Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

3. szám - Zimmer Péter: Nagy-Budapest vízellátásának helyzete és feladatai

1.96" Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 3. sz. Zimmer P.: Nagy-Budapest vízellátásának helyzete és feladatai Káposztásmegyerhez tartozó terület Az 1940-es évek előtt a káposztásmegyeri főtelepen kívül még csak az I. és II. átmenőtelep, az újlaki és a Kossuth Lajos téri telepek termeltek vizet. Azóta Monostortól és a Horányi csárdától délre nagyjából az összes lehetőségeket már kiaknázták a felső szakaszon. A szentendrei szigeten partfiltrációs vízkivételre a pócsmegyeri terület a legalkalmasabb, ahol 80—100 000 m

3 kitermelésével számolhatunk. A Lupa-sziget alatt a Szentendrei-sziget területén egyelőre gyors feltárással 10 000 m

3, a Fegyveres-szigeten 16 000 m

3, a monostori I. gépház felett 20 000 m

3, az I. átemelőtelep szigeti részén pedig 20 000 m

3 kivételére alkalmas galéria építésére kínálkozik megfelelő hely. Ezenkívül még esetleg 3 kisebb csőkútcsoport telepíthető 18 000 m

3 vízkivétellel. A megyeri párhuzammű alatt feltöltött területen, a Duna partján is olyan jó vízadóképességű rétegek találhatók, amelyéknek a kiaknázását nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Itt is a víz megfelelő kezelésével a felszíni vizműnél esetleg jobb és egészségesebb vizet termelhetnénk ki. A következő vízfeltárási lehetőséget a Margit-szigeten kell keresnünk, esetleg medergaléria vagy parti galéria telepítésével. Szigetszentmiklós teljes kiépítését az eredeti 16 csáposkút helyett esetleg 22 vagy 28 csáposkúttal nem szabad még elvetni. Ezt azonban mindenesetre igen gondos mederszabályozásnak és meder-kavicscserének kell megelőznie. Erről a későbbiekben bővebben lesz szó. Itt kell rámutatnunk még arra is, hogy a jelenlegi adottságok mellett, ha nem sikerül időben megjavítani a mederszakaszt, akkor legfeljebb 150—180 000 m

3/nap lesz ennek a telepnek a teljes vízadóképessége. Egyéb területek Meg kell gondolnunk azt is, hogy még a felszíni vízmű kiépítése előtt pem kellene-e azoknak a partrészeknek a kihasználására rátérni, amelyek jelenleg nem adnak teljesen megfelelő vizet. Pl. A Szabadság-hídtól délre, a Műegyetem előtt és az alatta lévő szakaszon igen nagy vastagságú, jó vízadóképességű kavicsréteg van. Hátránya, hogy vas és mangán, valamint (szulfid tartalmú a víz. Közel van azonban a medencéhez, a főnyomóesövek mentén terül el, így olcsóbb a víz termelése, jobb minőségűvé tehető, mint a felszíni víz (35— 40 000 m

3/nap). Ez természetesen összefügg a terület fölött levő szennyvíz bevezetésekkel, köztük az Ördögárok beömlésével a Döbrentei téren. Ezeknek a megszüntetése lenne kívánatos főgyűjtő-csatorna megépítésével, amellyel megszűnne egyúttal a Dunának ez a régóta panaszolt szennyeződése. A Cinkota és Csömör között található burdigáliai kavics kihasználása is számbajöhet. A cinkotai vízművekkel kapcsolatban ugyan rossz tapasztalatok mutatkoztak, azonban mindenesetre fel kell tárnunk a területet, hogy esetieg az ellenkezőjéről meggyőződhessünk. A víztermelő területek felkutatásával és felmérésével párhuzamosan számításba kell vennünk azokat a körülményeket is, amelyek a jövőben meglévő és kiépítendő vízadó területeken a vízszerzésben csökkentést hozhatnak létre. Itt elsősorban a Duna mederszabályozása és az elszennyeződések hatására bekövetkező kiesésekre utalok. A mederszabályozás az északi részen Göd fölött már megindult és ennek kedvezőtlen következményei máris érezhetők a II. átemelőtelep kútjainál. A helyes szabályozási vonal meghatározásához esetleg kisminták íséirlet válik szükségessé. Végleges kiépítése után a II. átemelőtelep balparti akna-kútjai előtt lévő partszakaszt teljes egészében a horányi II. gépház kútjai előtti partszakasznak pedig a naqy részét fenyegeti az eliszaposodás. A kieső vízmennyiség 60—80 000 m

3/napra becsülhető. A Duna mellé telepített ipartelepek folyóba vezetett ipari szennyvizének hatására — így pl. Szilaspatak beömlésénél és Folyamőri kikötő kialakításával kapcsolatban — máris jelentkezik az eliszapolódás és az I. átemelőtelep déli kútjai vizének romlása. Itt rá kell még mutatni a káposztásmegyeri vízadó terület fölötti Duna-szakasz vizének elszennyeződési lehetőségeire' is. Minél északabbra szorulunk a kutakkal, annál iobban érezhető a Vác fölé telepített ipartelepek szennyvizének a befolyása (a szőnyi olaifinomító, a nyergesúj falui Viskosa, az Eternit Csőgyár, a lábatlani ipartelepek, a Dunai Cement- és Mészművek). Ide sorolhatnánk a felvidéki folvók hozta ipari szennyvizet is, amely előttünk sok szennyeződési veszélyt jelent. Kellő intézkedés nélkül oda juthatnánk, ahová a németországi folyók jól ismert esete mutat (Rajna, Ruhr, Majna). Magyarországi klasszikus példa a Miskolc szennyvizét szállító Szinva patak, amelyben élőlén'vek már nincsenek. Lengyelországban a lodzi körzetben egv folyó szennyvizéből a kutak vizébe bekerült a fenol és ezáltal napi 30 000 m

3 víz termelése esett ki. Ezért 15—20 km távolságról egv másik folyóból kellett megfelelő berendezés létesítésével a vizet hozni. Egyelőre ezen a felső Duna-szakaszon nincs komoly aggályra ok, mert a csehszlovák hatóságokkal karöltve mindenki tudatában van a nagy veszélynek és kölcsönösen védekezünk. A budaújlaki teleDnek az Óbudai Gázgyár által szennyezett két kútja, valamint a Szigetszentmiklós előtti elkátrányosodott mederrész legyen intő példa részünkre. c) A várható vízigények Fejlesztési tervünkben, amelyet eredetileg kb. 10 évre dolgoztunk ki, foglalkoztunk a ház-