Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

1. szám - Dr. Pattanytús Á. Géza

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 37. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1957. I. NEGYEDÉV DR. PATTANTYÚS A. GÉZA 1885—1956 Eltávozott közülünk az örökifjú Professzor ... Váratlan, tragikus hirtelenségű halála mindenkit megrázott, aki ismerte, s ki ne ismerte volna a magyar mérnökök közül? Akik közelről ismertük, egyaránt csodálhattuk benne az emberi nagyságot, a páratlan műszaki tudást és a sokoldalúságot. Akik műveiből, könyveiből ismerték, csodálták azt a különös adottságot, amivel a lényeges dolgokat ki tudta emelni a lényegtelenek közül, szabatos és világos stílusát, szövegének jó magyarságát. Életében az egyre fejlődő és szerteágazó műszaki tudománynak több nagy területét dolgozta fel és adta át a tanulóifjúságnak. Az elektratechnika, a gépelemek, az emelőgépek, a szállítóberendezések után az áramlástan és a vízgépek kérdései kötötték le végleg figyelmét. Ő maga mondta, hogy amikor egyetemi hallgató korában a vízgép-mérés alatt három különféle mérőberendezéssel mérték egyidejűen a vízmennyiséget, a három adat úgy aránylott egymáshoz, mint l : 2 : 3. Bizony, ez távol állt az elektrotechnikai mérések pontosságától. Ez az emlék késztette később, már professzor korában, a vízmérési módszerek állandó fejlesztésére. A belvízátemelés és az öntözés vízmérésének megoldására sok energiát fordított. Ez a munka nem volt öncélú. Mint minden munkáját azért végezte, hogy a magyar emberek életét a technika fejlődése szebbé és jobbá tegye. Magyar vidékek villamosítása, a hajdúszoboszlói földgáz hasznosítása, az Alföld ivóvízellátásának megoldására végzett kutatómunka, a magyar szivattyúgyártás nemzetközi szintre emeléséért és a Duna, Tisza vízenergiájának hasznosításáéit folytatott küzdelem csak néhány kiragadott részlet életéből. Páratlan sokoldalúsága tette alkalmassá az első magyar összefoglaló műszaki munka, a „Gépészeti Zsebkönyv" szerkesztésére. A „Gépek üzemtana" című könyvének hetedik kiadása bizonyítja, hogy ez a világviszonylatban is úttörő munka olyan áttekintést ad a gépek működéséről, hogy egy mérnök kezéből sem hiányozhatik. Korszerű lengési kérdések megoldásait foglalta össze a „Gépészeti lengéstan" című könyvében. Elete utolsó napjaiban a „Gyakorlati Áramlástan" új, harmadik kiadásának átdolgozását végezte. A szerkesztés alatt álló „Gépészeti Kézikönyv" szervezési munkáiból, mint főszerkesztő tevékenyen kivette részét. A sors elszólította közülünk, de az az örökség, amelyet ránkhagyott, kötelez: nemcsak megkezdett műveit igyekszünk befejezni, hanem az Ő szellemében küzdünk azért is, hogy a technika az ember, a magyar nép felemelkedéséhez járuljon hozzá. Mérnöknemzedékeket nevelt fel, az ifjúság kérdéseihez mindig örömmel és segítő készséggel nyúlt hozzá; a katedrán a diák nem szigorú professzort, de apai barátot talált, aki — ha a diák érdekében kellett — tudott szigorú is lenni. Eletének titka, hogy lélekben sohasem öregedett meg, a kudarcok és küzdelmek nem fásították el. Fiatalos lendülettel dolgozott élete utolsó napjaiban is, tele tervvel, ötlettel. Temetésén sok-sok tanítványa némán állta körül a sírt. A magyar mérnökök nagy halottól búcsúztak: a majd ötszáz éves dicsőséges történelmére visszatekintő magyar vízgépészet olyan vezetőjét vesztette el benne, aki Segner János András, Horváth István, Jedlik Ányos, Bielek Miksa, Bánki Donát halhatatlan sorába méltón zárkózott fel. Emlékét kegyelettel őrizzük.