Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

1. szám - Budavári Kurt–Kovács György: A tűrési idő figyelembevétele a belvízcsatornák mértékadó vízhozamának meghatározásánál

Budavári—Kovács: A tűrési idő a belvízcsatornáknál Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 1. sz. 17 2. ábra. Fajlagos vízszállítás a csapadék időtartamának a függvényében Puc. 2. HopMa cmoKa e 3aeucuM0cmu om npodOAMcumeAbHocmu ocadKa Fig. 2. The specific discharge plotted against rainfall duration A másik szempont amely szükségessé teszi a már meglevő fajlagos vízhozamok görbéinek a módosítását, a tűrési időnek a tenyészidő különböző szakaszaiban történő változása. A növényzet ugyanis a fejlődésnek különböző fokozataiban más és másképpen reagál a vízzel történő elborításra. A tenyészidő elején — amikor a talaj és a levegő hőmérséklete kicsiny —- még hosszabb idejű elöntés sem okoz olyan méretű kárt, mint július vagy augusztus hónapban a mindössze egy-két napig tartó elöntés. Ezért a tűrési időt általában a tenyészidő egyes hónapjaiban változó értékkel adhatjuk] meg. Ennek következtében a csapadékok új rangsorolást kapnak. A tűrési idő figyelmen kívül hagyása esetén az évi legnagyobb csapadék — rendszerint a márciusi — adj ct cl CScltorna számítása szempontjából mértékadó vízhozamot. Ezzel egyidőben azonban viszonylag hosszú a tűrési idő, nagy tározást engedhetünk meg. Előfordulhat, hogy másik hónapban, amikor kisebb ugyan a csapadék, a rövidebb idejű tározás következtében a levezetendő vízhozam fajlagos értéke nagyobbra adódik. Ennek megfelelően a mértékadó vízhozamnak is havonta történő meghatározása szükséges, tehát a rendelkezésünkre álló csapadék-adatokat hónapokra felbontva kell feldolgozni. Az ilyen jellegű feldolgozást indokolja a tenyészidő különböző hónapjaiban különböző mértékben végrehajtott öntözés figyelembevétele is. Az elmondottak szerint a már meglevő és az évi átlagra vonatkozó mértékadó vízhozamok helyett ezeket a vízhozamokat havi bontásban kell meghatároznunk. A munka a már meglévő görbékhez felhasznált csapadékadatokból különösebb nehézség nélkül elvégezhető. Az új görbéket, a régiekhez hasonlóan, elégséges a belvízi öblözetekre meghatározni és így a teljes területre vonatkozóan meghatározott átlagos lefolyási tényezők értékei is felhasználhatók. A csatornák méretezésénél a rész vízgyűjtő terület lefolyási viszonyainak a teljes öblözettől eltérő volta a lefolyási tényezők arányának meghatározásával vehető figyelembe. Ilyen módon tehát, — ha havi bontásban az említett görbeseregeket megszerkesztettük, — a vizsgált belvízi öblözetekben meghatározhatjuk minden hónapra és minden egyes csatornaszelvényben a kívánt valószínűségű mértékadó vízhozamot. Csatornáinkat azonban a tűrés elvének elfogadása alapján nem erre a mértékadó vízhozamra méretezzük, hanem olyan kisebb vízhozamra, amelynek szállítása esetében a csatorna a mértékadó csapadék bekövetkezése esetén a belvizeket úgy szállítja le, hogy azok a vizsgált hónapra megengedett tűrés időtartamáig a területen tározódva elöntést okoznak. A csatorna szükséges vízszállító képességének meghatározásához tehát az előzőekben elmondott módon meghatározott mértékadó vízhozamok ismeretén kívül a tűrési idő figyelembevétele is szükséges. 3. A csatorna vízszállító képességének meghatározása a tűrési idő figyelembevételével A számítások során közelítő feltevésként alkalmazzuk azt a lefolyási és összegyülekezési jelenségek vizsgálatánál elfogadott elvet, hogy a csapadék intenzitása az eső idején nem változik, továbbá azt a feltevést, hogy a területek, amíg az eső tart, a vizsgált szelvényhez érkező vizek szállításába egyenletesen kapcsolódnak be és a területek kikapcsolódása ugyancsak egyenletesen történik. Ebből következik, hogy a vizsgált szelvényen átfolyó vízhozamnak az időben történő változását az összegyülekezésnél rövidebb, vagy egyenlő időtartamú esők esetében háromszöggel, az összegyülekezési időnél hosszabb esőknél pedig trapézzel ábrázolhatjuk (3. ábra). A tűrési idő figyelembevétele nélkül végrehajtott számítások során a gyakorlati megfigyeléseket leíró Montanari-féle összefüggés alapján nyilvánvaló, hogy a legnagyobb vízhozamot az a tj^fT) z=h ^ztj(T) / \ ^ / \ ^ zéj. r .| t 3. ábra. A fajlagos vízhozam idő szerint történő változása, különböző csapadék időtartam feltételezése esetén Puc. 3. M3MeneHue nopMbi cmoKa no epeMenu npu npednojiOMcenuu pa3H0ü npodoAMumeAbHocmu ocadna Fig. 3. Variation of specific discharge with time for different rainfall durations \ ! e-i I Vi, I. r i T>r