Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Dr. Frank Miklós–Dr. Garta Iván–Dr. Kovács Miklós: A heveny májgyulladás gyógyvizes ivókúrájára vonatkozó összehasonlító vizsgálatok

Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. 174 ÍJ AT ]\TT?( )T OCT A A heveny májgyulladás gyógyítása terén a szakemberek véleménye U-ti-L'-'-^ eltérő. A helyes gyógyszerolés és a helyes gyógymód megállapítása mind a beteg, mind a társadalom érdeke. Szerzők balneotherápiás vonalon kísérelték meg a probléma megközelítését. A heveny májgyulladás gyógy vizes ivókúrájára vonatkozó összehasonlító vizsgálatok* FRANK MIKLÓS dr, GAKTA IVÄN dr., KOVÁCS MIKLÓS dr. A heveny virus hepatitisz (V. H.) általában jóindulatú betegség, mely az esetek nagy százalékában spontán gyógyul. Azonban már Curschmann rámutatott a szövődményekre, amelyek az aránylag könnyű lefolyású betegség során is előállhatnak. Fokozott mértékben áll ez a megállapítás a napjainkban észlelt hepatitiszekre, amelyeknek járványtani viszonyai és utókövetkezményei igen komolyaknak látszanak. Tudjuk, hogy az V. II. halálozása kb. 0,2% körül van, mégis ismeretesek — főleg skandináv államokban lezajló — járványok, ahol a halálozás 20%-ig emelkedett. A hepatitisz járványok késői következményeit vizsgáló közlemények szerint a betegség jóindulatúsága legfeljebb a sáragaság időtartamára vagy a halálozás mértékére, de nem a teljes gyógyulás kilátásaira vonatkozik. Mindezek a szempontok teszik indokolttá azt a világszerte megnyilvánuló törekvést, hogy a V. H.-t még oki terápia híján is befolyásolni, lefolyásában megrövidíteni próbálják. Lichtmann [Íj erről a kérdésről így ír: „Alapvető szabály, hogy az infectiosus hepatitis minden szakában komolyan és intenzíven gyógykezelendő. Ezen princípium elhanyagolása a beteg életében kerülhet, vagy éveken át tartó munkaképtelenséghez vezethet." A terápiás próbálkozások eredményei csekélyek, főleg a V. H. krónikussá válásának megakadályozását illetően. Hazai szerzők közül Flamm és Szász [2], Magyar és munkatársai [3], mutattak rá a késői következmények nagy számára. A gyógyszeres kísérletek lendülete azonban az eredmény1 telenség ellenére, sőt talán éppen amiatt, továbbra is töretlen. Legutóbb Iványi [4] 10 év terápiás eredményeit összefoglalva 124 fontosabb közlemény szempontjait dolgozta fel. Ebből kitűnik, hogy minden heveny májgyulladás terápiájának alapfeltétele: a sárgaság egész ideje alatt betartandó ágynyugalom; a diéta, melynek összetétele kb. 200—300 g szénhidrát, a májgyulladás elején 50 g, majd 70—80 g fehérje és 40—80 g zsír. A gyógyszeres kezelés módjai: 1. a máj vérellátását fokozó eljárások. 2. lipotrop anyagok és vitaminok. 3. antibiotikumok. 4. hormonok: DOCA, Cortison, ACTH. 5. különböző hatásmechanizmusú drogok és hydrolisatumok. A legújabb terápiás eljárások a máj vérkeringését fokozó szerek, ACTH [5, 6], Cortison., vagy az utóbbiak és antibiotikumok kombinációja [7]. Heveny májgyulladás kezelésében alkalma*Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet (Igazgató főorvos : dr. Dubovitz Dénes, tudományos vezető : dr. Schulliof Ödön kandidátus) III. Belosztályának (Főorvos : dr. Frank Miklós) közleménye. zott gyógymódok nem specifikusak. Nem látszott tehát érdektelennek, hogy a májra és epeutakra gyakorolt hatása miatt a glaubersós Miravizes ivókúrát is alkalmazzuk és az elérhető eredményeket egyéb gyógy el jár ásókkal összehasonlítsuk. Különböző helyeken különböző időkben fellépő járványok kapcsán a megbetegedések spontán lefolyása is különböző, ezért egy területről egy járvány idején fellépő megbetegedések használhatók csak fel összehasonlítás céljára. Methodika 1. Betegek jellemzése: Megfigyelésünk adatait az 1953 őszén és 1954 elején észlelt hepatitisz járvány megbetegedéseiből vettük. Összesen 72 beteg állt ezen idő alatt V. H. miatt ápolásunk alatt. Nem foglalkozunk e helyütt azon 24 beteg adataival, akik kombinált kezelésben részesültek. A különböző gyógymódok hatásosságának kiértékelésére 46 betegünk adatait használtuk fel. (27 nő és 19 férfi). 2. Gyógyszer alkalmazási módja: 13 beteg glaubersós Mira gyógyvíz ivókúrát végzett. A gyógyvizet emelkedő koncentrációban, (1 : 3, 2 : 2, ill. 3:1) fogyasztotta reggel éhgyomorra 4 dl-t melegen, kortyonként. 17 betegnek threomycint (Chloromycetin) adtunk legtöbb esetben 12 g összmennyiségben, 3 napra elosztva, hatórás időközökben. Elhúzódó esetekben — három esetben -— a threomycin adagját emeltük. Lényeges mellékhatást szedése közben nem láttunk. Tíz esetben a sárgaság időtartama alatt napi 0,5—1,0 mg atropint adtunk injekcióban. Hat beteg napi 1 amp. deriphyllint (diaphyllin) kapott intravénásán. Fenti gyógymódok a szövődmény nélküli májgyulladások modern kezelési eljárásainak tekinthetők. 3. Egyéb betegek: A betegek a kórházi tartózkodás alatt feküdtek. Kb. átlagos 280 g szénhidrát, 60 g fehérje, 30 g zsír tartalmú étrendet kaptak. A megbeszélésre került esetek más gyógyszerelésben nem részesültek. Minden betegnél felvételkor elvégeztük a szerumbilirubin, valamint az ún. májfunkciós próbák közül a thymol turbiditás próbát. Az alapvizsgálatokhoz tartozott a Wollheim [8] által leírt vízterhelési próba. A beteg órás időközben 6-szor 15 ml teát iszik és ugyanezen idő alatt óránként mérjük a kiürített vizelet mennyiségét. Ki nem elégítő a májműködés, ha a beteg 200—400 ml vizeletet ürít; javulásként értékelhető, ha a vizelet mennyisége 500—700 ml-re emelkedik. A V. H. gyógyulása során nem egyszer tapasztaltuk, hogy a beteg 900