Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Léczfalvy Sándor: Felszín alatti vizek azonosítása hőmérséklet-mérések segítségével

160 Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. Léczfalvy S.: Felszín alatti vizek azonosítása re is 1* 13 11 4. ábra. Artézi kutak hőmérsékleti adatsora Puc. 4. PeotcuM meMnepamypbi e apme3uancKux KOAodqax Fig. 4. Temperature-curve of artesian wells augusztusban ilyen magasan a terep alatt a talajvíz hőmérséklete kb. 17—18 C° (lásd 1. ábrán vl-val jelölt pontot). A második példa egy artézi kút, amelynek azonosítását szintén hőmérséklet-mérés segítségével sikerült tisztázni. Sok talajvízkút között, egy községben valamelyikbe belefúrtak, de nem tudtuk, melyik az. Az egyiknek a hőmérséklete -—2,01 m-es szinten 20 C°-ot mutatott. Nyilvánvalóan ez volt az a kút, mert ezen a szinten augusztusban a talajvizek hőmérséklete 15—16 C° között változott (lásd 1. ábrán B jelű pontot). Egy talajvízkútban 10,89 m-re a terep alatt 15,2 C° vízhőmérsékletet mértünk augusztusban. Honnan ered ez a víz? Talajvíz semmiesetre sem lehet, mert ezen a szinten a vizsgált időpontban a talajvíz hőmérséklete kb. 11 C° (lásd 1. ábrán C jelű pontot). 15 15 13 12 11 10, S 10,6 10,4 10,2 10,0 5. ábra. Rétegvizes artézi kút vízhozamsora Puc. 5. PevcuM deöuma ruiacmoeoeo apme3uaHCK0Z0 KOAOöifa Fig. 5. Discharge-curve of a vadose artesian well 2. Rétegvizek A rétegvizek hőmérsékletét főleg három tényező határozza meg : az utánpótlást adó víz hőmérséklete, a geotermikus gradiens és az eredetük mélysége. A 4. ábrán bemutatom többek között egy rétegvizes artézi kút hőmérsékletének változását az 1956. évben. Látható, hogy minimális és a maximális értékei között a különbség 1,5 C°. Ennek a különbségnek több oka lehet. A geotermikus gradiens és a kútinélység a változásban nyilvánvalóan nem játszhat szerepet, hiszen mind a kettő konstans. Ellenben változhat a hőmérséklet az utánpótlást adó vízmennyiség változása miatt, továbbá azért is, mert az évi neutrális szint fölött a kutat körülvevő talajvíznek változik a hőmérséklete. Végül a két ok együttesen is szerepet játszhat a kifolyó víz hőmérsékletének változásában. Az 5. ábra alapján, ahol feltüntettük egy réteg vizes kút vízhozamsorát (a depresszió értéke konstans), továbbá a kifolyó víz és a körülvevő talajvíz hőmérsékletét, arra következtethetünk, hogy esetünkben valószínűleg mind a két ok fennáll. Ha a kút vízhozama nem változik az időben, nyilvánvalóan csak az évi neutrális szint«^ölötti hőmérsékletváltozás az oka a kifolyó víz hőmérsékleti ingadozásának. A fentiek alapján tehát a geotermikus gradiens értékének meghatározása a kifolyó víz hőmérsékletéből kissé bonyolult. Itt nem foglalkozhatunk vele részletesebben, mert túlnőne a cikk keretein. A szóban forgó kút vízadó homokrétege 82, 6—91, 30 m-en települt. A neutrális szint 15 m, mint már az előzőekben láttuk, és az ott uralkodó hőmérséklet 10,5 C°. Ezekkel az adatokkal és a kifolyó víz átlagos hőmérsékletével (14,1 C°) számított geotermikus gradiens (a víz vezető réteg középvonalára) „ 86,95 — 15 0A g = 14,1- 10,

5 ^ 20 mEzekután megoldhatjuk a talajvíz tárgyalása során elsőnek említett példát, azt ugyanis, hogy a kérdéses kút milyen mélyről kapja a vízutánpótlást. A kút vize — mint már láttuk — nem talajvíz. Karsztvíz, a környező terület földtani szerkezetét ismerve nem lehet, tehát a kút rétegvizet csapol meg. A közelében levő kút adatai alapján meghatározott 20 m-es geotermikus gradienssel számolva a vízadó rétegének mélysége tehát: m= 15 + (12,3—10,5) 20 = 51 m 3. Karsztvizek A karsztvizek hőmérsékletének kialakulása igen sok körülménytől függ. Ezért célszerű, hogy az azonosítás területén a kétségkívül megállapítható karsztvíz-előfordulásokról karsztvíz-hőmérsékleti térképet készítünk, azonos időpontra vonatkoztatva. (Ez azért szükséges, mert mint az a 4. ábrán látható, a karsztvíz hőmérséklete is változik az időben.) Ilyen térképnek és az előbb elmondottaknak a segítségével azután az azonosítás megtörténhet.