Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Dr. Dorin Pavel: A Duna hidrológiai adataiés vízerőkészlete

Ilit Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. Dórin Pavel: A Duna hidrológiai adatai és vízerőkészlete 2. táblázat A Duna vízhozama (Q m

3/see) és annak tartóssága különböző vízmérce állomásokon 118 év (1838—1955) adatai alapján Mérce Tartósság nap/év 1 18/4 91% 182% 273% 346% 365 Mérce évi % 0,27 5 25 50 75 | 95 100% Bratislava 7300 3320 2450 1730 1180 920 395 Komárom 7500 3780 2650 2000 1420 980 550 Budapest 8000 4050 2840 2060 1520 1030 620 Mohács 8500 4150 2920 2130 1602 1120 690 Bogojevo 8700 4560 3400 2600 1920 1402 1004 Zemun 9400 7150 5150 3800 2950 2350 1950 Smederevo 10050 8600 6150 4800 3450 2850 2340 Orsova 10500 9200 6600 5250 3700 3095 2530 Oltenita 11500 9900 7400 5805 3997 3305 2650 Bráila 12200 10200 7420 5850 4150 3402 2710 Qm [m

3/sec] 118 éves középértékei és azok t

m [nap] tartóssága az egyes mércéken Mérce Q m t m Méroe Qm t m Bratislava 1980 152 Zemun 4010 156 Komárom 2277 159 Smederevo 5140 154 Budapest 2340 160 Orsova 5459 153 Mohács 2360 154 Oltenita 6090 152 Bogojevo . 2870 150 Bráila 6100 152 A Duna és annak fontosabb mellékfolyói mentén a térképen berajzolt sávok szélessége a sokévi közepes Q vízhozammal arányos. A kettős körökben a Duna Q m

3/sec-ban megadott vízhozamának számszerű értékeit, az egyszerű körökben a mellékfolyók hasonló adatait tüntettük fel. A grafikus ábrázolásból jól látható a közepes vízhozamok alakulása a Duna völgyében, valamint a mellékfolyók vízhozama és ezek hatása a Duna vízhozamának az alakulására. Jelentkezik az ábrán a párolgási és szivárgási veszteségek hatása is. Ez különösen a Duna alsó szakaszán és a nagyobb mellékfolyók betorkolásánál mutatkozik. A fajlagos vízhozam lefelé haladva erősen csökken. Minimumát a torkolatnál éri el. 8. A Felső-Duna jellemzői A Felső-Duna vízhozama a szakasz alsó határánál Devinnél, a Morva torkolata alatt Q = 1979 m

3/s. A főbb mellékfolyók közepes vízhozama, a Felső-Duna alsó szelvényére meghatározott vízhozam százalékában sorra a következő : Inn 707 m

3/see (35,73%) Isar 186 m

3/sec (9,40%) Enns 150 m

3/sec (7,58%) Morva 129 m

3/sec (6.52%) Lech 119 m

3/sec (6,01%) Traun 90 m

3/sec (4,54%) Iller 65 m

3/sec (3,28%) Naab 53 m

3/sec (2,78%) Altmühl 40 m

3/sec (2,02%). A fennmaradó 610 m

3/sec-ot (30,83)% a kisebb mellékfolyók szállítják. Ezek a Felső-Duna teljes hosszán és mindkét partján elosztva táplálják a folyót. A párolgási és szivárgási veszteség csak a Dunán jelentkezik (Q = —172 m

3/sec, —8,69%), a mellékfolyók veszteségeit ugyanis a közölt adatokban már figyelembe vettük. Az Alpokból eredő mellékfolyók uralkodó befolyása miatt, ami a fenti összeállításból világosan kitűnik, a Felső-Duna alpesi vízjárású. Erről már a tanulmány elején említést tettünk. 9. A középső Duna-szakasz jellemzői A középső szakasz elején Devinnél a Duna vízhozama 1979 m

3/sec, Baziasnál, az alsó szelvényben pedig 5440 m

3/sec. A Közép-Duna vízhozamnövekedése tehát AQ = 3461 m

3/sec. A szakasz részleges vízgyűjtőterülete AS = 439 880 km

2. A folyó közvetlen vízgyűjtője kicsiny, vízhozamát túlnyomórészt a nagy mellékfolyók növelik. Nagyságrendben a következő hozzáfolyásokat említjük meg : Tisza 1177 m

3/sec (34,01%) Száva 1124 m

3/sec (32,48%) Dráva 569 m

3/sec (16,43%) Morava 265 m

3/sec (7,65%) Vág 174 m

3/sec (5,03%) Rába 107 m

3/sec (3,09%) Garam 48 m

3/sec (1,39%) Sió 33 m

3/sec (0,95%) Ipoly 22 m

3/sec (0,64%) Nera . . .' 16 m

3/sec (0,46%)