Hidrológiai Közlöny 1957 (37. évfolyam)

2. szám - Kollár Ferenc: Nyári gátak tervezése gazdaságossági alapon

lOlf Hidrológiai Közlöny 37. évf. 1957. 2. sz. Kollár F.: Nyári gátak tervezése gazdaságossági alapon 10 éves gyakoriságú nyári nogyvizi hozam Nq [l/sec km'J Hü [mfac] F[km'j 7500 <<3 -ij. t-c Távolság a torkolattól [km] 1. ábi 'a. A Zala folyó 10 éves gyakoriságú nyári\nagyvizi hozamainak hidrológiai hossz-szelvénye Puc. 1. r,udpoAoeuiecKuü npodOAbHbiü npoipUAb Aemniix naeodKoebix pacxodoe 10-u Aemneü npodoAMcumeAbHocmu Ha perce 3OAÜ Abb. 1. Hydrologisches Längsprofil der Sommerhochwässer von zehnjähriger Wahrscheinlichkeit am Fluss Zala tehát össze lehet adni. így kapjuk a keresett gazdaságossági görbét, melynek minimumpontja megadja a leggazdaságosabb beruházás költségét (2. ábra K görbe). A beruházási költségek meghatározásával kapcsolatosan meg kell jegyeznünk, hogy míg a földmunka mennyisége lényegesen változik a figyelembe vett árvízi vízhozam nagyságával, cc -.51 'e •s

2 \ V —-— f • f 30 40 50 eo 70 80 90 Vízhozam fm

3/secf 2. ábra. I. szakasz gazdaságossági görbéje Puc. 2. Kpuean SKOHOMwmocmu I. ynacmua Abb. 2. Kurve der Wirtschaftlichkeit für Abschnitt I addig a hídépítés költsége ettől független, mert a hídnyílásokat nem a mentesítésnél figyelembe vett nyári árvízre méretezzük, hanem a legnagyobb várható vízhozamra, illetve arra a másodpercenként lefolyó vízmennyiségre, amely a vizsgált vízfolyáson a hídépítési szabványokban mértékadóként megadott valószínűséggel fordid elő. A hídépítéshez hasonlóan az ármentesítés mértékadó vízhozamától független, állandó értéknek tekinthetjük a lecsapolás költségeit is. A mellékvízfolyások rendezésének költsége bizonyos mértékben változik a vízhozammal, mert a torkolati szakaszon szükséges visszat ölt ésezés magasságával együtt a mentesítés összege is változó. A teljes beruházás költségéből számíthatjuk az egy évre eső költséget. Ez három részből tevődik össze : egyik része a létesítmények élettartamán alapuló ún. leírási (amortizációs) költség, másik része a fenntartás és üzemi költség, végül a harmadik a kapitalista közgazdaságban jelentkező kamat, amelynek megfelelője, a szocialista gazdálkodásban a szocialista akkumuláció. A földmunkából készített művek elévülési, leírási ideje 50—100 évre tehető, a kapcsolatos műtárgyaknál általában rövidebb, 25—30 év. A fenntartási és üzemeltetési költségben a szükséges javításokon, tisztításon, mederkotrásokon és karbantartáson kívül a művek kezelése, gátőrök illetményei is bennfoglaltatnak. Az évi fenntartási és üzemi költséget ilyen jellegű létesítményeknél általában a beruházási költség 3— 4%-ára vehetjük fel. A harmadik költségtétel mértéke a népgazdaságnak ebben az ágában még nem tisztázott. Ezek szerint közelítésként az évi költséget a komplex beruházás 7%-ában vettük fel. Ilyen meggondolásokkal a különböző gyakoriságú árvízhozamok elhárítására vonatkozó évi költségek alakulását számítani tudjuk. A számított pontok által meghatározott görbe, a komplex beruházásból egy évre eső részt adja meg a különböző gyakoriságú vízhozamok függvényében (2. ábra K, görbe). A gazdaságossági vizsgálathoz szükséges másik görbe a mezőgazdaság terméskieséséből származó, el nem hárított károk alakulását mutatja a különböző gyakoriságú vízhozamok függvényében. A számítás alapja hidrológiai vizsgálatokon nyugszik. A vizsgált kisebb vízfolyások árterületein jelenleg általában savanyú füvek teremnek. Tekintve, hogy a nyárigátak csak részleges védelmet nyújtanak, az ármentesítés után is csak rétművelés tartható gazdaságosnak a védett területeken. A mezőgazdasági kár tehát a nyárigátak kiépítése után is a szénatermésben jelentkezik. Vizsgálatainkat továbbra is a kis folyókra korlátozva megállapíthatjuk, hogy azok heves vízjárása következtében az egyes árhullámok tartósságában — különösen ha csak a nyári árhullámokat vesszük figyelembe — lényeges eltérés nem mutatkozik. Ezért a károk meghatározásánál az elöntés idejét figyelmen kívül hagyhatjuk. A szénatermésben tehát a védelem ki-