Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
1. szám - Dr. Horusitzky Ferenc: Újabb hévvízfeltárások lehetősége Budapesten
Dr. Horusá tzky F.: Űjabb hévvízfeltárások lehetősége Budapesten Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 9. sz. 5 1. ábra. A pesti oldalon javasolt hévvíz termelőfúrások földtani helyzete Puc. 1. reoAoeuiecKoe noAoncenue npedAooiceuHbix öah 3aKAadKu na riemmcKoü cmopone övpoebix ckhuucuh, npedna3HaHCHHbix ÖAH doöbiiu mepMQAbHbix eod Abb. 1. Geologische Lage der auf der Pester Seite, zur Erschliessung von Warmwasserquellen vorgeschlagenen Bohrungen szerkezeti képére. Ilyen irányúak É-ról D-felé haladva : 1. a Csillaghegy-békásmegyeri, 2. a nagykevélyi, 3. a solymári, 4. az óbudai és 5. az ördögároki törésvonal. A békásmegyeri és nagykevélyi törésvonalakat főleg a hegység morfológiája jelzi. Ezek mentén főleg langyos források fakadnak. A solymári árok szerkezetileg is kiadódik, mint a két említett tektonikai egység érintkezése. A lukácsfürdői és császárfürdői dunapart ÉÉK-DDNY-i irányú törése és a solymári vonal kereszteződése táján találnak a hévvizek a felszín felé legkisebb ellenállást és ezért itt alakult ki a József-hegyi forráscsopQrt. Az óbudai törés a Csúcshegy-hármashatárhegyi vonulatot határolja el élesen az oligocén kiscelli agyag felé s e vonal és az említett Duna törés kereszteződése táján csoportosulnak a Rudas és Imrefürdő forrásai. Még délebbre az ördögároki törés a hévforrásokban gazdag gellérthegyi peremben folytatódik. Ebbe az irányba simul bele a Duna folyása is. A pesti oldal rétegtanilag és szerkezetileg DK-felé elnyúlt teknőszerű települést mutat, melynek mélypontja a legfiatalabb üledékekkel, Kőbánya környékére, s tengelye a solymári és óbudai törések folytatása közé esik. A fiatal pliocén üledékeket azután szarmata, majd középső miocén képződmények ölelik körül, melynek feküjéből végül felső és középső oligocén s az alsó oligocén tardi szintje bukkannak elő. E szerkezet É-i részét a nagykevélyi törések folytatása vágja el, mely mentén az ÉNy-i szakaszon az oligocén középső miocén képződményekkel érintkezik. Mint részben itt és másutt kétségtelenül megállapítható, részben feltételezhető, a Budai hegység főtektonikai irányai a pesti síkság területét is szabdalják. A solymári törés folytatódása az altalajban kétségtelen, s éppen a Széchenyi fürdő I. és II. sz. fúrásai között halad át, ahol éppen úgy dolomit és dachsteini mészkő érintkezik egymással, mint a solymári árok törésvonalán. A Dagály utcai Békeforrás és az Elektromos sporttelep vizeit is e törés rendszerében tárták fel. Az óbudai törés folytatása kb. a Nagykörút vonala közelében egy szakaszon az oligocén és a középső miocén tektonikai érintkezését követi. E rétegtani és szerkezeti elemek ismeretében most már módunk van hévvízfeltárás céljából újabb fúrásokat geológiai céltudatossággal telepíteni. Űjabb hévvízfeltárások végett egyelőre 7 fúrás megközelítő helyét jelöltük ki. Az I. sz. fúrás a XIII. kerületben középső miocén területre
