Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Varhotov T. L.: Előregyártott elemek alkalmazása vízerőművek építésénél

90 Hidrológiai Közlöiny 36. évf. 2. sz. Varhotov T. L.: Előregyártott elemek alkalmazása vízerőműveknél 3. ábra. A silszki vízerőmű tervváltozata (a Szenykov-féle javaslat javított változata) Puc. 3. Bapuanm npoeuma WUMCKOÜ euúpoSAeKmpocmamiüu (yAyiuieHHbiü eapuaHtn npeúAOMcenHoeo CenbKoebiM eapuanma) Figure 3. Alternative layout for the Shilsk •power plant gyezni, hogy a gáttest és az előfenék süllyedése között mutatkozó jelentős különbség miatt (természetesen, ha az altalaj hajlamos az összenyomódásra), a két szerkezeti elem kapcsolatát nehéz megfelelő módon biztosítani, úgy hogy a vízoszloppal leterhelt előfenék szerepét a műtárgy elcsúszásának vizsgálatánál csökkentett súrlódási tényezővel vettük figyelembe, ezen kívül pedig ellenőriztük, hogy az előfenék nincs-e kitéve az egyenlőtlen süllyedés miatt keletkező alakváltozások káros hatásának és esetleg ezek az alakváltozások nem okozhatják-e az előfenék tönkremenetelét. A' beton és a vasbeton munkák mennyiségének csökkentését célzó módszerek közül másodiknak a rekeszes keretek alkalmazását említjük még. Ezt a megoldást az alaplemez vízzel való leterhelésével és a szivárgásból származó felhajtóerőnek a csökkentésével kapcsoltuk össze. Ilyen elrendezésű Szenylcov elvtárs, a műszaki tudományok doktora által javasolt duzzasztóműtípus. A Szenykov-féle elrendezésre példa a silszki vízerőmű duzzasztójának a 2. ábrán bemutatott tervváltozata. Ennél az elrendezésnél a műtárgy elcsúszás elleni stabilitásának biztosításához szükséges leterhelő súlyt nemcsak a beton és a víz súlya biztosítja, hanem a gáttest rekeszeibe helyezett földnek a súlya is, ami természetesen a beépítendő beton mennyiségét csökkenti. A partfalat a szokásos módon támfalnak kell kiképezni. Az építési tapasztalatok alapján az a megállapítás szűrhető le, hogy a Szenykov-féle gáttípus kivitelezése igen bonyolult, különösen a zsaluzás és a vasalás szempontjából. Hátrányt jelent az is, hogy a dilatációs hézag felülete igen nagy, 200—300 m-. Ez a nagy felület azért adódik, mert az egyes gátszakaszok határa a pilléreken megy keresztül. Szenylcov véleménye szerint az általa javasolt gáttípusnak nagy előnye, hogy a műtárgy alatt kialakuló szivárgás úthossza megnövekszik, mert az áramló vízrészecskék a szilárd fal alakját követik. Ezzel szemben azonban a „Giproszelektro" Intézet véleménye az, hogy a szivárgás úthoszszának csak á gáttest alsó burkoló vonalát szabad tekinteni, a rekeszekben levő talajt ugyanis erősen tömöríteni kell, mert ellenkező esetben a rekesz falai mellől a szuffozió miatt a talajszemcséK kimosódnak, ami természetesen a műtárgy tönkremenetelét okozhatja. A Szovjetunióban mindössze három duzzasztóművet építettek Szenylcov javaslata alapján, mert az Intézet más, a 3. ábrán vázolt rekeszes elrendezésű gáttípus alkalmazására tért át. Ez a könnyített típusú elrendezés főképpen abban különbözik a Szenykov-féle javaslattól, hogy az alaplemez mintegy 1,5-szer rövidebb. Az elcsúszás elleni stabilitást a vízterhelés növelése és a szivárgás miatt fellépő felhajtóerő csökkentése biztosítja. A rekeszes gátszerkezet szakaszait a gyakorlatban vagy a pillérek, vagy az alaplemez közepén jelölik ki. Az utóbbi esetben a duzzasztógát lényegileg 10—12 méter széles