Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám - Bánk István: A szennyvizek mezőgazdasági hasznosításánek lehetőségei hazánkban

Bánk I.: A szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása hazánkban Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. 75 között mutatkozó 900 000 Ft-ból még levonja az öntözőberendezés beruházási költségét, amivel a természetes biológiai tisztításnak öntözéssel történő megoldása esetére csupán 380 000 Ft költségkülönbözetet mutat ki. Ezzel szemben meg kell jegyezni, hogy maga a szennyvízöntöző berendezés — mint általában az öntözőberendezések, sőt azoknál fokozottabb mértékben — gazdaságos beruházás, melynek költségei az öntözés következtében előálló többtermelésből viszonylag rövid időn belül megtérülnek. Az öntözőberendezés beruházási költsége tehát a szennyviztisztítás beruházási kereteire nem terhelhető, hanem más tárca költségvetésében kell jelentkeznie. Éppen abban mutatkozik a biológiai tisztítás öntözéssel történő megoldásának jelentősége, hogy a beruházás költségét lényegcsen csökkenti, s ezzel a rendelkezésre álló hitelek terhére több sürgős beruházás előrehozatala válik lehetővé. A belső berendezés kivitelezésének tárgyalása során a szerző az öntözőcsatomák burkolásával kapcsolatban megállapítja, hogy az öntözőberendezést a burkolt csatornák alkalmazása megdrágítja, Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy bár kétségtelen az, hogy a csatornák burkolása, vagy — még helyesebben — előregyártott betoncsatornák alkalmazása a beruházási költséget megnöveli, ez azonban nem jelenti azt, hogy egyben a beruházás gazdaságosságát a nagyobb összegű beruházás lerontaná. Mint egy adott esettel kapcsolatos tanulmányunk során kimutattuk, betoncsatornák alkalmazásával a különben szivárgás útján elvesző öntözővíz értéke a többletberuházást 6—8 év alatt amortizálja, nem számítva azt a sok egyéb előnyt, melv a burkolt csatornák alkalmazásával még együtt jár. Különösképpen áll ez szennyvízöntözések esetére, ahol a viszonylag tömény trágyatartalmú szennyvizek vízértéke még jelentősebb. A fentieken túlmenőleg elsősorban még arra szeretnék rámutatni, amire különben már az előzőekben céloztam is, hogy a biológiai szennyvíztisztításnak öntözés útján történő megoldása nemcsak a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítása céljából, hanem csatornázási, szennyvíztisztítási és közegészségügyi szempontból is rendkívüli jelentőségű. Ismerjük vidéki városaink csatornázásának helyzetét és a szennyvíztisztítás megoldatlanságát. Ezzel kapcsolatban ismeretesek azok a hatalmas beruházási tételek is, melyek az e téren megoldásra váró feladatok kielégítéséhez szükségesek volnának. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy népgazdaságunk ma még nincs abban a helyzetben, hogy ezeket a hatalmas feladatokat egyszerre meg tudja oldani. Népgazdasági terveinkben a fenti célokra kötött keretek állnak rendelkezésre s legfeljebb arról lehet szó, hogy azok minél hatékonyabb kihasználásával mozdítsuk elő a szennyvíztisztítás kérdésének megoldását. Kétségtelen az, hogy többé-kevésbé a külföldi szakirodalomban is viták folynak még afelől, hogy szennyvízöntözés esetében milyen közegészségügyi rendszabályok alkalmazása szükséges. Emellett azonban sok külföldi országban — mint tudjuk — ma is úgy oldják meg új berendezések létesítése esetében a biológiai tisztítást, hogy a mechanikai tisztításra berendezett szennyvíztelepet öntözőteleppel kötik össze. Véleményem szerint a kérdés ilyen megoldása hazai viszonylatban is feltétlenül figyelembe veendő. Ugyanis támasszanak bár közegészségügyi szerveink a külföldieknél lényegesen szigorúbb feltételeket, meggyőződésem, hogy a szennyvízöntözőtelepck agronómiai tervének összeállítása során meg tudjuk találni azt a megoldást, mely ezeknek a szempontoknak kielégítését is biztosítani tudja. Nehezebb feladatnak látszik emellett az, hogy függetlenül a növények ingadozó vízszükségletétől, az öntözési tervben az állandóan érkező szennyvizek folyamatos elhelyezését biztosítani kell. Ugyanakkor meg kell oldani a téli szennyvizek okozta problémákat is. Ha azonban az alkalmazandó és különös kívánalmaknak megfelelő agronómiai terv kidolgozásán túljutottunk, a feladat megoldásának nehézségeit már le is küzdöttük. Meggyőződésem, hogy összeállítható oly munkaközösség, mely az összes szempontok figyelembevételével a helyes agronómiai ós öntözési tervet ki tudja dolgozni, meg tudja tervezni. Egy ilyen munkához az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet készséges részvételét és támogatását már régebben felaján lo ttam. Mindezek ellenére magam is szükségesnek tartom, hogy a tervezés során a mesterséges biológiai tisztítás utólagos kiépítésének lehetőségét is biztosítani kell. így nem vágjuk el annak lehetőségét, hogy amint az anyagi lehetőségek majd rendelkezésünkre állnak, a tisztítás minőségileg javítható legyen. A szennyvízöntözőtelep üzemeltetésével kapcsolatban kívánatos, hogy azt ne olyan szektor kapja feladatául, melynek csupán a mezőgazdasági termelési terv teljesítése a feladata, hanem egyidejűleg a szennyvízelhelyezés és tisztítás is profiljába tartozzék. Ez úgy volna megoldható, ha a/, üzemeltetést az érintett közület, tanács feladatává tennék. A szennyvízöntözés megoldásának feladatai a következők : 1. A szennyvíztisztítás sokkal szélesebb körben megvalósítható. , 2. A szennyvíztisztítás ezen „részletes" megoldásával a közegészségügyi helyzet nagymértékben javítható, szemben azokkal a széleskörű fertőzési lehetőségekkel, melyek a befogadók mellett ma fennállnak. 3. A szennyvízzel történő öntözés közegészségügyi szempontból teljes mértékben ellenőrizhetővé válik s oly szempontok lennének érvényesíthetők, amelyek jelenleg az orv-szennyvízöntözések miatt ellenőrizhetetlenek. 4. Városkörnyéki zöldövezetekben a jelentős szervestrágya és zöldtakarmány hiány enyhítésével a városi lakosság jobb ellátása ilyen közvetett úton is fokozható lenne. 5. A szennyvíztisztítás további fejlesztésének, a mesterséges biológiai tisztítók kiépítésének lehetősége nyitva maradna. 6. A szennyvizek elhelyezésének kérdése megoldásra kerül ott, ahol megfelelő befogadók nem állanak rendelkezésre. Finály Lajos : Nagyon helyes a kérdésekre hazai kísérletek útján keresni választ, Örömmel közlöm, hogy a MÉLYÉPTERV egyik legújabb tervezésénél is kihasználta ezt a lehetőséget, mert Hajdúszoboszlón egy szennyvíztisztító berendezés tervezésénél a halastóban való, valamint a közvetlen, illetve a halastóból kifolyó vízzel való öntözéssel történő szennyvízhasznosítást is előirányozta az ottani Állami Kísérleti Gazdaság irányítása mellett. A szennyvízöntözés kérdését a Magyar Tudományos Akadémia Szennyvizek Hasznosításával Foglalkozó Albizottsága 1952-ben behatóan tanulmányozta s rámutatott számos tisztázásra váró kérdésre. Ezek az előadásból és a hozzászólásokból is szépen kidomborodtak. Mindamellett a népgazdaság egésze szempontjából ez alárendelt jelentőségűnek látszik, mert a városi szennyvizek mennyisége és trágyatartalma az országos igényeknek csak kis százalékát fedezi. Egészen más azonban a kép a szennyvizük elhelyezésével küzködő városok és ipartelepek szempontjából s ezért nagyon helyes volt e kérdés napirendre tűzése. A szennyvíz minőségében ós trágyaértékében igen nagy eltérések vannak, ami leginkább a hígítás mértékének tudható be. Ezért a trágyázó érték szempontjából helyesebb a vízmennyiség helyett a lakosszámból kiindulni. Minthogy öntözésre általában ülepített szennyvizet szokás használni, amelynek iszaptartalma, tehát trágyaértékének jelentős része az ülepítőben visszamarad, szennyvízöntözés esetén sem nélkülözhető teljesen a trágyaszállítás megoldása, bár ez esetleg magukon a szennyvíznyomócsöveken át is történhet. Az egészségügyi aggályokra való tekintettel foglalkozni kellene a szennyvízzel öntözött területeken szárított takarmány termelésének kérdésével. Füves takarmány amúgy is nagyon hálásan fizet az öntözésért. A termést a leülepíthető iszapból fejleszthető nagy