Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám - Dr. Horusitzky Ferenc: Újabb hévvízfeltárások lehetősége Budapesten

6 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. Dr. Horusitzky F.: Üjabb hévvízfeltárások, lehetősége Budapesten* a Lukács és Császár fürdő valamennyi forrása megérezte. Ugyanúgy megérezte a Rudas és Rác fürdő 1897—98-ban az Erzsébet-híd hídfőjének alapozásakor történt vízfakasztást, melynek eltömésével az eredeti vízhozam és vízszint helyreállott. A Lukács és Császár fürdő forrásainál viszont ugyanekkor változás nem volt észlelhető. Ugyancsak nem volt észlelhető kölcsönhatás az Attila, Juventus és Döbrentei téri fúrások lemélyesztésekor e források és az Imre fürdő forrásai között, az Erzsébet-híd budai hídfőjétől D-re mintegy 100 m-re készült próbafúrással történt vízfakasztást a Juventus forrás azon nyomban megérezte s ezért a fúrást el is tömték. Meg volt állapítható az összefüggés Papp Ferenc vizsgálatai szerint a Hungária II, Török, Mátyás- és Gülbaba források között. Ezeknek az egymás közelében lévő forrásoknak egymásrahatása a kommunikáló járatrendszerekben létesített depresszió következtében önként érthető és szinte szerencsés esetnek mondható csupán az Attila, Juventus és Döbrentei téri kutak esete, melyek úgy látszik egymástól függetlenebb járatokat nyitottak meg. Nagyobb arányú összehasonlító megfigyelő vizsgálatokat végzett a Műegyetemi ÁsványFöldtani tanszék munkaközössége (Papp Ferenc irányításával Horváth József, Horváth Lajos és munkatársaik) az E-i forráscsoport forrásainak összefüggésére vonatkozólag is. A margisztigeti I. és III. sz. kutakból hosszabb ideig átlag 18 000 liter/perc vízkivétellel kapcsolatban. Az eredmény az volt, hogy a kölcsönhatás csak az É-i forráscsoporton belül volt biztosan kimutatható, a déli forráscsoport reakciója bizonytalan volt. Ezeknek a viszonyoknak az értelmezésire néhány szerkezeti kérdés tárgyalása után fogok visszatérni. Tényként kell tehát elfogadnunk, hogy közeli és azonos forrás-csoportokon belül az összefüggés és a régi forrásoknak az új források által létesített depresszió útján való befolyásolása többízben bekövetkezett, s ezért a védőterület szempontjainak szem előtt tartása nem elhanyagolható. A jelenlegi védőterület határait a bemutatott térkép tünteti fel. Mind ez, mind a bemutatott hidrogeológiai szempontok is már eleve szűkítik azokat a területeket, melyek újabb hévvízfeltárás céljaira szóbajöhetnek. Szerencsére azonban a tervezhető új fúrásokat a balneológiai forrásvédelem követelményei is arra a területsávra terelik, ahová a várostervezés új perspektivikus lakásépítési tervének súlypontjai esnek. A tervezett, illetve javasolható új fúrások K-felé telepítésének mindenesetre éppen a perspektivikus tervek, illetve az ezzel kapcsolatban számításba jövő távvezetékek költségei szabnak határt. A térképen feltüntetett javasolt É-i három fúrásponttal ezért voltunk kénytelenek kissé a védőterület határain belülre húzódni, azonban itt is csak azért, inert a védőterületi határ kissé K-ebbre tolódása itt inkább esetleges topográfiái okokra vezethető vissza s különösebb földtani megfontolások itt nem gördíthetnek a vízjogi engedély megszerzése elé akadályt. Védőterületünk hivatott őrzőjével Papp Ferenccel való egyöntetű véleményünk az volt, hogy a védőterületbe ne hatoljunk mélyebben bele, mint a legkeletibb hévvizű artézi kutainktól

r a Széchenyi II. sz. fúrástól 4 km-el K-re húzható É-D-i vonalig. Ez a távolság már a Széchenyi fürdő szempontjából is kívül esik a fúrások által esetleg létesített depressió területén, a margitszigeti és budai források pedig már oly távol vannak., hogy az új fúrások kihatása ezekre már nem várható. A többi javasolt négy fúrás már mind a védőterületen kívül esik, ezek ellen tehát vízjogi kifogás eleve nem támasztható. Az egyes fúrások telepítésénél és a várható mélységek megállapításánál a rétegtani és szerkezeti viszonyokat kellett tekintetbe vennem r melyeket a következőkben kísérlek meg röviden felvázolni. A Budai-hegység területétől teljesen el kell tekintenünk a hőenergiagazdálkodás céljaira telepítendő fúrások szempontjából. Ha itt fúrásokra mégis sor kerülne, ezeknek Buda vadregényesterületén a fürdőkultúrát kellene szolgálni. Az eocén és triász képződményekből álló hegyvidék szerkezetére csak azért vetünk néhány pillantást, mert ez preformálja a pesti oldal néhány szerkezeti irányát is. A Budai-hegység triász rögeinek eloszlását és szerkezetét tekintve külön kell választani többek között a déli, diapirszerű triász extruziók övét, a Gellért-hegy, Kisgellérthegy, Sashegy, Széchenyi hegy vonulatát, mely avalahol közelben, délen rejtőző mélységbeli kristályos alaphegység feltorlasztó hatására sajtolódott ki, s a tágabb értelemben vett csúcshegyhármashatárhegyi vonulatot, melynek triasza ÉK—DNy-i csapású pikkelyekbe torlódott fel. Ez a két különböző szerkezetű, de rétegtanilag azonos felépítésű egység volt az, melyet már régebben „Budai egység" néven foglaltam össze. A Budai egység triaszában a dolomitok uralkodók, s jellemző rá többek közt a tűzköves dolomit jelenléte és a karsztosodásra kiválóan alkalmas dachsteini mészkő teljes hiánya. A Budai egységet É-on és Ny-on a Pilis-kovácsi egység keretezi, melynek jéllemző tagja' a dachsteini mészkő s jellemző rá a tűzköves dolomit teljes hiánya. E két egységet választja el egymástól É-on a solymári árok, melyet a Budai-hegység legmarkánsabb ÉNy-DK-i irányú szerkezeti síkjai alakítottak ki. A Budai-hegység ilyen szerkezeti kettőssége most már érthetővé teszi az északi egységre eső északi forráscsoport forrásai közötti hidrológiai összefüggés erősebb voltát, hiszen a dachsteini mészkő karsztosodásra erősebben hajlamos és tág barlangjárataiban a mozgó víz akadálymentesebb utat talál, míg a dolomit kataklázos szerkezete a benne mozgó vízzel szemben nagyobb ellenállást gyakorol, s ezért az egyes hidrológiai változások benne csak kisebb távolságra hatnak ki. Még érthetőbb az, hogy az eltérő egységeken fakadó forráscsoportok között nem tudtak biztos összefüggést kimutatni, mint pl. a D-i és É-i forráscsoport között. A triász képződmények már említett elrendeződésén kívül az ÉNy-DK-i szerkezeti irány az, mely a legélesebben üti rá bélyegét hegységünk