Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
1. szám - Dr. Donászy Ernő: A Pécsi víz és a Fekete víz elszennyeződése
Jf 6 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. Dr. Donászy E.: A Pécsi víz és a Fekete víz elszennyeződése Feltűnő a klorid-ion nagy mennyisége és fokozatos növekedése a 16. km-ig (2891 mg/l-ig). A 10. km-től hirtelen 68,2-re csökken. Ennek a jelenségnek egyelőre nem tudjuk magyarázatát adni, mivel nem ismerjük a PV-be folyó mellékvizek szennyezettségét. A 18. és 16. km (Malom-árok és Gilvánfai patak) táján minden alkatrésznél erőteljes, ugrásszerű változás tapasztalható. A két patak hatására kell gondolnunk. A Malom-árok rendkívül nagy szennyvízterheléssel folyhatott a PV-be. A Malom-árok szennyeződésének vizsgálata újabb feladat. A júliusi és augusztusi még kisebb vízhozam következménye az öntisztulási folyamat lelassulása és az oxigénfogyasztás növekedése (a PV 17,1 —45,9 mg/l). Ilyen nagy érték az előző hónapokban nem fordult elő. A júliusi és augusztusi állapot tehát még rosszabb az előzőeknél. 1953. augusztus 29. (I. 5. táblázat) és szeptember 26. (I. 6. táblázat). Augusztus és szeptember végén érkeztünk el a vízfolyás legkritikusabb állapotához. Augusztus végén a vízfolyás végig erősen zavaros, fekete, de feltűnő, hogy a 18. és 16. km kivételével szagtalan. A PV 10. km-ig erősen habzik, sok fekete porszerű üledéket szállít, A Spitta-próba a FV-ig pozitív, a 18. és 10. km-nél azonnal pozitív. Az oxigénfogyasztás ugyan általában kisebb, mint az előző hónapokban, a FV-ben pedig egészen kicsiny, de a 18. és 10. km-nél 102,1 és 154,6 mg/l érték nagy. Ugyanez a helyzet a klorid-ionnal is (a 18. km-nél 348,8, a 10. km-nél 781,7). A szulfid-rakció is ezen a két helyen a legerősebb. Az ammónium az egész PV-en végig erős reakciót adott. A 18. és 10. km közötti helyzet igen feltűnő ennél a vizsgálatnál. Itt is valószínűen a Malom-árok az erős szennyezés forrása. A lúgosság értéke is itt növekszik. A vízhozam kicsiny. A szeptember 26-i vizsgálatnál a PV erősen zavaros, fekete, bűzös, sok fekete porszerű üledéket szállít, helyenként erősen habzik, Spitta pozitív (a PV 25. km-nél negatív). A pH érték 7,85—8,33 között ingadozik. Az oxigénfogyasztás még a FV-ben is nagy. Feltűnő a PV 16. és 2. km-nél a 118,3 és 113,8 mg/l érték. A szulfidreakció csak a 18—10. km között erős, az ammónium az egész PV mentén erős reakciót ad. A klorid-ion felugrás a 18. km-nél, amit az előző, júniusi vizsgálatnál is tapasztaltunk, megismétlődik, de mennyisége csak negyedrésze az akkori mennyiségnek, 54l,0 mg/l. Feltűnő a FV nagy oxigénfogyasztása. A vízhozam kicsiny, augusztus elejéhez viszonyítva még csökken. A 18 :—16. km ennél a vizsgálatnál is feltűnő. A szeptemberi állapot a PV szennyezettsége szempontjából a legrosszabb. 1953. október 31. (I. 7. táblázat). A vízfolyás zavaros, a PV 2. km-től barnás-fekete, barna, a PV 10. km-ig bűzös (kivéve a 25. km-t), nem habzik erősen, Spitta-próba PV 10. km-ig és a FV 2. km-nél pozitív. A pH 8 alá csökken (7,65—7,96), kis mértékben ingadozik. Az oxigénfogyasztás a PV-ben 6,9—25,4 mg/l között, a FV-ben 5,4—11,3 között ingadozik. Szulfid-reakció csak két helyen mutatkozott, az ammónium viszont a PV-ben igen erős, vagy erős reakciót adott és a FV-ben is gyenge reakció volt. A klorid-ion értéke elég nagy, a 18—10. km között a legnagyobb, éppen úgy mint a lúgosság. Az októberi vizsgálatnál is a 18—10. km közötti szakasz a kritikus. A FV állapota csaknem ideális. A PV 2. km-ig poliszaprób, innen alfa-mezoszaprób. A FV-ben is ez az állapot, esetleg betamezoszaprób. A vízhozam tovább csökken. 1953. november 28. (I. 8. táblázat). A novemberi állapot a normális öntisztulási folyamatnak felel meg. A felsőbb szakaszokon a 18. km-ig rossz még a helyzet, de ettől a szakasztól kezdve Spitta negatív, oxigénfogyasztás 10 mg/l alatt, a szulfid és ammónium reakció is csökken és a nitrit, nitrát reakció erősödik (PV 18—2. km között), a kloridion fokozatosan csökken. Szennyezettség szempontjából a 18—10. km közötti szakasz állapota sem kedvezőtlen. A vízhozam az előző hónaphoz viszonyítva kissé növekedett. 1954. január 4. (I. 9. táblázat). A természetes öntisztulási folyamatnak megfelelő állapotot találtunk, vagyis a szennyezettség a magasabbrendű befogadó felé fokozatosan csökken. Abszolút értékben az oxigénfogyasztás nagyobb, mint november végén. A poliszaprób állapotból az alfaés utána a beta-mezoszaprób állapot alakul ki. Vízhozammérés a jég miatt nem volt. Február hónapban a jég beállt és a vízminták szétfagyásának veszélye miatt nem is küldtek vízmintákat. 1954. március 20. (I. 10. táblázat). A vízfolyás állapota ismét kedvezőtlenebb. Erősen zavaros, fekete, bűzös a FV 11. km-ig (FV 7. és 2. km szagtalan), habzik, sok a fekete porszerű üledék. A pll 7,48—8,42 között, az oxigénfogyasztás a PV-ben átlag 20—22 mg/l körül ingadozik, csak a 2. km-től kezdve csökken fokozatosan. A kloridion értéke a 10. km-nél hirtelen felugrik. A legkedvezőtlenebb a helyzet a 18—10. km között. A lugosság is itt a legnagyobb. A szulfid-ion általában gyenge reakciót ad, az ammónium a PV-en végig erős, nitrit és nitrát csak a PV 2. km-től jelentkezik. Vagyis a PV 2. km tekinthető a poliszaprób és a beta-mezoszaprób közötti alfa mezoszaprób szakasznak. A vízhozam növekedett. 1954. április 26. (I. 11. táblázat). Utolsó vizsgálat a vízminőségjelző szolgálat keretében. A helyzet tovább romlik. A vízfolyás végig erősen zavaros, fekete, bűzös, habzik, sok a fekete porszerű üledék, Spitta végig pozitív, pH nagyobb, 7,85—8,24 között, oxigénfogyasztás a PV-ben 20 mg/l felett (a 25 és 2 km között 30 mg/l körül), csak a FV-ben 10 mg/l körül. A klorid-ion értéke a 10. km-nél hirtelen megnövekszik. A biológiai vizsgálat végig poliszaprób jelleget adott. Az ammónium iont mennyiségileg is meghatároztuk ennél a vizsgálatnál és a PV-ben átlag 40 mg/l körül volt, nitritet és nitrátot ínég a FV-ben sem sikerült kimutatni, tehát az egész vízfolyás poliszaprób jellegű, a legkedvezőtlenebb a helyzet a 18—10. km között a PV-ben. Vízhozam méréseket nem végeztek. Egyéves vizsgálatunk végén a helyzet tehát igen kedvezőtlen volt.
