Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám - Dr. Donászy Ernő: A Pécsi víz és a Fekete víz elszennyeződése

Dr. Donászy E.: A Pécsi viz és a Fekete víz elszennyeződése Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. Jf5 1954. 9. Január 4 :. . 5395—5404 10. Március 20 5452—5461 11. Április 26. ..: 5498—5507 A fenti vizsgálatokon kívül még Szeptember 14 5636—5640 November 26 5723—5727 A Pellérdi tógazdaságban Március 25. és április 5. (Helyszínen végzett elemzések.) A PV és FV egyéves vizsgálata keretében tehát 11 alkalommal összesen 110 vízminta feldolgozását végeztük el. Az 1—11. sz. vizsgálatok adatait az I—XIII. táblázatok tartalmazzák. Az elemzések legnagyobb részét dr. Darvas Rózsi végezte. A vizsgálatokat részben a Maucha-féle helyszíni félmikro módszerrel szűrt vízből végeztük. A víz fizikai tulajdonságai közül megállapítottuk a víz zavarosságát, színét, szagát és a víz viselkedését felrázáskor, becsléssel az üledék mennyiségét (sok, kevés. . .) és alakját (porszerű, barna, fekete színű...) A Haltenyésztési Kutató Intézet öt évtizedes gyakorlata és tapasztalata alapján a befogadók szennyezettségének vizsgálatában a következőképp jár el: a Spitta—Weldert metilénkék rothadási próba alapján megállapítjuk, hogy a vízben milyen mértékű rothadási folyamat megy végbe. A tájékozódó vizsgálat a szín- és szag-próbával együtt legtöbbször már jó tájékoztatást ad házi (városi) szennyvíz esetén a víz szennyezettségére vonatkozóan. Az oxigénfogyasztás igen jó kritériumnak bizonyult városi szennyvizekkel terhelt vízfolyásoknál. A szulfid-ion reakció a kénhidrogénes bomlást, az ammónium, nit.rit és nitrát reakció pedig a lebomlási folyamat mértékét kitűnően jellemzi. A PV és FV elszennyeződésének vizsgálatában is a fenti próbákat végeztük el. Mivel azonban jelentős mennyiségű városi szennyvíz terheli a vízfolyást, arra gondoltunk, hogy még a klorid-ion vizsgálatát is elvégezzük (júniustól kezdve), mert a fekáliás szennyvízre jellemző a nagyobb kloridion tartalom. A klorid-ion vizsgálata hozta a legtöbb meglepetést. A biológiai vizsgálatok végzésére nem volt munkatársunk. Mint később kiderült, a PV és FV esetében nem is lett volna célravezető, mert Sz. Muhits M. Katalin dr. többszöri tájékozódó vizsgálata megállapította, hogy baktériumokon kívül magasabbrendű élő szervezetek általában nem fordulnak elő a vízfolyás erősebben szennyezett szakaszán. Más kutató munkaközösségek vizsgálataiból pedig kiderült, hogy az általunk használt kémiai vízvizsgáló módszerek eredményei mindig fedik a biológiai vizsgálatok eredményét és így a kémiai vizsgálatokból a biológiai állapotra, a szapróbia fokozatra nyugodtan lehet következtetni. Az elszennyeződés mértékének megállapításán kívül az ipari vízellátás és öntözés érdekei miatt mindig meghatároztuk a pH, a lúgosság, kemény• ség, Ca, Mg értékeit is. A szulfát-ion meghatározására megbízható eljárást csak a gravimetriás mód• szerben találunk. Mivel azonban kellő segítségünk nem volt a vizsgálatokban és igen nagy mennyiségű egyéb vízmhitát is fel kellett dolgoznia laboratóriumunknak, a szulfát gravimetriás meghatározását nem tudtuk elvégezni. Halélettani szempontból a szulfát mennyisége nem annyira jelentős, mint a többi alkatrész, mert a halak elég nagymennyiségű szulfát-ion jelenlétét is ártalom nélkül viselik el. Vizsgálatunk főcélja különben is az elszennyeződés mértékének megállapítása volt. Hidrológiai adatok A PV 57,5 km hosszú, vízgyűjtőterülete 646 km

2. Az általunk rendszeresen vizsgált szakasz a FV-től a 37. km-ig, 1954. őszén a 44—48 km közti szakaszra terjedt ki. A 37. km a pellérdi halastavak alatt található, míg a 44—48. km közti szakasz a Kokszmű és a Szennyvíztelep között. A PV a 34. km-nél jobbra felveszi a Cserkútnál kezdődő Zsidpatak vizét, balról a 33. km alatt a Pázdány felől jövő patakot és a Zók településsel szemben a Nyakvágó hegyről lefolyó vizet. Jobbról a 30. km alatt folyik be a -Xyugati Mecsekalja, Boda és Bakonya közötti összes patak, melyek Kis- és Xagybicsérd fölött egyesülnek, Bicsérdi patak néven jelöljük. A 25. és 18. km között Gerde község alatt a jobboldali Határpatak érinti a PV-et, de innen a Pécsi vízzel párhuzamosan Malom-árok nevű patak kíséri, mely a 19. km alatt csatlakozik a PV-hez. A • Malom-árok veszi fel Szentlőrinctől délre észak-déli irányban vezető patak vizét. A 18—16 km között jobbról csatlakozik a PV-hez a Gilvánfa mellett húzódó csatorna. A 4. km fölött az Adorjás mellett elhúzódó Bükkösdi víz folyik a PV-be. Ez utóbbi vízgyűjtőterülete 118 km

2. A FV hossza 87,3 km, vízgyűjtőterülete 1591 km

2. A PV a FV-be a 11. km felett Szaporca előtt folyik be. A PV befolyása alatt a FV-be baloldalról csak egy patak folyik be a 2. km előtt. (Többnyire száraz.) A FV kilométerszámozása a Drávába torkollástól, a PV-é pedig a FV-be torkollástól kezdődik a KBH által szerkesztett térképen. A két vízfolyáson csak 1951. óta vannak tanulmányi észlelő állomások. A FV-en Baranyahídvégnél, a PV-en Kémesnél. A vízminőségjelző szolgálat keretében végzett vízhozam-mérések a XIV. táblázaton találhatók. (A vízhozamokra vonatkozó adatokat csak .,Magyarország vízkészlete, 1. Mennyiségi számbavétel" c. VITUKI kiadványban találtunk.) Vízhozamméréseink így igen értékesek, mert a vízfolyás 10 helyén havonta történtek. A legnagyobb vízhozamok az összes szelvényben általában 1953. májusában voltak (kivétel a PV 25. km-nél és a FV 2. km-nél.) A legkisebb vízhozam az egyes szakaszokon eltérő időpontban volt. A PV-en a yízhozam a 0,20 és 3,04 m

3/sec között, a FV-en 1,26 és 7,33 m

3/sec között ingadozott. December és január hónapokban jég borította a vízfolyást, így vízhozamméréseket nem végeztek, novemberben több szakaszon jég, kásajég miatt és a FV-en néha a Dráva magas vízállása, visszatorlódása miatt nem volt vízhozam mérés.