Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám - Bernáthné Pártos Alice dr.–Garta Iván dr.–Csik László dr.: Balneoterápiás tapasztalatok keringésszervi betegségekkel szövődött mozgásszervi betegeknél

Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. Indifferens hőmérsékletű, vagy azt csak kevéssel túlhaladó kénes vízzel, valamint lokális iszappakolással kezelt, keringési betegségekkel szövődött mozgásszervi betegek keringési állapota túlnyomóan változatlan maradt, illetve az EKG

4ben jelentős százalékban javulást mutatott. Szerzők — az eddigi általános véleménnyel szemben ilyen típusú betegek bálrieo terápiáját intézeti felügyelet ;mellett javrtltnak tartják. Balneoterápiás tapasztalatok keringésszervi betegségekkel szövődött mozgásszervi betegeknél* EERNlTHSÍ P.ÍKTOS AlICE dr., G A R T A IVÁS dr., C S I K 1.ÍSZIŐ dr. A balneoterápiának fontos és kiemelkedő szerepe van a különböző eredetű mozgásszervi betegségben szenvedők gyógykezelésében. Általánosan elterjedt nézet szerint azonban az ilyenfajta kezelések károsak, ha a mozgásszervi betegek egyidejűleg szív- és érbántalmak hordozói is, ami pedig nagyon gyakori. A keringési elváltozások részben oki összefüggésben vannak a balneoterápiát igénylő mozgásszervi bajokkal, mint pl. az idült sokízületi gyulladások jelentős hányadánál, részben pedig egyidejűleg, de ettől függetlenül állnak fenn. Egyikünk 1933 óta több közleményben (1,2. 3) adott hangot annak a klinikai benyomásaira támaszkodó véleményének, mely szerint kénes termálvízzel, vagy iszappal való kezelések nem szükségképpen ártalmasak a szívre. Ellenkezőleg, ha az ilyen balneoterápiás kezeléseket helyes, kíméletes módon alkalmazzuk, nemcsak hogy lényegesen segíthetünk a mozgásszervek állapotán, de a keringési szerveknek is jó szolgálatot tehetünk. Ez természetesen megfelelő eset kiválogatását, továbbá pontosan adagolt és ellenőrzött kezelési technikát is igényel. Tapasztalatainkat alátámasztó megfigyelések az újabb időkben egyre szaporodnak (4, 5). .Jelen munkánkban szívbillentyű hibával, magas vérnyomással, továbbá a szívizom kifejezett idült degeneratív bántalmával szövődött mozgásszervi betegek keringési rendszerét a balneoterápiás kúra megkezdése előtt, közben és után, több módszerrel is vizsgáltuk, ily módon akarván hosszú évek alatt szerzett idevonatkozó kedvező benyomásainkat ellenőrizni és alátámasztani. Annál is inkább szükségesnek tartottuk ezt, mert a rendelkezésünkre álló irodalomban csak elvétve találtunk olyan adatot, mely a balneoterápiás kúrának, mint egésznek hatását regisztrálta volna (6, 7, 8)

v Vizsgálatainkat 76, e célból kiválasztott betegen végeztük. Nagyjából minden korcsoport (12— 77 év között) arányosan elosztva képviselve volt. A betegek legnagyobb része az idült sokízületi gyulladás különböző formáiból került ki. Ezenkívül degenerativ (pl. porckopásos) ízületi bántalmak és itt nem részletezhető más mozgásszervi megbetegedések fordultak elő. A Magyar Hidrológiai Társaság Balneológiai Szakosztályában 1955. jan. 25-én elhangzott előadás nyomán. * Az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézet közleménye. Heveny szívbelhártya- vagy szívizomgyulladásban szenvedőket nem fürdettünk, — ezek éppúgy nem valók fürdőbe, mint a heveny ízületi gyulladásban szenvedők sem. Keringési elégtelen- * ség csak akkor nem szerepelt kizáró okként, ha a beteg előzőleg könnyen kompenzálható volt. Magas vérnyomásos betegeink kezdeti vérnyomása 240/120 Hgmm és 180/100 Hgmm között volt. Vizsgálatra kiválasztott betegeink a fürdőkezelés alatt érdemleges szív kezelést nem kaptak. Betegeinken az általános fizikai vizsgálaton kívül' elvégeztük a pulzus és vérnyomás rendszeres mérését fürdés előtt és után. Mértük a keringési sebességet és a légzési vitáikapacitást. Elektrokardiogranimot, továbbá a szív röntgenfelvételét balneoterápia előtt és után is ellenőriztük. A fürdőkúra során kerültük az erős érreakciókat okozó hypertherrniás eljárásokat. A Lukács fürdő kénes vizét (1 2 mg 11

2S per liter) eleinte fél-, később háromnegyedfürdő formájában az indifferens hőfokon kezdtük és fokozatosan emeltük a kúra folyamán 37 - 38 C-fokig. Általában úgy jártunk el az egyes fürdőknél is, hogy 34 O-fokos vízbe helyeztük a beteget és lassanként engedtük a kádba a melegebb termálvizet. Ezáltal elkerültük a hirtelen vérnyomásemelkedést okozó érszűkületet és így csak a langyos fürdő előnyös, értágító hatása érvényesült. Iszapfürdőket szívbetegeknél opm alkalmaztunk. A legnagyobb testfelület, melyet iszappal beboríttattunk, a testfelület felét' érte el. Csak akkor emeltük a víz, vagy iszap hőfokát és a kezelések időtartamát, ha a beteg az előző kezelést jól tűrte. Medencefürdőket csak ritkán rendeltünk, ez esetben a beteget a 34 0fokos, később a 36 C-fokos medencébe küldtük, nyomatékosan figyelmeztetve őket, hogy lépcsőről-lépcsőre, pihenők beiktatásával, lassanként merüljenek a vízbe. A fürdők időtartama kezdetben 8—12 perc, később maximálisan 20 perc volt. Jszapgöngyölések időtartama 12—20 perc. Fürdő alatt a fejre, iszap- és szárazgöngyölések alatt a fejre és szívre hideg borítást, vagy Leiter-hűtőt alkalmaztunk. A fürdő vagy iszapkezeléseket követő izzasztó száraz göngyöléseknél a beteget nem múmiaszerűen, a karokat a testhez szorítva csomagoltattuk be, hanem a felső végtagokat szabadon hagytuk, így nem lép fel szorongó érzés. Gyakori pihenőnapokat kell az egyes applikációk közé beiktatni : eleinte másodnaponként fürdetünk, később minden két fürdő után egy pihenőnap következik, heti öt fürdőnél többet pedig ilyen betegeknek nem adunk. A betegeket a fürdőből mindig tolókocsin hozatjuk fel és órákig pihentet-