Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám - Dr. Kérdő István: Balneológiai és klimatológiai gyógytényezők együttes hatása

Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. 39 BALNEOLOGIA Szerző a környezet és szervezet kölcsönhatásának tükrében tárgyalja a balneotherápia során fellépő komplex hatások által kiváltott komplex visszahatásokat. Élesen rávilágít arra, hogy a balneotherápia hatásosságát a biometeorológiai tényezők fokozhatják vagy leronthatják. Tanulmánya lényeges segítséget jelent gyógyfürdőink orvosai részére. Balneológia! és klimatológiai gyógy tényezők együttes hatása* ]>r. KÍHDÖ ISTVÁN A természeti tényezőket a legrégibb idők óta felhasználták a betegségek kezelésére. Az orvostudomány fejlődésének kezdeti szakában, amikor még csak tapasztalati úton szerzett ismeretek állottak a gyógyítással foglalkozó ember rendelkezésére, úgyszólván kizárólag ezek képezték a gyógyító lehetőségeket. A sziklák hasadékaiból előtörő meleg vizek, különösen, ha sajátságos ízük, vagy szaguk is volt, hamarosan magukra irányították a figyelmet. Ha aztán néhány megfelelő kóresetben alkalmazva őket bekövetkezett a gyógyulás, a forrás vizének gyorsan híre terjedt és messze földről megindult a betegek vándorlása. Mivel azonban nem mindenki tudott a híressé vált gyógyvízhez odamenni, megpróbálták magát a vizet juttatni el a beteghez, és ekkor rendkívül érdekes dolog derült ki : ugyanaz a víz, amelyik a gyógyforrásnál számos betegséget eredményesen meggyógyított, a távolban alkalmazva ugyanolyan betegségek egy részében teljesen hatástalannak' bizonyult. így alakultak ki az egyes gyógyforrások „szelleméről" alkotott elképzelések. Xem csoda, hiszen abban az időben még aligha tudhatták, hogy az ásványvizek kémiai összetétele a szállítás alatt lényegesen megváltozhat, s hogy a kedvező gyógyeredményhez még egyéb környezeti feltételek is hozzájárulnak, sőt szükségesek lehetnek. Mindenesetre annyit felismertek, hogy a források vizének tulajdonságai szoros kapcsolatban állanak földrajzi helyükkel és a környezet többi tényezőivel. Hippokratész már csaknem két és félezer évvel ezelőtt ezt az átfogó szemléletet képviselte, ami leginkább „A levegőről, helyekről és vizekről" c. munkájában jut kifejezésre. Mielőtt e tényezők összefüggésére vonatkozó modern tudományos eredményeinket áttekintenők, érdemes Hippokratész említett művének néhány részletét eredeti fogalmazásban megismernünk. Az első fejezet első része mindjárt tömören összefoglalja, hogyan hat az ember egészségi állapotára az éghajlat, lakóhelyének fekvése és a vizek minősége. Ezeket írja : „Aki az orvosi művészetet teljes épségében akarja magáévá tenni, annak mindenekelőtt az évszakok tulajdonságait kell megismernie, azaz, hogy milyen hatása van közülük mindegyiknek (egyik sem hasonló ugyanis a másikhoz, sőt a bennük végbemenő különböző változások miatt még ugyanazok az évszakok is eltérnek egymástól). Azután meg kell ismernie a szeleket, a melegeket és hidegeket, leginkább azokat, amelyek minden emberre egyformán hatnak, de azokat is, amelyek *Az Országos Balneológiai Kutató Intézet (tudományos vezető Dr. Schulhof Ödön) közleménye. egy-egy vidékre helyileg jellemzőek. A vizek tulajdonságainak megismerésében sem lehet hanyagabb. Amennyire ugyanis ízben, súlyban, külső jellegzetességeikben eltérnek egymástól, éppúgy hatékonyságra nézve is egyik messze megelőzi a másikat. Ezért ha valaki előtte ismeretlen városba érkezik, szemügyre kell vennie annak fekvését, t. i., hogy hogyan helyezkedik el a szelekhez és a Xap keltéhez viszonyítva. Xem egyformán hat ugyanis az olyan hely, mely északra vagy délre tekint, sem pedig olyan, amelyik keletre, vagy nyugatra. Mindezeket tehát szorgalmasan kell tanulmányozni, s egyszersmind azt is, mi tapasztalható a vizek körül. Tudni kell, vajon vizeik mocsarasak-e, lágyak-e, vagy kemények, magas helyről hullanak-e alá, vagy sziklák közül buzognak, sósak-e, vagy nyersek. A földet magát is szemügyre kell venni, csupasz-e és vízmentes, vagy sűrű és vizes, ávagy bemélyedt meleg ill. magas és hűvös." Amint láthatjuk, a környezethatásoknak úgyszólván egyetlen összetevője sem kerülte el Hippokratész figyelmét. És valóban nem is lehet azokat egymástól különválasztva szemlélni, mert mindegyik befolyásolja a másikat. A klímát régen úgy tekintették, mint a légkör fizikai állapotát kifejező adatoknak egy területre jellemző középértékeiből alkotott komplexumot. Ez a felfogás ismereteink gyarapodásával egyre tarthatatlanabbnak bizonyult. Mai nézetünket igen jól fejezi ki Wagner, aki bevezette a szubsztrátum-klíma fogalmát. Szerinte egy terület klímájának kialakulása nemcsak a légkör helyi fizikai állapotától függ, hanem attól is, hogy mindannak, amire a légkör hat, amivel érintkezik (ezek a szubsztrátumok, pl. talaj, víz, növények, stb.), milyen anyagi, fizikai, kémiai, vagy biológiai tulajdonságaik vannak. A szubsztrátum ugyanis megváltoztatja a vele érintkező légkör állapotát és maga is hozzájárid a klíma kialakításához. Valóban az éghajlatot nem tekinthetjük többé az egyes légköri elemek középértékeiből alkotott mozaikképnek, hanem a Föld keletkezésétől napjainkon át a messze jövőbe nyúló dinamikus folyamatnak, mely a világűr felől, elsősorban a Xapból érkező energia, a légkör és Föld anyagának, fizikai-kémiai adottságainak egymásrahatásából kialakuló energetikai állapotok ritmikusan, periodikusan váltakozó egymásutánja. Helyesen írja Carles a klíma pathogén ágenseiről szóló könyvében: „A Föld fizikáját befolyásoló távoli külső erőknek a legnagyobb része, ha nem az összessége tulajdonképpen közvetítőket kölcsönöz magától a mi bolygónktól és annak gázburkolatától. Ezeknek a reléknek a reakciói, melyek saját erőiket