Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám - Kertai Ede: Vízierőművek létesítésének lehetőségei és feltételei

Kertai E.: Vízierőművek létesítésének feltételei Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. 37 Felkészültségünk vízerőművek létesítésére Érdemes röviden taglalni, vajon mennyire vagyunk felkészülve vízerőművek létesítésére. Érdemes, mert így felszínre kerülnek az esetleges hiányosságok, amiket le kell küzdeni. Tervezés vonalán megemlíthetem, hogy már van megfelelő tapasztalattal rendelkező törzsgárdánk — kiegészítve majd a Műszaki Egyetemen végzendő fiatal mérnökökkel —,akik a rájuk váró feladatot bizonnyal kifogástalanul meg tudják oldani. Egyes vízerőművek tervei már hoszszabb ideje érlelődnek a tervező irodákban. Sajnos azonban az előkészítés vonalán kiütközik egy hiba. Megbízásokat rendszerint csak konkrét vízerőmű megtervezésére adnak, s így egy-egy vízfolyás vízerőhasznosításának összefoglaló tervezése nem halad előre. Ez az oka annak, hogy például a Rábára, vagy Hernádra nem állanak rendelkezésre megfelelő térképek, geodéziai és geológiai adatok. Egy-egy vízfolyást egységesen kell vizsgálni, különben fennáll az a veszély, hogy nem a legjobb megoldást választjuk ki. Ezzel kapcsolatban néhány sort idézek Boleszláw Rudnicki lengyel vízerőszakembernek, a Varsói Vízerőmű Tervező iroda, az „Energoprojekt" osztályvezetőjének a Gospodarka Wodna 1955 februári számában írt cikkéből. Rudnicki előmunkálatok ós a távlati tervek fontosságáról a következőket írja : ,,Figyelembe véve, hogy a szabályosan kivitelezett, nagyobb teljesítményre vonatkozó tervet, amely biztosítja a lehető legolcsóbb és egyben legmegfelelőbb építkezést, legalább egy évig tartó intenzív, jól megszervezett terület-tanulmányozás kell, hogy megelőzze, míg az előterv és műszaki terv összesen két évet vesz igénybe, amely idő alatt folytatják a vizsgálatokat és széleskörű összeegyeztetéseket végeznek. A kivitelezést megelőzően tehát legalább 3 éves megfeszített munkára van szükség. Saját tapasztalataink és külföldi tapasztalatok alapján ezt az időt egy nagyobb építkezés megindításához szükséges minimális időnek kell tekinteni. A széles körben végrehajtott, fő létesítményekre vonatkozó raktárra készített távlati és előtervek hiánya a népgazdasági tervezéseknek Achilles-sarkát képezik ez idő szerint a vízi építkezések területén". A tiszalöki építkezés bebizonyította, hogy építő mérnökeink is jól képzettek és nagyobb feladatok megoldására is hivatottak. Véleményem szerint" azonban fontos lenne, hogy vízerőmű építésen begyakorolt szakembereink folyamatosan legyenek foglalkoztatva. A tiszalöki vízlépcső méreteinél fogva is igen jelentős vízépítési műtárgy, s hogy azon ez ideig semmi számottevő hiba nem mutatkozott másfél évvel a mélyépítkezés befejezése után, az tervezőink és építőink jó munkáját dicséri. Vízgépgyártásunknak sok éytizedes hagyománya van. A Ganz gyár gyártmányai világhírűek. Nem szorulunk tehát arra, hogy gépszükségletünket külföldről fedezzük. Véleményem szerint azonban vízerőhasznosítási programunk fokozott igényeket támaszt. Gépgyártásunknak bővíteni kell kapacitását, hogy a bel- és külföldi igényeknek egyidejűleg meg tudjon felelni. Ez idő szerint ugyanis az a fonák helyzet áll fenn, hogy vízgépeket exportálunk, hogy cserébe hőerőművek gépi berendezéseit hozzuk be és ugyanakkor arról is beszélünk, hogy yízienergiát vásároljunk külföldről. Jelentősen fejleszteni kell a gépgyártással kapcsolatos kutató munkát is. Felkészültségünket tehát az előbbiek alapján röviden úgy jellemezhetjük, hogy minden vonalon rendelkezünk a megfelelő kiindulási alappal, azonban azt a fokozott követelményeknek megfelelően bővíteni kell. Nem törekedve teljességre, csak a legfontosabb szempontokat figyelembe véve, teendőinket az alábbiakban foglalhatom össze : 1. Jóvá kell hagyni az Országos Vízgazdálkodási Keretterv alapvető célkitűzéseit, hogy vízerőhasznosításunknak a többi vízgazdálkodási ágazattal összehangolt, reális programját elkészíthessük. 2. Kormányzati határozatnak kell dönteni a vízerőhasznosítás távlati tervéről. Csak ennek ismeretében és alapján lehet várni, hogy a népgazdaság különböző szektorai tervszerűen felkészülhessenek a program végrehajtására. 3. Sürgősen meg kell indítani az előmunkálatokat, legalább azokon a vízfolyásokon, amelyek elsősorban szóbajöhetnek, minthogy a legnagyobb időveszteséget az jelenti, hogy Valamely mű létesítésének elhatározásakor nem állnak rendelkezésre a szükséges kiinduló adatok. 4. Gépgyártásunkat fokozatosan fel kell fejleszteni a program igényeinek megfelelően, mind kutatási, mind pedig gyártási vonalon. 5. A program ismeretében építőiparunknak biztosítani kell a megfelelő szakmunkáslétszámot, építőgépet és anyagot. B03M0>KH0CTH H YCJlOBMfl COOPYJKEHMfl rHßPOSJIEKTPOCTAHUMpi B BEHTPMM 9. Kepmau B riocJieflHee BpeMH b HayjHbix H3Aamiflx h tcxhhhgckhx »cypHaJiax iioctohhho noj)BJi*noTCH cooömeHHíi H CTarblI 0 MIipHOM IlCn0Jlb30BaHIIII aTOMHOÍÍ 3HCprHH. Xoth h KaweTCH, HTO B 6y«ymeM B Ka^ECTBE hctohhhkob 3JieKTpo3HepriiH SyayT cJiyjKirrb aTOMHbie sjieKTpocraHItHH, HGCMOTpH Ha 3T0 BO BCCM MHpe — KaK B CTpaHaX C Hanöojieé ciiJibHO pa3BHT0H tcxhhkoh, Tan h B xo3Hiíctbchho orcTajibix CTpaHax — ceíi^ac npiicrynaioT k ocymecTBuemiK) rpaHflno3Hbix njiaHOB iicn0Jib30BaHHíi ni«po3HeprnH, paccmrraHHbix Ha «ecímiJie-niH, c Teiw, HTOőbi oöecneMHTb HeoSxoAHMyio äjih pa3BHTiiH xo3níícTBa 3JieKTpo3Heprnio H HTOőbi cßepewb yrojib.— STO ueHHoe cbipbe xnMHtecKOií npoMbiuiJieHHOCTH — flJifl 6y«ymero qejiOBeiecTBa. B eraTbe n3JiaraioTC5i flOBOJibHO SHa^nTejibHbie B03M0>KH0CTH no Hcn0Jib30BaHiiK) rnflpopecypcob b BeHrpnH, flajiee yi<a3biBaiOTCH npeanocujiKH ncn0jib30BaHH5i rnapopecypcoB b BeHrpHH h Meponpimthh no njiaHOMepHOMy ocyinecTBJieHiuo hx Hcn0Jib30BaHUH.