Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

5-6. szám - Kallós Imre: Árhullámok és ábrázolásuk

3J

f2 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. HIDROLOGIA A szerző rövid áttekintést ad az árhullámok ábrázolásával kapcsolatban kialakult ábrázolási módokról. Ezek közül részletesen ismerteti a relatív kis-vízállásból kiinduló módszert, amely ábrázolásnak több előnyére mutat rá az 1 954-es és 1955-ös árhullámok példáján. Árhullámok és ábrázolásuk* KALLÖS IMRE Az árvédekezésnek és a hajózásnak fontos érdekei fűződnek ahhoz, hogy az árhullámokat minél könnyebben, minél áttekinthetőbben lehessen szemléltetni, elsősorban a gyakorlati igények kielégítése érdekében és egyben az árhullámok további tanulmányozása céljából is.. Az árhullámok ábrázolása általában két módon szokásos. Egyik módja az, hogy a vízmércéken leolvasott napi vízállásokat felrakva és a pontokat összekötve, a kapott görbéket a vízmércék egymásutánjának megfelelő sorrendben egymás alatt tüntetik fel (I. ábra). Tekintettel azonban arra, hogy a vízmércék ,,0" pontjai — egy bizonyos kisvízhez igazítva — nincsenek pontosan egy. a meder lejtéséhez viszonyított párhuzamos felületen, a vízmércék vízállásai közvetlenül nem hasonlíthatók össze. A másik ábrázolás a meder hossz-szelvényében adja az árhullámok képét, az egyes vízmércé* Készült ;i Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben. (Igazgató: Ihrig Dénes.) 1. ábra: Az 1954. évi dunai árhullám alakulása a főbb vízmércéken 0ue. 1. O6pa3oeanue naeoőKoeux SOAH HÜ Rywie e 19 ~>4-OM eody y üaMHeüiuux eodOMepnux nocmoe Fig. 1. H

i/drograplis of the 1954 flood wave on the Danube River for the main gaging stations. ken egy-időben leolvasott vízállások vonalával (2. ábra). Ez az ábrázolás azonban nem ad felvilágosítást az árhullám időbeni változásáról, csak több ilyen egymást követő ábra áttekintésével. Az előbbi két ábrázolást összefogó ábrázolási módokat is kidolgoztak, főleg az 1890—1900-as években. Ezeknek az ábrázolásoknak közös jellemzőjük. hogy rétegvonalas képét adták a vízjárásnak olyan koordinátarendszerben, amelynek egyik tengelyén a vízmércék szerepelnek a folyamkilométer távolságok szerint, a másik tengelyük pedig az idő-tengely. Az árhullámoknak ilyen ábrázolását dolgozta ki Sonne [1], hidrográdokban kifejezve a folyók vízállásait. Quinette de Rochemont és H. Desprez : Cours de Travaux Maritimes (Paris, 1901) című munkájában [7], az árhullámok előtt közvetlenül kialakult legalacsonyabb vízállásokból (relatív kis-vízállásokból) kiinduló ábrázolást ismertet, ezeknek a kiindulási vízállásoknak az egyes vízmércéken leolvasott értékeinek feltüntetésével. Kleitz a vízhozamokat alkalmazta hasonló ábrázoláshoz [1], Nálunk Bogdánfy Ödön az árhullámok perspektivikus ábrázolását ismertette [2], Ezek az ábrázolási módok általában nem terjedtek el, sőt mondhatni feledésbe merültek, annak ellenére, hogy pl. a magyar Vízrajzi Évkönyvek 1895-ös VI. kötetének két melléklete a Duna és a Tisza évi vízjárását Sonne módszerével mutatta be [4|. Üjabban azonban ismét használatos ezeknek az ábrázolási módoknak egynémelyike, ami annak tulajdonítható, hogy az árhullámok közelebbi vizsgálata ismét időszerű lett [3, 5, 6], Ilyen vizsgálatoknál a relatív kis-vízállások módszerének az alkalmazása több előnnyel jár. Fő előnye, hogy a vízállások vízmérce értékei egyszerű összeadással, egyéb adatok (a legkisebb és a legnagyobb vízállások) nélkül megállapíthatók. valamint az, hogy az árhullámok által okozott vízállásemelkedések az egyes vízmércék között a vízmércék mértékében összehasonlíthatók. A 3. és 4. ábra a relatív kis-vízállások módszerével mutatja be az 1954. és 1955. évi dunai árhullámokat Regensburg és Mohács között. Az 5. és 6. ábra az 1954-es árhullám ábrájának két metszete. A metszetek lényegében megegyeznek az 1. ábra passaui vízállás-görbéjével, ill. a 2. ábra árhullám hossz-szelvényével. A különbség csupán annyi, hogy az ábrázolást lényegesen leegyszerűsítő és az adatokat közös nevezőre hozó relatív kis-vízállásokból kiindulva, az árhullámot egy egyenesre kifejtve szemlélteti, az egyes vízmércék feltüntetésének mellőzésével. A 3. és 4. ábra izometrikus vonalai közvetlenül mutatják, hogy mikor és milyen növekménnyel