Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám - Kertai Ede: Vízierőművek létesítésének lehetőségei és feltételei

Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. 33 VI/Í IMTÍ S Az egész világon évtizedes időtartamra szóló, hatalmas vízerő' ^^*J^ kJ hasznosítási tervek megvalósításához kezdenek, hogy biztosítsák a fejlődő gazdasági élet számára nélkülözhetetlen villamosenergiát és hogy átmentsék a szenet — a vegyiparnak ezt az értékes alapanyagát — az emberiség jövője számára. A cikk Magyarország nem jelentéktelen vízerőhasznosítási lehetőségeit ismerteti, rámutat vízerőkincsünk kiaknázásának előfeltételeire és a hasznosítás tervszerű végrehajtásával kapcsolatos teendőkre. Vízerőművek létesítésének lehetőségei és feltételei KERT

AI EDE Aki figyelemmel kísérte az elmúlt 10 esztendő alatt a magyar vízerőhasznosítás lehetőségeiről írásban és szóban folytatott vitákat, érdekes megfigyeléseket tehetett. Tíz évvel ezelőtt még általános volt az a tévhit, hogy Magyarországnak nincs számottevő vízerőkincse. Vízfolyásaink síkvidéki jellegűek, esésük kicsi és így kihasználásuk csak jelentéktelen szerepet játszhat energiaellátásunkban. Ebben az időben a kérdés főleg a szűkebb szakmai köröket foglalkoztatta. A Mosonyi-féle vízerőkataszter közzététele azután szélesebb körök számára módot nyújtott arra, hogy a magyar vízerőhasznosítás lehetőségeit és jelentőségét közelebbről megismerjék és felmérjék. Lassan átment a köztudatba, hogy ha nem is bővelkedünk vízerőben, vízerőkincsünk mégsem lebecsülendő, feltárásával és kiaknázásával érdemes foglalkozni. Ekkor már bekapcsolódI tak a vitába az energiagazdálkodás szakemberei — elsősorban teoretikusai — is. Ma — tíz év után — lemérhetjük a fejlődés legújabb szakaszát. A mai ankétnak — amelyen nemcsak vízimérnökök, gépész- és elektromérnökök vesznek részt, hanem kiváló közgazdászok, energiagazdászok és a népgazdaság érintett ágazatainak képviselői is — már nem az a fő kérdése, hogy van-e vízerőhasznosítási lehetőségünk hogy érdemes-e a kérdéssel foglalkozni. Abban ma már mindnyájan megegyezünk, hogy vízerőinket ki kell aknázni s csupán arfól vitatkozunk, hogy mi legyen a gazdaságosság fokmérője, s hogy milyen sorrendben építsük meg vízerőműveinket. Hogy idáig jutottunk, abban kétségtelenül nagy szerepe van vízerőkincsünk feltárásának, a vízerőhasznosítás világviszonylatban bekövetkezett általános fejlődésének s nem utolsósorban az ország energiagazdálkodási helyzetének. Noha már csak hónapok választanak el attól, hogy üzembehelyezzük első nagyobb vízerőművünket Tiszalökön, az ezen a téren elért eredményekkel nem lehetünk elégedettek. Éppen a mai ankét volna hivatott arra, hogy a gazdaságosság kérdésének tisztázásával Újabb akadályt hárítson el a fejlődés útjából. Zsarnay Tibor rámutatott arra, hogy egy-egy mű létesítésének elbírálása a népgazdasági tervező, a mérnök és a közgazdász együttes feladata. Ilyen értelemben véve az volna a legideálisabb, ha a népgazdasági tervező mérnök és közgazdász lenne egy személyben. Természetesen ez túlzott kívánság, ezért a közgazdásznak és a mérnöknek kell szolgáltatni azokat az alapelgondolásokat és adatokat, amelyek alapján a létesítmény racionális volta elbírálható. Vízerőhasznosításunkkal kapcsolatos közgazdasági gondolatait Zsarnay Tibor tanulmányában már kifejtette. Én, mint vízimérnök kívánok a kérdéssel foglalkozni. Tanulmányomban az a cél vezet, hogy megvilágítsam mennyiben tekinthető reálisnak az a vízerőkészlet, amelyről ma beszélünk, s mennyire megbízhatók azok a költségértékek, amelyeket a vízerőművek létesítésénél figyelembevettünk. Ezzel tulajdonképpen a gazdaságossági számítások két legfőbb műszaki alapadatát kívánom alátámasztani. Röviden ismertetem azután elgondolásomat vízerőhasznosításunk távlati tervéről, továbbá jelenlegi felkészültségünket és azokat a teendőket, amelyeket szükségesnek tartok a program végrehajtása érdekében. V ízeröhasznosítási lehetőségei n k Mindenekelőtt rögzítsük le újból Magyarország elméleti (fizikai) vízerőkészletét. Az említett kataszter szerint az 50%-os valószínűségű elméleti vízerőkészlet kereken 1000 MW, illetőleg 7,5 milliárd kWó. Ezeket az értékeket az 50%-os valószínűségi vízhozam alapján, minden veszteség figyelembevétele nélkül, számítottuk ki. Összehasonlításul megemlítem néhány környező ország elméleti vízerőkészletét : Ausztria 40 milliárd kWó Lengyelország 12 Olaszország 60 Svájc 28 Szlovákia 9 Ebből a néhány adatból is kitűnik, hogy vízerőkészletünk mind abszolút értelemben, mind fajlagosan is elmarad más országok készletei mögött, Ennél rosszabb azonban a kép, ha azt vizsgáljuk, hogy miképpen viszonylik a magyar vízerők kihasználtsági foka a felsorolt országokéhoz. Ugyanis Ausztria 21,0%-át Lengyelország 6,0%-át Olaszország ' 56,5%-át Svájc 55,0%-át Szlovákia 21,0%-át hasznosította rendelkezésre álló vízerőinek. >> j) ÍJ >> 5 9 5 J J) >9