Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Léczfalvy Sándor: Adatok és eljárások a Tata környékén kialakuló karsztvízszín számításához

Léczfalvy S.: A Tata környékén kialakuló karsztvízszin számítása Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 4. sz. 313 A karsztvíz mennyisége és termelhető vízhozama [4] A karsztvíz hasznosításakor felmerül az a kérdés, hogy mekkora a karsztvízből folyamatosan kitermelhető vízhozam. Ezt az értéket a mezőgazdaság. a bányászat és az ivóvízellátás érdekeinek összessége szabja meg. ; Amint láttuk, a karsztvízszin a beszivárgó csapadék és a természetes megcsapolások (források, párolgás) hatására alakul ki. Amennyiben a karsztvízszin változatlanságát biztosítani akarjuk, akkor csak a források vizét és a peremeken elpárolgó, elszivárgó vízmennyiséget használjuk fel. Ha új, mesterséges megcsapolást nyitunk, a karsztvízszin süllyedni fog. A süllyedés folytán a természetes karsztvízmegcsapolások hozama is kisebb lesz. Ez visszahat a vízszin csökkenésére, és végeredményben a mesterséges vízkitermelés, valamint a csökkent természetes karsztvíz-megcsapolások hatására egy újabb az eredeti karszt vízszinnél alacsonyabb egyensúlyi szint áll elő. Mindaddig, amíg a karsztvíz mesterséges megcsapolásának hozama nem éri el az eredeti, természetes vízelvezetés értékét, a mesterséges megcsapolás mértékétől függő, új egyensúlyi szint kialakulhat. Legalacsonyabban ez az új szint akkor lesz, ha a mesterséges megcsapolások együttes hozama éppen egyenlő az eredetileg természetes úton kifolyó és elpárolgó karsztvízzel. Ilyenkor a természetes megcsapolások már nem működnek. Az ezt meghaladó vízkivétel a karsztvíz alapkészletét fogyasztja. Ilyenkor egyensúlyi szint már nem alakul ki és előbb-utóbb kitermelődik az alapkészlet. Végeredményben tehát a karsztból termelhető vízhozam nagysága és helye, a mindenkor kívánatos karsztvízszín függvénye. IIa egyensúlyi szintet akarunk tartani, akkor nem vehetünk ki több vizet a karsztból, mint amennyit a természetes megcsapolások elvisznek. Ha az eredeti egyensúlyi szintet kívánjuk biztosítani, akkor csak a természetes megcsapolások vizét vihetjük el. mellőzve minden mesterséges termelést. Ezeket a kérdéseket csak a mezőgazdaság, a bányászat és a vízellátás érdekeinek együttes szem előtt tartásával lehet megoldani és minden nagyobb mesterséges karsztvízkivétel előtt feltétlenül tanulmányoznunk kell az említett kérdéseket. Csak ezek ismeretében dönthetünk a kivehető vízhozam nagyságáról és helyéről. Területünkön Kessler Hubert vizsgálta a vízszin csökkenése nélkül kitermelhető vízmennyiséget. Szerinte a Vértesben vízszin csökkenése nélkül termelhető vízhozam 0,935 m

3/sec, a Gerecsében 0,835 m

3/sec. A karsztvíz alapkészlete az említett területen első közelítésként 5 600 000 000 m

3-re tehető, abban az esetben, ha 120 m vastag és 4,7%-ban karsztosodott réteget [Schmidt Sándor nyomán] veszünk számításba. FELHASZNÁLT IRODALOM [1] A. M. Agadzsanov: Gidrogeologija i gidravlika podzemnih vod i nyefti. Gosztoptehizdat 1954. [2] Albel Ferenc : Tanulmány a dorogi bányamező vízelzáró tömítő fúrásairól és a vízbetörésekről. Hidrológiai Közlöny, 1952. 1—2. [3] Kassai Ferenc: Paleogén szénbányászatunk, a karsztvíz és a védekezés módjai. Hidrológiai Közlöny, 1948. 1—4. [4] Dr. Kessler Hubert: A karsztból tartósan kitermelhető vízmennyiség és a beszivárgási százalék megállapítása. Hidrológiai Közlöny, 1954. 5—-6. [5] G. M. Lomize: Filtracija v. trescsinovatili porodah. Goszenyergoizdat. 1951. [6] Vigh Ferenc: Az esztergomi szénmedence hidrológiai viszonyai és a vízveszély elleni védekezés módozatai. Bányászati és Kohászati Lapok. 1944. flAHHblE M CnOCOEbI K OnPEflEJlEHHK) KOJIHMECTBA KAPCTOBblX BOA, C<t>0PMHPyi01IIMXCfl B OKPyjKHOCTM TATA III. JleqcßaAeu B nepBOü MacTii CTarbii ormcbiBaeTCfl pacnojio>xeHne KapcTOBbix BOA. ABTOP n3yvaeT nojiWKemie TaK Ha3bmaeMbix aKiiiBubix (BOAorioAaiomux IIJIII BOAOnoraoLuaiomnx) noA3CMiibix nycTOT. Ha ocHOBamm npoBeAeimbix őypemiií Aae-rcn Kapnma nx pacnoJiOKemiH n BejumiiH. Bo BTopott maße paccMaTpimaioTCH 3aKOHbi ABII>KemiH KapcTOBbix BOA. \cTaHaB.iiiBaeTCH, MTO y xapCTOBbix BOA BCTpenaiOTCH Kan JiaMimapHbiü, TaK n TypöyjienTHbuí poKiiMbi ABiiwemifl. B AaJibnefimeM paccMaTpiiBaeTCH cijiopMiipoBamie 3epKajia KapcTOBbix BOA. JHaeTCfl cnocoő AJIH onpeAeJiemiH NOBEPXHOCTII BOA«, pacnojiararoiueücH B OTKPMTbix ii 3ai<pbiTbix Kapcrax. B nocJieAHeií rjiaBe pa3őnpaeTCH noHHTiie n npiißjni>KeHH0e onpeAeJiemie pacxoAa BOAbi, np0A0Ji>KiiTeAbH0 iiOJiyMCHHOH ii3 KapcTa. Erhebungen und Verfahren zur Berechnung des Karstwasserspiegels in der Umgebung von Tata von 8. Léczfalvy Der erste Teil der Abhandlung befasst sich mit der Lage des Karstwassers und untersucht im Kalkstein die Anordnung der sog. aktiven (d. h. wassergebenden oder verschluckenden) Schichten, die als Karstwasserträger in Betracht kommen können. Die bisher abgeteuften Bohrungen ermöglichen einen Überblick über deren Verteilung und Grössbnordnung. Der zweite Teil untersucht die Gesetze der Karstwasserbe wegimg und gibt den Nachweis, dass im Karst sowohl laminare als auch turbulente Strömung zustande kommen kann. Im weiteren wird die Entstehung des Karstwasserspiegels behandelt und ein Verfahren zur Ermittlung des Wasserspiegels im offenen und verdeckten Karst entwickelt. Der letzte Abschnitt führt den Begriff der Dauerergiebigkeit des Karstes ein und gibt Hinweise zu dessen annähernder Bestimmung.