Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Léczfalvy Sándor: Adatok és eljárások a Tata környékén kialakuló karsztvízszín számításához

Léczfalvy S.: A Tata környékén kialakuló karsztvízszin számítása Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 4. sz. 307 —DK-i csapású vetők mentén nagyobb és így ezek mentén nagyobb vízmennyiség remélhető. A tatai Komáromi-úti források ilyen irányú vető mentén sorakoznak, és törtek fel a sárisápi források is, amíg a nagymérvű karsztvízkiemelés miatt ki nein apadtak. Helyenként lehetnek természetesen eltérések a vetők irányában. így pl. a dorogi medencében főleg a K—Ny-i vetők a vízadók, a tatabányai szénmedencében pedig az É—D-i vetők karsztosodtak jobban. Természetesen a két törésvonal-rendszer találkozásánál remélhető a legnagyobb vízmennyiség. A két irányban különböző mértékű karsztosodásra mutatnak a nyelőképesség változásai és a cementáló fúrások adatai is, a dorogi medencében. Ugyancsak erre utalnak az egyes aknákban történő vízbetörések (egymással való) összefüggései. A törések mentén kialakult karsztüregek nagysága igen változatos lehet. Mindenesetre külön kell választanunk a nagyüregeket és a kisebbfajta repedéseket. A kisebb hasadékok nagyságrendjét kellő pontossággal meg lehet adni. A fúrások által észlelt hasadékok nagysága nem mindig egyezik a hasadékok maximális méretével, kivéve ha a hasadék függőleges. Akkor sem észlelhető a fúrásokban üreg, ha a fúró csak érinti az üreget. Mindezek ellenére a számtalan cementáló fúrás adatából következtetve nagy valószínűséggel megállapíthatók a következők: A vizsgálat alá vett fúrásokban a hasadékok nagyobb mérete 260 cm-ig terjed, zömében 20—80 cm-es nagyságrendű, ezen belül pedig 40—60 cm a leggyakoribb. A repedések nagyságának eloszlását a 3. ábrán láthatjuk. Ebből kitűnik az, hogy a repedések nagyságrendi eloszlása szabálytalan, ám a leggyakoribb 40—60 cm nagyságú üregeknél nagyobb üregek gyakrabban előfordulnak, mint a kisebbek. .V kisebb hasadékok szélességi méretét mm. esetleg cm nagyságrendűre becsülhetjük a dorogi vízbetörések vízmennyiségeiből és a nyomás viszonyaiból számított ellenállások alapján. A nagyobb üregek előfordulása, sokkal kisebb valószínűségű, mint a kisebb, említett méretű hasadékoké. Készben ezért kisebb a nagy üregeknek a szerepe Tata—Dorog környékén a karsztvíz regionális mozgásában, mint pl. a Dalmát karsztban. A nagyobb üregek nagyságrendjére példa a csolnoki 604-es számú fúrás, amely 43,20 m nagy üreget érintett. A Leányvár és Piliscsaba közötti kőbányában egy 70 m mély barlangot fedeztek fel. A dorogi bányamezőben is harántoltak néhány kisebb méretű barlangot, amelyet rendszerint a bányaművelés céljaira fel is használtak (pl. szivattyúház). A kutak, vagy az aknák vízhozamát azonban nem a nagy üregek keresztszelvénye befolyásolja döntő módon, hanem az azokat összekötő vékonyabb hasadékok. Vízbetörések alkalmával a nagy üregek hamar kiürülnek és a vízhozam ekkor közelítőleg konstans értékre csökken, amelynek a hozzá folyását az összekötő szűkebb járatok biztosítani tudják. Az elmondottakat számos példa bizonyítja. A tatabányai ivóvízaknában kb. Ill m A. f. szinten kihajtott oldaltáróból 3 fúrást eszközöltek a táróval kb. párhuzamosan futó törés felé. A fúrások egymástól kb. 20 m-re voltak. Mindhárom fúrás egyenként 300 l/p vizet adott elkészülése után. Azonban akár párosával, akár mindhárom furatot együtt kapcsolták be a víztermelésbe, a vízhozamot 300 l/p fölé emelni nem tudták. Az a tény, hogy a vízhozamot az összekötő járatok vízszállító képességének korlátolt volta miatt nem lehetett fokozni, világosan rámutat arra, hogy a vízhozamot a karsztüregek közét alkotó kisebb karszthasadékok meghatározzák, determinálják adott hidrosztatikus nyomás mellett. A fenti megállapítást alátámasztják a dorogi medence vízbetörési adatai is. Az állandó liozzáfolyás természetesen szintén csak viszonylagos, fiktív érték, mert rendszerint ez is csökken, csak sokkal lassúbb ütemben, mint a kezdeti vízhozam. Ennek különböző okai lehetnek (eliszapolódás, más, a környéken meginduló vízkitermelés stb.). A dorogi medencében az állandó hozzáfolyások 7—10%-ban csökkentek évente. A karsztvíz mozgásának törvényszerűségei [ÍJ, [5], [<5] Amint ismeretes a porózus kőzetekben pl. a homokban a nyomás alatti kutak vízhozama arányos a leszívással, illetőleg ennek első hatványával: Q = AS Ez tudvalevőleg lamináris áramlásra jellemző. A szomódi 15. sz. artézi kút leszívási görbéje két különböző depresszióval történt mérés alapján a Q = 24,5 S. (Itt és a következőkben a Q mindig 1/p-ben, az S m-ben értendő.) A víztartó réteg aprókavicsos homok. Valószínű az, hogy a durvább szemű üledékekben nagyobb mértékű leszívásnál már előállhat olyan sebesség, amely mellett a vízmozgás már 0 20 40 60 80 100 120 140 160 180 200 220 240 260 280 300 c A dorogi medence fúró lyukai óltól horóntolí repedések [cm] 3. ábra. Repedések nagyságának eloszlása a triász mészkőben <t>ue. 3. PacnpedeAenue pa3Mepoe mpeuiutt e ujeecnm.HKax Abb. 3. Grössenverteilung der Risse im Triaskalkstein