Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Donászy Ernő: A Kapos elszennyeződése

3JfO Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 5. sz. Jegyzőkönyv A tanulmány a Dunántúl egyik kisebb vízfolyásának, a Kapósnak elszennyeződését mutatja be 1954-ben havonként végzett vizsgálatok alapján. A 111 km hosszú vízfolyás 26 km hosszú szakasza egész éven át szennyezett, időszakonként a Spkaerotilus riatans szennyvízgomba tömegesen lép fel és az ipari vízellátásban okoz nehézségeket. A szennyeződést városi, eukorgyári és sertéshizlaldái szennyvizek okozzák. Természetes felszíni vizeink befogadói a városok és ipartelepek alig, vagy egyáltalában nem tisztított szennyvizeinek. A tanulmányban a Ivapos vízrendszer éves vizsgálatának eredményét ismerjük meg a Haltenyésztési Kutató Intézet által javasolt vízminőségjelzö szolgálat elvei szerint végrehajtott vízmintavételezések alapján. A Kapós elszennyeződése D r. DONÁSZY ERNŐ L1MN0LÓGIA A Kapós elszennyeződése miatt évről évre újból elhangzó panaszok késztették arra a Pécsi Vízügyi Igazgatóságot, hogy a Haltenyésztési Kutató Intézetet felkérje a Ivapos felső szakaszának a vizsgálatára. A VÍZIG igazgatója, Domonkos Róbert, az igazgatóság részéről Buchberger Pál főmérnököt bízta meg a vizsgálatok előkészítésével, a vízmintavétellel, az áramlási sebesség mérésével és a vízmintaküldés megszervezésével. Regenyei István vez. technikus és Cserjés Mátyás működtek közre a Dombóvári Kirendeltségről a vízmintavétel technikai lebonyolításában. Tekintettel arra, hogy a Kapós alsó szakaszának elszennyeződéséről is érkeztek panaszok, 1954 júniusától kezdve a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság közreműködésével a Kapós alsó szakaszán és a Sió Kapos-torkolati részén is megkezdtük a rendszeres vízvizsgálatokat. A székesfehérvári VIZ1G részéről Kovács Kálmán mérnök. Buschbach Béla és Kellner József csatornaőrök működtek közre a vizsgálatok előkészítésében, a vízminták vételében és küldésében. A vízmintavételi helyekről az 1. ábra és a 1. táblázat ad áttekintést. A vízminták kémiai elemzését tlr. Darvas Rózsi és dr. Donászy Ernő, a biológiai vizsgálatokat Papp Anna és dr. Veszprémi Béla, a Haltenyésztési Kutató Intézet tudományos kutatói végezték. A 140 vízminta elemzési eredményeinek táblázatos összeállításában, a középértékek kiszámításában Zolnay Gáborné és Galgóczy Zsuzsi működtek közre. Az eredmények feldolgozásában, módszerében ugyanazt az eljárást követtük, mint a Pécsi víz elszennyeződése c. tanulmányunkban (Hidrológiai Közlöny 1956. 1. sz.), ezért ezekre ebben a tanulmányban részletesen nem térünk ki. Vizsgáltuk a víz zavarosságát, színét, szagát, viselkedését felrázáskor, az üledék alajkát, színét, hozzávetőleges mennyiségét, a hidrogén-ion koncentrációt, elvégeztük a Spitta—Weldert próbát. A szulfid-, ammónium-, nitrit-, nitrát-ion reakciókat elvégeztük, sok esetben ezek értékét mennyiségileg is meghatároztuk. Készült a Ilaltenyésztési Kutató Intézetben 1954—1956. * A tanulmány első részét a szerző a Linmológiai Szakosztály 1956. III. 30-i klubestjén előadta. Meghatároztuk továbbá a lúgosságot, az összes keménységet, a kalcium-iont, a kloridiont; a magnézium- és hidrokarbonát-iont számítás útján kaptuk. A korlátozott terjedelem miatt, az itt közölt tanulmányunkban csak kivonatosan adjuk meg a táblázatokat és csak a legfontosabb adatokat közöljük. Az oxigénfogyasztást minden esetben meghatároztuk, azonban — mert az elemzéseket beküldött vízmintákon végeztük, — az oldott oxigéntartalmat nem határoztuk meg. A szennyezettség mértékét nemcsak az oldott oxigén-tartalomból, hanem a szennyezettségre jellemző egyéb adatokból állapítottuk meg. A B. O. I.-t nem határoztuk meg. Ennek két oka van. Az egyik elvi, nem tartjuk megbízható módszernek és véleményünkben osztoznak a külföldi kutatók közül is igen sokan. A másik ok személyi és technikai, intézetünkben ugyanis segédszemélyzet nem állt rendelkezésünkre, sem nagyobb számú vízminta, sem B. 0. I. meghatározásához szükséges berendezés. Intézetünk 50 évi tapasztalata és a legújabb külföldi folyóvízvizsgálati módszerek (Duna, Rajna, Majna kutatásoknál) beigazolták, hogy az oxigénfogyasztás értékéről és a fent említett többi vizsgálatból egészen pontos képet kapunk az egyes folyóvízszakaszok elszennyeződéséről. A Kapós elszennyeződésének tanulmányozásához feldolgoztuk a Haltenyésztési Kutató Intézet irattári anyagát is 1949-től kezdve. Tanulmányunk szűkreszabott keretei miatt azonban kénytelenek voltunk elhagyni az itt közölt szövegből ezeket a részeket és csak az összefoglalásban utalunk rájuk. A Kapós 1954. évi vizsgálata A Haltenyésztési Kutató Intézet vízvizsgáló laboratóriuma az 1953—1954. években tervtémaként a ,,vízminőségjelző szolgálat" kiépítésének módszertani kérdéseivel foglalkozott. Ennek keretében végezte a Bodrog sárospataki szakaszának (Hidrológiai Közlöny 1954. 528—535. o.), a Pécsi víz és Fekete víz elszennyeződésének (Hidrológiai Közlöny 1956.) a vizsgálatát és ehhez csatlakozott a Kapós 1954. évi vizsgálata. A vízmintavét'eli helyeket a Vízügyi Igazgatósággal együtt úgy állapítottuk meg, hogy a Kapós Kaposvár feletti