Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Csajághy Gábor: Harkányfürdő hévforrásainak iszapja

296 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 4. sz. Csajághy G.: Harkányfürdő hévforrásainak az iszapja kell számolnunk, de ennek nincs különösebb gyakorlati jelentősége, mert kézenfekvő, hogy az iszap esetleges felhasználásakor magát a kénhidrogénes, meleg gyógyvizet használjuk fel a göngyölésre vagy fürdésre való előkészítésnél és ezzel állítjuk be a ,,használatra kész állapotban" levő iszap víztartalmát, llymódon ez az értékes hatóanyag úgyis belejut az iszapba. A kénhidrogén a legerélyesebb balneológiai hatóanyagok egyike. A gázalakú lipoidoldható anyagok közé tartozik, tehát éppen úgy, mint az elemi kén, a bőrön keresztül is bejuthat a szervezetbe. A kénhidrogén magában a bőrben is különféle aktív anyagcseretermékek (hisztamin, acetilkolin, adenilsav) képződését idézi elő. A szervezetbe jutott kénhidrogén részleges oxidációja alkalmával keletkezett kolloid elemi kén ismét új kénhidrogén képződés forrását képezi a fürdő vagy iszapgöngyölés után. Ez a magyarázata a kénes fürdők tartós hatásának. Az iszap felhasználási lehetősége. A gyógyiszapok gyakorlati felhasználását két tényező befolyásolja. Az egyik az iszap minősége, a másik a mennyisége. Jóminőségű, szervetlen iszapnak általában azt az iszapot tartjuk, amely finomszemcséjű, jól tapad, vízkapacitása, üledéktérfogata, duzzadásfoka nagy, egy szóval igen sok vizet tud megkötni és ezért a hőkapacitása és a hőtartóképessége is nagy. A felsorolt tulajdonságok szorosan összefüggenek egymással, egymást feltételezik. Csak a finomszemcséjű, sok kolloid részecskét tartalmazó iszap tapad jól, csak ennek nagy a vízkapacitása, üledéktérfogata, hőtartóképessége stb. Ezért a jóminőségű szervetlen iszaptól elvárjuk, hogy kavicsot, murvát, sőt még 0,2 mm-nél nagyobb szemcseátmérőjű durva homokot se tartalmazzon nagyobb mennyiségben. A finom homoknak a 0,2 és 0,05 mm szemcse-, átmérő közé eső része is lehetőleg kevés legyen és az iszap főtömege a 0,02—0,002 mm-es frakcióba essék. A harkányfürdői melegforrások iszapjának szemcseeloszlása nem a legkedvezőbb : 1 mm-nél nagyobb 2,08% 1,0-—0,5 mm 8,92% 0,5—0,2 mm 47,14% 0,2—0,05 mm 21,91% 0,05 mm alatti 19,95% Látjuk tehát, hogy az iszap főtömege, kereken 80%-a esik a kedvezőtlen szemcseösszetétel birodalmába és csupán 20%-a megfelelő szemcsenagyságti. Ez a körülmény indokolttá teszi, hogy az iszapnak ne a fizikai tulajdonságait, hanem a kémiai összetételét és ezen belül a balneológiai szempontból hatásos kéntartalmát aknázzuk ki a gyakorlati felhasználás alkalmával. Az iszap gyakorlati felhasználásával kapcsolatban másik fontos kérdés az iszap mennyiségének a kérdése. Bár az egy nap folyamán képződött iszap mennyiségére nézve nincs adatunk, nem valószínű, hogy az ki tudná elégíteni egy komolyabb üzem napi szükségletét. Ezért azt javasolhatjuk, hogy másfajta, kedvezőbb szemcseösszetételű szervetlen iszappal, vagy jó minőségű szerves iszappal keverve használjuk fel, amint az régebben meg is történt. Ha tízszeresére hígítanánk fel az iszapot, még mindig közel 1% lenne benne a lipoidoldható kén mennyisége. Gondolni lehet arra is, hogy az iszapképződést fokozzuk, illetőleg az iszap kéntartalmát növeljük. Mint említettük, a kén képződése úgy megy végbe, hogy a levegő oxigénje a karbonilszulfidból keletkezett kénhidrogént elemi kén kiválása közben elbontja. Tekintettel arra, hogy nem jut elegendő levegő a vízbe, a keletkezett kénhidrogén egy része változatlan marad és a végleg elfolyó vízzel elvész. Egy kis kompresszorral megfelelő elosztócsövön keresztül levegőt fúvatva a vízbe, elősegíthetjük a levegő oxidáló hatását, clZclZ ct kénhidrogén tökéletesebb elbomlását és ezzel együtt az iszapképződést. A helyi városfejlesztési szervek tervbe vették egy melegház építését s ennek fűtésére a hévforrások vizét kívánják felhasználni. A terveket közvetett fűtésre kellene kidolgozni, tehát a hévforrások melegével azt a vizet kellene erre alkalmas hőkicserélőben felmelegíteni, amelyet a melegházba vezetnek. Ha a hőkicserélés zárt rendszerben törtéimék, a 62 C°-os gyógyvíz úgy hűlne le a fürdésre alkalmas hőfokra, hogy e közben értékes alkatrészeiben (karbonilszulfid, kénhidrogén, rádiumemanáció) kárt nem szenvedne. Ily módon az erősen agresszív víz korrodáló hatásának sem lenne kitéve a hosszú fűtő csővezeték és az iszaplerakódás okozta eldugulás veszélye is kiküszöbölődnék. A levegőt a végleg elfolyó vízbe kellene vezetni a már említett kis kompresszorral. Az elmondottak alapján meg lehetne találni a lehetőségét annak, hogy Harkányfürdő hévforrásainak nemcsak az értékes gyógyvizét, hanem a melegének a feleslegét és a kéntartalmú gyógyiszapját egyaránt népünk boldogulásának a szolgálatába állítsuk. IRODALOM (1) Than Károly : A harkányi kénes víz vegyi elemzése (különlenyomat az Akad. Értekezésekből, 1869). (2) Kunszt—Vámossy : A mai Magyarország ásványvizei, fürdői és üdülőtelepei (1928). (3) Papp—Sarló—Frank: Magyarország ásványvizei (1949). (4) Schulhof Vilmos: Schlammtherapie in den ungarischen Kurorten, Die balneologischen Werte Ungarns (1929).