Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Bélteky Lajos: Mélyfúrású kutak kiképzési technikájára vonatkozó legújabb vizsgálatok és irányelvek

Bélteky L.: Mélyfúrású kutak kiképzési technikájának irányelvei Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 4. sz. 291 nek a további kialakításához is, amely az azonos vízszerzési lehetőséggel rendelkező területeket ábrázolja s amelyhez az első lépést a dr. Schmidt E. R. által készített, s az 1954. február havi ívóvízankéton bemutatott tájegységtérkép jelentette. A mélységbeli vizek vegyi sajátságainak statisztikai feldolgozása hívta fel a figyelmet arra, hogy a vasasság és összkeménység mérve bizonyos területekre és mélységekre jellemző. Az adatfeldolgozás teszi lehetővé víztípustérkép készítését a mélységbeli rétegvizekre vonatkozólag is. A további munkához minél több megbízható adatra volna még szükség. Természetesen az volna kívánatos, ha módunkban volna tájegységenként ún. mintakutakat fúrni, amelyeknél minden egyes vízadószintet szabályszerűen kipróbálhatnánk és meghatározhatnánk a rájuk telepített kutak főbb műszaki és termelési adatait. Tekintettel azonban arra, hogy eddig még nem sikerült erre a lehetőséget biztosítani és a közeljövőben nincs is rá kilátás, a fúrással még fel nem tárt, így kellően nem ismert területen végzendő kútfúrásoknál kell módot találnunk rá, hogy adatainkat, ahol azok még hiányosak, kiegészítsük. Ilyen módon nagy összeget takarítunk meg a népgazdaság számára. A fúrás folyamán kipróbálunk olyan rétegeket is, amelyekről tudjuk, hogy a folyamatban levő kúttelepítésnél nem jöhetnek szóba, de a jövőben — ha az adatok kedvezőeknek bizonyulnak — már figyelemmel lehetünk rájuk. Az ilyen tevékenység — azt hiszem — feljogosít annak megállapítására, hogy a jelenlegi vízfeltárásunk részben vízkutatás is. Irányterv a helyes béléscsövezésre azonos hidrogeológiai felépítésű teriileteken Azonos hidrogeológiai felépítésű területeken, ahol már van annyi fúrási adat, hogy a leggazdaságosabb kútmélységet meg lehet állapítani, további lépést jelentene a nagyvízhozamú kutak létesítésének megkönnyítése érdekében, ha a vízszükséglet és a termelési mód feltételezésével elkészítenénk azt a csövezési tervet is, amelynek kivitelezése a várt nagy vízmennyiség tényleges kitermelésére a legnagyobb lehetőséget biztosítja. Azon területen pl., amelynek geológiai felépítettsége olyan, hogy közbeeső zárórétegek nincsenek s emiatt a víztermelő réteg fedőjében való saruzárást nem lehet megvalósítani, leghelyesebb az irány cső kivételével a szűrő elhelyezésénél használt köpenycsöveket teljesen visszahúzni. A nagy vízhozamot minél nagyobb felületű szűrővel lehet biztosítani. Az így kiképzett nagyméretű csőkutakkal sikerült Pécs környékén, ahol a fekü 90—100 m mélységben van, 1000 liter/perc, sőt ennél nagyobb vízhozamot is elérni. A 318 mm-es iránycső megcsúszását cementezéssel akadályozzák meg (2. ábra). Olyan területen viszont, ahol az ismert víztartó réteg felett jól záró fedőréteg van, a szűrőt megelőző csőrakattal feltétlenül abban kell zárni, 2. ábra. Irányterv a béléscsövezésre, ha nincsenek a talpig zárórétegek <t>ui. 2. JJupeKmueHbiü njian no 3aicpenAeHUio cnoasicuH oöcaóoHHbiMU mpyöa uu, ecAU eodoynopHbix CAoee do diia nem Abb. 2. Typenplan für die Verrohrung im Falle keine bis zur Sohle reichende, undurchlässige Schichten vorhanden sind majd köpenycső védelme alatt be kell építeni a szűrőt. A kezdő csőrakat hosszát, illetve beépítési mélységét negatív, vagyis mélytükrű kútnál a nyugalmi és az üzemi vízszinttől és a vízkitermelési módtól kell függővé tenni, természetesen figyelembe véve, hogy a kezdő csőrakat saruja is záró rétegbe kerüljön. A kezdő csőrakat saruja és a termelésbe bekapcsolandó víztartó réteg fedője közötti szakaszt fúrásokkal már kellően feltárt területen ún. iszapfúrással 70—80 m-t meghaladó hosszúságban is elég egy csőrakattal átcsövezni, így meggyorsítható a munka menete és fúrócsövet, valamint tömszelencét lehet megtakarítani. A víztartó réteget azonban már csak cserélt öblítő vízzel szabad átfúrni. Ezzel a kútkiképzéssel sikerült pl. Kecskeméten a 220 m és 180 m körüli, Nagykőrösön pedig a 170—190 m-es víztartó rétegből percenkint kb. 1000 liter vizet kitermelni. A nyugalmi vízszint e városok területén 8—9 m-rel marad a térszint alatt s a 2. csőrakatot 5—10 m-es átlapolással el szokták vágni a kezdőrakat saruja felett. Más a helyzet azokon a területeken, ahol a felsőbb rétegek nyomása 8—10 m-rel meghaladja a beszűrőzött víztartó réteg nyomását. Ha ugyanis a II. csőrakatot teleszkópszerűen elvágják, az I. csőrakat saruja alatti nagyobb nyomású réteg vize, ha a tömszelence nem zár jól, annak tömítése mellett betör a furatba s a víz homokossá válik, a nyugalmi szintje is megváltozik, még pedig a felső réteg nyomásának megfelelően emelkedni fog. Ilyen rétegződési viszonyok vannak pl. Debrecenben és Kőbánya környékén. Itt már a tervezésnél elő kell írni, hogy milyen technikai eljá•wJK« mmm H y/i///, Aau. homok ls

z "MM S. homok Cementezes .S. görgetett homok Homokká S.görg. homok