Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Bélteky Lajos: Mélyfúrású kutak kiképzési technikájára vonatkozó legújabb vizsgálatok és irányelvek

288 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 4. sz. Bélteky L.: Mélyfúrású kutak kiképzési technikájának irányelvei 1. ábra. Átlagos vízhozamok gyakorisága kategóriák szerint li)4!)—50. és 1053. években 0ue. 1. IlpodoAOKumeAbHocmb cpedHux deöumoe no KameeopuHM e 1949 — 50 ez. u 1953 e. Abb. 1. Häufigkeit der durchschnittlichen Ergiebigkeiten nach Kategorien getrennt in den Jahren 1949—50 und 1953. A kismélységből való vízszerzés A helyes béléscsövezés és az ennek folytán kellő hatással alkalmazható tisztítószivattyúzás eredményeként vált lehetővé nagy vízhozamú negatív artézi kutak építése, ennek pedig azért volt nagy a jelentősége, mert országos átlagban a kutak 77—78%-ának a vize nem emelkedik a terepszint fölé, tehát negatív. Az 1949 előtti években széltében használatos béléscsövezéssel a hazai kisiparosainknak nagy vízhozamú negatív kutakat csak elvétve sikerült készíteni. A pozitív ártézi kutak vízhozama azért volt nagyobb, mert a tisztítószivattyúzás, amely helytelen béléscsövezés esetén csökkenti a kutak vízhozamát, a pozitív kutaknál elhagyható, amíg a negatívaknál nem mellőzhető. A tiszántúli országrész tájegységei átlagos vízhozamának alakulása igazolja e megállapítás helyességét. Azon a 47. sz. tájegységen emelkedett a helyes béléscsövezés eredményeként a vízhozam a legkisebb mértékben, amelynek artézi kútjai túlnyomóan (87%) pozitív jellegűek. (A tájegységek térképét, amelyre itt hivatkozás történik, dr. Schmidt E. R. állította össze s a Hidrológiai Közlöny 1954. évi 5—6. számában közölte.) Régi kutak Üj kutak 47. sz. Tiszamenti mélyvonal 48. sz. Középalföld depresszió K-i része 49. sz. Tiszántúli pannon magashát szolnoki része 50. sz. Tiszántúli pannon magashát nagykunsági része .... 51. sz. Tiszántúli pannon magashát hortobágyi része 52. sz. Tiszántúli pannon magashát nyírségi része 53. sz. Tiszántúli pannon magashát szatmári része 147 l/perc 47,0 l/perc 60.8 1 perc 25,2 1/pero 28.9 l/perc 37,6 l/perc 49,6 l/perc 214 l/perc 159 l/perc 143 l/perc 122 l/perc 487 l/perc 183 l/perc 153 l/perc Tiszántúli átlag 50,6 1/pero | 204 l/perc A nagy vízhozamú negatív ártézi kutak építési lehetőségének megoldása vezetett rá a kismélységből való vízszerzés útjára, amely fúrócsőanyagban és munkában eddig évenkint több millió forintot kitevő megtakarítást jelentett a népgazdaságnak. Vízgazdálkodási szempontból pedig azért nagyjelentőségű a kismélységből való vízszerzés, mert a kutakkal már túlterhelt és lassúbb utánpótlású nagyobb mélységű víztartó rétegekről az eddig indokolatlanul elhanyagolt és közvetlenebb utánpótlású kismélységű rétegekre terelte a figyelmet, tehát a vízkészlettel való okszerűbb gazdálkodást teszi lehetővé. A kismélységből való vízszerzés sikerei hívták fel a figyelmet a régebbi kútfúrások geológiai és műszaki adatainak hiányosságaira és megbízhatatlanságára. Főképp azokon a területeken értek el váratlan eredményeket a kismélységű rétegek kipróbálása során, ahol eddig csak a pozitív artézi kutat tekintették jó kútnak. Gyulán pl. a 90—110 m-es rétegre 250-nél több kutat telepítettek az elmúlt évtizedekben. Ezeknek a kutaknak a vízhozama a Földtani Intézet adattára szerint legfeljebb 10—40 liter volt percenként. Ilyen nagyszámú egyező adatból kézenfekvő volt az a megállapítás, hogy Gyulán ez a vízadó szint már kutakkal túlterhelt, tehát át kell térni a 200 m körüli, vagy még mélyebb rétegekre. A legújabb fúrások eredménye szerint ez a megállapítás nem helytálló, mert a 90—110 m-es rétegből helyes kútkiképzéssel 4—500 liter/perc vizet lehetett kivenni 7—8 m depresszió mellett, s a víz vegyi sajátságai és hőmérséklete folytán ivásra alkalmasabb volt, mint a mélyebb rétegek vize. 1955 második felében a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda által irányított karcagi és a kisújszállási vízkutatás eredménye is rácáfolt a régi fúrások alapján kialakult vízszerzési szemléletre. Karcagon 8—900, Kisújszálláson pedig 5—600 litert sikerült kitermelni percenkint a 80—100 m körüli vízadó szintből, amelyekből eddig azt hittük, hogy 30—50 1/p-nél többet nein lehet kivenni. Kisújszálláson kipróbálták a mélyebben fekvő, 220—260 m körüli rétegeket is. Ezekből is kb. 600 l/p vízmennyiséget vesznek ki. Ez a vízszerzési lehetőség eddig teljesen ismeretlen volt, mert Kisújszálláson is a 4—600 m-es