Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

4. szám - Bokor Mihály–Babos Zoltán: Belvízrendezések mértékadó mennyisége

2J/.2 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 4. sz. DrT V7 T7í}p\'llFyí

,íl Szerzők a belvízrendezés sokak által nem ismert, illetve el nem ismert, ' ' ' J' J ' L'JlA UM ifi I JO rendkívüli jelentőségére hívják fel a figyelmet. Rámutatnak, hogy a belvízi tervezéseinknél a mértékadó vízmennyiségek megállapítása nem egységes és nem megnyugtató. A belvízrendezési tervek készítésénél a mértékadó fajlagos vízszállítások meghatározására új eljárást javasolnak. A tanulmány a belvízrendezési tervek terén régen nélkülözött vita megindítója lehet. Belvízrendezések mértékadó vízmennyisége BOKOR MIHÁLY és BABOS ZOLTÁN Belvízrendezésünk nagyszabású fejlesztése igen fontos fejezete a már kidolgozott Országos Vízgazdálkodási Kerettervnek. Ennek az országos belvízrendezési fejlesztési tervnek a munkálatai már folyamatban vannak, kidolgozták irányelveit és meghatározták az egyes öblözetek lefolyási tényezőjének és mértékadó fajlagos vízszállításának a számértékeit. A célkitűzések, irányelvek megállapításával, a szükségletek feltárásával, a tervezési alapadatok meghatározásával a munka most már elérkezik oda, hogy maguknak az egyes belvízi öblözeteknek a fejlesztési tervét kell részleteiben is kidolgozni, ezért időszerűnek látszik e fejlesztési tervek alapvetően fontos kérdésének, a mértékadó vízmennyiségeknek a közelebbi vizsgálata. A kérdés időszerűségét és érdekességét aláhúzza még az a körülmény is, hogy eddigi tapasztalataink szerint a közeli időkben esetleg már számolnunk kell a szokványos évi belvízjárásoknál súlyosabb jelentkezésével. Árvédelmünk fejlesztésének halaszthatatlanságára a két évvel ezelőtt fellépett nyári, valamint az idei jeges dunai árvíz és a nyomukban járt hatalmas károk hívták fel a közfigyelmet. Nem kellene megvárnunk azt, hogy a várható, méreteikben még ismeretlen súlyos belvízi időszakok az 1940/42 éviekhez hasonló rendkívül súlyos vízkárokkal bizonyítsák, indokolják belvízrendezésünk korszerűsítésének sürgősségét. Népgazdaságunk számára összehasonlíthatatlanul kisebb megterhelést jelentene az, ha a korszerűsítéshez szükséges beruházási összegeket a belvizek szempontjából nyugalmasabb években építik be tervszerűen előirányzott és ütemezett fejlesztő munkába, mint ha ezek elmulasztásával a pusztító belvizes időszakok folyamán először a védekezés, majd kárhelyreállítás munkálataira kell más célokra szánt hitelekből igen nagy tételeket elvonni, majd ezt követően a korszerűsítés költségeit mégis csak elő kell teremteni. Sürget bennünket az idő, ezért igyekeznünk kell a tervezés alapadatait és irányelveit is mielőbb korszerűsítenünk. A belvizek, az öblözet nagyságától függően, rövid idő alatt leesett nagycsapadékból, többnapos esősorozatokból, olvasztó esőktől kísért hóolvadási vizekből, vagy tisztán hóolvadásből eredő vizekből származnak. A belvizes időszakok súlyosságát a csapadék vagy hólé mennyisége mellett a megelőző és kísérő kedvezőtlen körülmények összetalálkozása, halmozódása növelheti. Belvízrendezési tervek elkészítésénél a mértékadó vízmennyiség felvétele évtizedeken át a Korbély-féle feltételek valamelyike alapján történt. Ezek, Rohringer Sándor fogalmazásában, a következők voltak: 1. A télen át (XI.1.—

III.31.) esett csapadék egyharmad része, a fagymentes napok alatt levezetve. Fagymentes napoknak számítanak azok, ahol egymásután legalább 4 nap fagymentes. 2. A télen át esett legnagyobb havi csapadék 50%-a, 30 nap alatt levezetve. 3. Huzamos ideig — több napon át —- tartó esőzésből eredő víz 50%-a az eső tartamánál 1—1,5 nappal hosszabb idő alatt levezetve. A mezőgazdasági termelés belterjesebbé válása nyomán ezek a követelmények már az első világháborút követően túlhaladottakká váltak, azonban a fejlődést megakadályozták az 1928 -35 közötti_száraz évek, majd némi fejlődés után a második világháború és ennek súlyos pusztításai. A mai korszerű mezőgazdasági termelés természetesen még fokozottabb igényekkel lép fel a belvízrendezésekkel szemben, amelyek elől kitérni nem lehet. Ezekre való tekintettel a belvízrendezések tervezési irányelveire vonatkozó 1953. években kiadott országos szabványok (MNOSZ 15201, 15208 és 15213) lényegesen módosítják a fenti feltételeket, ismertetik az esőkből származóan levezetendő belvízmennyiség meghatározására szolgáló módszereket, a hóolvadásből származó vízmennyiség megállapítására pedig a következő két előírást adják: 1. A legnagyobb egyhavi téli csapadék alapján a hóolvadásből származó vízlefolyást azzal a feltétellel kell kiszámítani, hogy ennek a csapadékösszegnek a felét 15 nap alatt kell kártétel nélkül levezetni. 2. Az öthavi (XI.l.—

III.31.) téli csapadékösszeg egyharmadát a fagymentes napokon kell levezetni. Fagymentesnek számít már a három egymásutáni fagymentes nap is. Jóllehet ezek a szabványok mindössze 3 évesek, a mértékadó vízmennyiségek gyakoriságának kérdésével még nem foglalkoznak. Egyedül a műtárgyak tervezési irányelvei kívánják meg azt, hogy az egyes műtárgyakra vonatkozóan azok népgazdasági jelentőségéhez igazodva a mértékadó vízhozam és vízállás előfordulásának valószínűségét, valamint az egész műtárgy biztonsági százalékát is meg kell jelölni. Ezekre vonatkozóan előírást nem ad, csak megállapítja, hogy e műtárgyaknál az adott viszonyoktól függően az árvízvédelmi biztonságnál alacsonyabb fokú is megfelelő. A biztonság fokát a megrendelő tartozik a tervezőnek megadni.