Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Holly Ferenc: A jósvafői Vass Imre cseppkőbarlang

HoLly F.: A jósvafői Vass Imre cseppkőbanlang Hidrológiai Közlöny; 36. évf. 1956. 3. sz. 237 és az oldalirányban való eltolódás, valamint a járatok szélessége között tapasztalható kapcsolat oka a barlang kialakulásának folyamán a szállított átlagos vízhozam csökkenésében kereshető. Ismeretes az a tény, hogy a barlangjáratok kanyarulatainak görbületi sugara, az általuk szállított átlagos vízhozammal arányos. Ebben az esetben is, a szállított vízhozam csökkenésének megfelelően változik egyes szintek görbületi sugara, s így érthető az eltolódás. Az egyes járatok eltolódásában valószínűleg nagy szerepe volt a tektonikai viszonyoknak is. Érdekes megemlíteni, hogy a szélső szintek közötti különbség kb. 30—40 m, amelyből következik, hogy végeredményben ez a terület is közel annyit emelkedett, mint a Baradlát magába záró karsztos kőzettömeg. A szemléletesség kedvéért, az ábrán oldalt feltüntettük a DÓM keresztmetszetét, amely a felső három szintet foglalja össze. Az eddig ismert barlangrész hossza, az emeleteket leszámítva, 800 m. Aktív vízfolyást nem ismerünk benne. Érdekes kutatási hely, a második szintről nyíló ,, Fekete szifon" hasadéka, amelyben a stagnáló víz jelenleg is állandóan süllyed, de még november 10-én is teljes víz alatt volt a továbbvezető járat. A barlang cseppkőképződményei, a felső emeleten színpompásak és dúsak, főleg a vörös szín uralkodó. Görbe cseppkövek sok helyen nagy formagazdagságban fordulnak elő. A „Fekete szifon" környékén — amint azt a neve is mutatja — a sziklafalak és a képződmények is feketén színezettek. A színeződés okát most folyó vegyvizsgálataink eredményeiből kíséreljük majd még eldönteni. Nagyon érdekesek liéhol a fenéken található kis — cseppkőréteggel bélelt — forrástölcsérek, amelyeken keresztül a vízállás növekedésekor a víz a járatba feltörhet és labdázva a különböző homokszemcsékkel, amelyek kristályosodási magvakat alkotnak a túltelített vízben, köréjük rétegesen kalcium karbonátot rak le. Száraz időszakban ezek a szabad pizolitok úgy helyezkednek el a tölcsérben, mint fészekben a madártojások. Ugyancsak ritkán előforduló jelenség a végső nagy folyosónak — a Cyklopsok Csarnokának — az egyik oldalát alkotó, több mint száz négyzetméter területű, márványsima vetőtükör, amelyen jól láthatók a vízszintes csúszási vonalak. A barlang hidrológiai vizsgálata azt mutatta, hogy az aktív vízjárat ugyanazoknak a törésvonalaknak a mentén alakult ki, mint a barlangjárat és ennél alig néhány méterrel lejjebb helyezkedik el. A vízjárat — amely a szűk méretek és a szifonok sorozata miatt valószínűleg nem járható —, és a jelenlegi ismert barlangrész között szoros kapcsolat van. A vízhozam megnövekedése esetén, a víznek egy része feltolódik a felső járatokba, amely ilymódon, egyrészt a víztároló szerepét tölti be, másrészt pedig magasabb szinten lévén nagy hidrosstatikai nyomásával azt a többletenergiát adja meg a víznek, amely szükséges ahhoz, hogy a forrásig levő több mint kétszáz méteres agyagos törmelék ellenállását legyőzze, sebességét növelje. így a forrás vízhozama megnövekszik és lassan elszállítja a felgyülemlett víztömeget. A számítások azt mutatják, hogy a vízhozam megváltozása, a felgyülemlett vízoszlop magasságának négyzetgyökével arányos. E szerint : Q — R-h

li< Ez természetesen csak akkor igaz, ha az alsó vízjárattal a hidrosztatikai kapcsolat biztosított. Ezzel magyarázhatók a barlangban megfigyelt nagy vízszint ingadozások, míg a forrás hozama viszonylag kisebb mértékben változott. A barlang továbbkutatását 1056 januárjára halasztottuk, amikor az alacsony vízállás mellett, viszonylag több idő áll majd rendelkezésünkre. A barlang tudományos feldolgozása jelenleg is folyik. Összefoglalva az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy a Kistohonya forrás barlangrendszerének a feltárása több szempontból hozott újat a hazai barlangkutatásban. Hazánkban ez az első nagyobb méretű barlangrendszer, amelybe a forrás felől sikerült bejutni. Az eddigi megfigyelések szerint, a barlangrendszer kialakulása, a mészkőnél keményebb hordalék (kvarckavics) nélkül ment végbe. Bizonyítékok : a forrás hordalékában kvarckavics nincs, a barlangban eróziós színlők nincsenek, dominál az eredeti hasadék jelleg. Kvarckavics a barlangban sem fordul elő, uralkodnak a korróziós formák. A vízgyűjtő területen, kvarckavicsot tartalmazó fedőrétegről nincs tudomásunk. Érdekes még, hogy a barlangban előttünk ember nem járhatott, mégis előfordul a Baradlában, sok esetben koromnak tulajdonított fekete szín. Bár a barlang ember részére valószínűleg sohasem volt járható, kisebb állatoknak, pl. denevéreknek valamikör igen. Ezt bizonyítják a felső szinteken nagy mennyiségben talált denevér csontvázak, helyenként cseppkővel fedve. Különlegességeknek tekinthetők a szabad borsóköveket tartalmazó forrástölcsérek. A VASS IMRE barlang feltárását két kutatóintézet, egy tudományos társaság és egy egyetemi tanszék erkölcsi, illetőleg anyagi támogatása tette számunkra lehetővé. Köszönetet kell mondanunk elsősorban, a VITUK1 vezetősége részéről dr. Kessler Hubertnek, aki kezdettől fogva önzetlenül támogatta munkánkat. Külön ki kell emelnünk Chambre Attilának, a VITUKI munkatársának szerepét , aki kezdettől önzetlenül a segítségünkre sietett. Köszönetet kell mondanunk a Haltenyésztési Kutatóintézet Vezetősége részéről dr. Maucha Rezsőnek és dr. Erős Pál igazgatónak, a helyszíni vizsgálatokhoz szükséges laboratóriumunk felszereléséért. Nem szabad megfeledkeznünk Erdélyi Antalné fáradozásairól sem, aki a Társaság részéről mindig készségesen segítségünkre sietett. Végül is, de nem utolsó sorban, köszönetet kell mondanunk a Budapesti Műszaki Egyetem