Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Csépai Lajos: A szennyvíz ülepítési idejének meghatározása a biológiai tisztítási eljárások függvényében

220 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. Csépai L.: A szennyvíz ülepítési ideje Az ábra jól szemlélteti, hogy a) rendszer esetén még 2 órás ülepítés is gazdaságos, b) rendszer esetén 1,5 órás Gould rendszernél pedig 1 órás ülepítés a helyes átlagos szennyvíz esetén. Nagyterhelésű élesztett iszapos eljárásnál félórás ülepítési időnél többre méretezni indokolatlan. Mindezek figyelembevételével remélhető, hogy a biológiai tisztító berendezésekkel, különösen pedig azok élesztett iszapos eljárású vállfajával együtt alkalmazott ülepítők méretezésénél az előbbiekben ismertetett gondolatmenet jó szolgálatot tesz. Remélhető továbbá, hogy ez a gondolatmenet a szennyvíztisztító telepek jó szennyvíztechnikai felépítéséhez és a szennyvíztisztítást végző műtárgyak tisztítóképességének helyes kihasználásához is hozzá fog járulni. IRODALOM fi.] Imhoff: Taschenbuch der Stadtentwässerung. [2.] Metcalf és Eddi) : American Sewerage Practice 1935. f3.] Pas veer

: Rijks Instituut voor Zuivering van Afvalvater 1950 és 51. külön kiadványok. f4.| Torpey

: Step Aeration for Activated Sludge. Sewage Works Journal 1948. szept. [5.] Wuhrmann : Schweizerische Zeitung für Hidrologyc 1953. kötet. OnPEJIEJIEHME BPEMEHH OTCTAHBAHHH CTOMHblX BOfl B 3ABMCMMOCTM OT EMOJlOrMMECKMX CnOCOEOB OMHCTKH 77. Venau ABTOP B NOMOMB npoeKTiipoBamiH OTCTHOHHHX öacceftHOB, npiiMeHHeMbix npn SnojionmecKiix OMUCTIITenbHbix npoueccax c ßiiononmecKiiM (fuuibrpoM II c MeTOAOM aKTIIBHOrO iiJia BBOAIIT nOHHTIie „CKOpOCTII OHIICTKIl", KaK HIICJIO Il3MepeHIIH CKOpOCTII yflaJieHIIH 3arpji3HeHiiH. CKopocTb omiCTKii BbipanoercH micJioM, noKa3biBaromHM y«aneHHOe KOJiimecTBO 3arpj)3HeHiiH B npoueHTax OT nojiHOii 3arpH3H£HH0CTii CTOMHOH BOAI.I BBIPAWEHHOII B BOI

5 B 3aBiiciiM0CTii OT BpeMemi OTCTanBaHiiH. npn 3HaHnn micjia, Bbipawaromero CKopocTb OMIICTKII He 33TpyAHHeTCH npaBIIJIbHblH BbiSop BpeMeHii OTcraiiBaHiiH CTOMHHX BOA. The Rate of Sewage Settlement Defined for Biological Methods of Treatment by L. Csépai In order to simplify design calculations of primary settling tanks used with the trickling filter and activated sludge methods of sewage treatment, the ,,rate of purification" is introduced and defined. The value thereof supplies information as to the rate at which pollution is eliminated. The „rate of purification" is defined as the value indicating the percentage of total polluting matter — expressed in terms of BOD

3 — removed from raw sewage, related to the time of settlement. Selection of the correct settlement period required is greatly simplified once the rate of purification has been established. D. S. Wilker: A hidraulikai laboratóriumi gyakorlat. (Die Laboratoriunipraxis in der Hydraulik. VEB Verlag Technik, Berlin, 1954.) A könyv, amelyet a szerző a Lenin-renddel kitüntetett Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem Hidarulikai Laboratóriumának munkatársaként írt, a Német Demokratikus Köztársaságban német fordításban jelent meg. Végigvezet a hidraulika csaknem valamennyi kísérlettípusán és felszerelésüket, a kísérletek egyes lépéseit, mérési jegyzőkönyveiket ismerteti. Minden jelenséghez hozzáfűzi az elméleti alapfogalmakat és egyes részletkérdésekre is felhívja a figyelmet. A kísérletekben előforduló állandókra számtáblázatokat mellékel. A könyv 242. oldalát II számtáblázat, 77 jegyzőkönyv minta és 117 ábra élénkíti. Az egyes fejezetek elméleti bevezetőihez 77 kísérlet leírása illeszkedik szorosan. A hidraulikai alapfogalmak és dimenziók ismertetése után részletesen tárgyalja a nyúlósság (viszkozitás)-, a különböző nyomás-, sebesség- és vízszint-mérőket, valamint a velük való mérést. A hidrosztatikában 2 nyomóerőre és 2 felület-kialakulásra vonatkozó kísérletet ismertet. A csövekben való vízmozgás tárgyalásánál a Reynolds-szám, a lamináris és turbulens áramlás (nem körkeresztmetszetű csövekben is), a súrlódási tényező és a kosütés problémáival foglalkozik. A kísérletek ismertetésénél a sebesség, a nyomás és nyomásveszteség, az ellenállás-tényező, a vízhozammérők vízhozamtényezője, a nyomásütés (kosütés) és a nyomásváltozási diagram meghatározásával találkozunk különböző gyakorlati esetekben. A nyílásokon való kifolyásnál a sebességi tényezőt, a kontrakciót és a vízhozam tényező elméletét, a kifolyási idő változását, a kilövelt vízsugár alakját és a sugárnyomás jelenségét mutatja be. A kísérleteknél ezeknek a tényezőknek meghatározására mutat példákat. Az átbukás c. fejezetben a különböző élesszélű, szélesküszöbű és gyakorlati profilú bukógátakat tárgyalja. Érdekes, hogy — helyesen — az alulról befolyásolt átbukás esetében a régi, klasszikus elméletet (szabad átbukás és nyomásalatti átfolyás összetétele) félretéve csupán az erre az esetre levezetett, a befolyásolás mértékétől függő átbukási tényezővel számol. A négyszögszelvényű bukók vízhozamtényezőjének megállapítása, hitelesítése mellett a Venturi-csatornák és a Thomson-bukók vízhozamtényezőjének vizsgálatát is bemutatja. A következő fejezet kísérleteinek tárgya a nyílt csatornák Chezy-tényezője, a felszíngörbék kialakulása, a vízugrás. A szivárgást befolyásoló talajfizikai jellemzők, a szivárgási tényező, a szabad felszínű és artézi kutak vízhozama az utolsó fejezet problémái. A kiegészítő táblázatok a levegő és víz fizikai jellemzőit, a Rühlmann-féle, Bresse, Tolkmitt és Pavlovszkij felszíngörbe függvénytényezőit adják meg. A szerző a könyv lapjain tehát végigvezeti az olvasót a hidraulikai kísérletek alapfeladatain, hiszen minden gyakorlati modellkísérlet ezeken az alapfeladatokon épül fel, mintegy ezek variációja. Hiányosságaként talán csak azt említhetem, hogy hordalékos és folyószabályozási kísérleteket nem ismertet. Az ilyen irányú kísérletek — mint dr. Bogárdi János és Oyörke Olivér tanulmányútjukon tapasztalták — a Szovjetunióban külön laboratóriumok feladatkörébe tartoznak, és nyilván ez az oka, hogy a szerző mellőzte őket. A könyv a középfokú képzettségű laboratóriumi dolgozók számára is igen hasznos olvasmány lenne. Az egyes típus-kísérletek leírásánál ugyanis a szerző az egyes munkafázisokat sorrendbe szedve sorolja fel és így leírásuk mintegy útmutató jellegű. Valószínű, hogy a hazai hidraulikai laboratóriumok — így a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, új vízépítési laboratóriuma is — sikeresen használhatják majd fel a könyvből meríthető tapasztalatokat. Starosolszky Ödön