Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

210 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. Károlyi Z.: A mércekapcsolati vonalak szerkesztése reading corresponding to the observation on the former (Fig. 3.). The same considerations apply to subsiding flood waves as well (Fig. 4.). The gage relation curve shown in Fig. 5. has been constructed by graphical correlation. In addition to stages observed on the upstream and downstream gages the index of curvature expressing the period of culmination has been introduced as a third independent variable. This latter is actually the change in stage observed 48 hours after culmination. The fourth variable, the index of bed storage, is the difference in stage readings taken simultaneously at the time of culmination in the upper gaging section. Using this method, values come to lie much closer, fewer data will also furnish good results, and since deviations from the line for steady-flow conditions (,,0"), are also shown conclusions can be drawn to the accuracy of the gage relation curve. Problems of different character require different gage relation curves. Careful selection of construction data will permit the choice of the proper method. If overlapping flood waves are rare on the river i. e., if floods occur in most cases separately (rivers with flat, or steep slopes), the index of bed-storage can be neglected and the inclusion of but- three variables can yield results of adequate accuracy (Fig. 7.). The more simple method of using onlytwo variables is also sufficient, if the distance between two gages is not too great. Stage forecasting requires the inclusion of several variables, and sometimes even the introduction of new ones to obtain more accurate results. KÖNYVISMERTETÉS J. Sliny : Gondolatok a melegvizű források (termák) képződéséről. [Gedanken über die Bildung von Warmquellen (Thermen). Geologie und Bauwesen 1954. 20. évf. 4. sz. 212—228 old. 6 ábra], A szerző nem fogadja el a Gümbel-féle magyarázatot a hévforrások eredetéről, mely szerint a meleg- és hévforrások egyedül a beszivárgó csapadékvíz felmelegedése által keletkeznek úgy, hogy a csapadékvíz a felszínről a föld mélyébe nyúló egyetlen hasadék mentén lejut a mélybe és egy másik ágon felemelkedve hévforrásként bukkan a felszínre. A talajba szivárgó víznek leggyakrabban nincs alkalma vagy lehetősége arra, hogy először a mélybe jusson, azután ismét felemelkedjen a felszínre. Csupán a különleges geológiai adottságok kényszerítik a csapadékot ilyen kalandos utakra. A Gümbel-féle magyarázat a hévforrások keletkezésére csak kivételes esetben érvényes. A forrásgeológusok (pl. Pfalz) a felszálló hasadékforrást úgy ábrázolják,

1 hogy a csapadékvíz beszivárgása két vizet záró réteg közötti vízvezető rétegben történik és csak a közlekedő edény második ága némelykor vetődésmenti törésvonal. A szerző a svájci Baden-i gyógyfürdő 46—48 C° hőmérsékletű forrásainak hidrogeológiai vizsgálata alapján megállapítja, hogy a badeni gyógyforrások vízgyűjtő területének csapadékvize jelentékenyen kisebb mélységbe jut le a föld belsejébe, mint ami a térszínen kiömlő forrásvízhőmérsékletnek megfelelne. A 10—20 C° hőmérséklettöbbletet a szerző •— tekintettel a gyógyforrások bórsav, bróm, szabadszénsav, nitrogén, kénhidrogén és emanáció tartalmára — juvenilis (Suess) víznek a csapadék (vadózus) vízhez való keveredésével magyarázza. A keveredés történhet a föld felszínéhez közel, vagy nagyobb mélységbe. Az utóbbiakat mélységi (profundus) vizeknek nevezhetjük. A kétféle származású víz között nehéz a határt megvonni . Geotermikus gradiens, számítást végzett a szerző az 1950/ol'ben készült 238 m mély tatsmansdorfi szénsavas vizű artézikúttal kapcsolatban. A 23 C° hőmérsékletű gyógyvizes kútnál a geotermikus gradiens csak 17 m. Feltehető, hogy a szénsav néhány más anyaggal együtt nagyobi) mélységből az alaphegység hasadékain keresztül jut a kútba és ezért magasabb a gyógyvíz hőmérséklete, mint ami a normális geotermikus gradiensnek megfelelne. A 3000—3600 l/perc összliozamú, 48 C° hőmérsékletű badgasteni gyógyforrások eredetének vizsgálatával kapcsolatban Stiny megállapítja, hogy a források vize — a geotermikus gradiens számítások alapján — nem származhat csak „leszálló" csapadékvízből. Érdekes ezzel kapcsolatban az a kérdés, hogy nyitott hasadék milyen mélyen nyúlhat le a föld belsejébe. A szakemberek véleménye eltérő: Heim 2000—2600 m-ig, ha a hasadék üres, 3080— 3990 m-ig, ha a hasadék vizzel telt. Kober 17 000 m-ig. Adams 17 700 m-ig, és mélyebbre, Mi vízzel telt. King 27 700—33 700 m-ig. ' A hegységekben előforduló hasadék hossza néhány száz kilométer is lehet. A hasadék szélessége a vízvezetőképesség miatt fontos. Gyakran csak néhány milliméter széles a hasadék, de helyenként méternyi szélességű. A hasadékot gyakran törmelék tölti ki. A hasadékhálózattal kapcsolatban megemlékezik a szerző a források védőterületéről. A gyógyforrások vízgyűjtőterülete és járatrendszere alapján szakembereknek kell az aránylag nagy kiterjedésű védőterületet meghatározni. A hatóságoknak gondosan mérlegelni kell a gazdasági ágakkal kapcsolatban a forrásvédelmi jogszabályok esetleges megváltoztatását. Néha van lehetőség arra, hogy a szükségtelen szigorú védelmet módosítsák. A hidrológiai és geofizikai kutatások nyomán a gyógyforrásokra vonatkozó ismereteink is gyarapodnak és ennek megfelelően az egyes gyógyforrások védőterületére vonatkozó rendelkezések módosítása is szükséges. A szerző a melegforrások keletkezésére vonatkozó elgondolásait az alábbiakban foglalja össze : 1. A hegy belsejébe lenyúló vízjáratok egyesülnek és így a felmelegedett víz a nehézségi erő hatására aránylag gyorsan a, felszínre jut. így tiszta vadózus vizű forrás keletkezik, melyet még „sekély vadózus" vizűnek is neveznek. 2. A hasadékseregek hálózata, vagy a kereszteződő vetődési vonalak oly mélyre nyúlnak le a föld belsejébe, hogy a felmelegedett víz bennük felemelkedik és a körülményeknek megfelelően járatokat old ki. (Tiszta mélységi víz, Tiefenkreislaufwasser, Tiefgrundwasser.) 3. A juvenilis víz (Urwasser) közvetlenül a felszínre jutása előtt keveredik sekély mélységben elhelyezkedő talajvízzel. A föld melegét széntelep hője is pótolhatja. (Häring-i melegforrások.) 4. Olyan felemelkedő víz, mely radioaktív és egyéb anyagok bomlása révén melegszik fel. 5. A 2. esetnek megfelelő mélységű vadózus víz felemelkedése közben juvenilis vizet (Urwasser) és más mélységbeli anyagokat vesz fel és „kevert víz" alakjában jut a felszínre. A mélységi víz és a juvenilis víz keveredési aránya különböző. A juvenilis víz mennyisége rendszerint több, ha vulkanikus jelenségek észlelhetők a közelben. A mélységi víz (Tiefengrundwasser) felmelegedése folyékony víz helyett gőz, vagy bizonyos esetekben forró levegő formájúban történhet. Cziráky József