Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Kovács György: Gát alatti szivárgás vizsgálata

Kovács Gy.: Gát alatti szivárgás. vizsgálata Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. 183 Végül harmadsorban meghatározandó a javasolt eljárások segítségével az, hogy a vízszállítás szempontjából milyen széles vízrekesztő előterítés egyenértékű a 15,00 m mély szádfallal. A felvett példában 30,00 2b ~ 30,00 ~ ' . ' Szádfal nélküli alaplemez esetén a = 1,0 ; n = 0,57 Alkalmazva a (3), illetve a (3') képletet : ?o = l 1,0 ( h l ~2 6 = 1 1,0 '>0,57 = 0,327. Mivel a c/o ertek a 2a fejezetben mondottak alapján q

0 = 1,68 Ml Ezek alapján tehát — az összes értékeket [m, sec] rendszerben helyettesítve — 1,0 m széles sávon a fakadóvíz mennyisége m

3-ben kifejezve másodpercenként A KK 1 u | m

3/sec I q = 0,55 kH — L m J míg 1,0 km széles gátszakaszon I

TY! ^ /ftPd 1 u - u^u KÄX - uuvxv ••* _ , —i-í . I km J A kilépési sebesség eloszlását az (5) egyenlet alapján a következő kapcsolat fejezi ki : kH . I " Yx 6

2 ahol x a tengely középvonalától mért távolság. Ebből számíthatjuk valamelyik meghatározott sebesség kialakulási helyének távolságát a tengely középvonalától : x = H- kv- n6

2 Az a távolság tehát, ahol a szivárgó padka körömpontját meghatározó határsebesség kialakul 16-10 6 I • 10 6 15,85 [mj. 7T~ 16 A feltörő sebesség által veszélyeztetett sáv szélessége tehát 1,00 m-nél kisebb, tehát 1,00 m-es szivárgó padka a számítás szerint elégséges biztonságot nyújt. Amennyiben az átszivárgó vízhozam csökkentése céljából .15,00 m hosszú szádfalat helyezünk el a gát középvonalában, tekintve, hogy a szádfal hosszának és az áteresztőréteg vastagságának hányadosa h - ^ a vízhozam számítására szolgáló együtthatók a következők : a = 0,97 ; n = 0,43 A vízhozamnak és az általunk bevezetett fiktív vízhozamnak a hányadosát ezek szerint tehát a következő összefüggésből számíthatjuk : q , 0,97 , 0,97 <7o 1 i A ' <r i •>0,43 0,279. A q,i érték meghatározásánál természetesen a szádfal jelenlétét figyelembe kell vennünk. Számításához a (10) egyenletet használjuk : kH q

n = m - ar sh 0, JT l p Az összefüggésben szereplő változók a következők : h m = 100 6 - = 0,5; 2 b = 1,0;. tehát h i A ' 17

1 T = e

s 1 100 : a (7) egyenletből pedig ß*=± 1

11 (4í 1,414 A fiktív vízhozam, értéke mindezek figyelembevételével : <U kH , m , &rs

h fß 1.575 kH. q = 0,44 kH J A folyóméterenként átszivárgó vízhozam tehát : m

3/sec | míg az 1,0 km hosszon másodpercenként beszivárgó vízmennyiség _ 17«! I

n!/

se

c I 440 kH = 440• 10 3-4 = l,76 L km A felfakadó víz sebességeloszlását vizsgálva szádfalnélküli megoldás esetén, megállapítottuk, hogy a vízzáró réteg jelenléte nem befolyásolja lényegesen a végtelen féltér feltételezésével számított sebességértékeket. Ezért szádfalas megoldásnál is mértékadónak fogadjuk el a' végtelen féltér feltételezésével számítható értékeket. A számítás végrehajtása előtt azonban a törtvonalú alaplemezt (az alaplemez és szádfal körvonalát) ki kell egyenesítenünk. A sebességvektor konjugáltját a kettős transzformáció folytán adódó összetett függvény differenciálhányadosaként határozhatjuk meg : kH 1 ' 7

1 Vbz — z* + 22 ahonnan a mentett oldalon feltörő víz függőleges sebessége abszolút értékben k

H 1 n I T

4 + x* (l

2 — 6=0 — 6

2 l

2 A szivárgó padkával biztosítandó területrész szélességét ebből az összefüggésből — az előzőekhez hasonlóan számíthatjuk. Tekintve, hogy számpéldánkban * a szádfal hossza az alaplemez