Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

3. szám - Szászhelyi Pál: Az 1956. évi dunai jeges árvízről

Saászhelyi P.: A dunai jeges árvízről Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 3. sz. 165 és Fájsz között még mindig magas árhullám képződött, mely Vajastoroknál, majd Pörbölynél okozott töltésszakadást, az előbbinél több km hosszban meghágva a töltés koronáját. Az egyidejűleg megduzzasztott 50 km folyószakasz alsó felében a torlasz megindulásával lerohant árhullámot a már kifejlődött Baja-Dunaszekeső közti torlasz tartotta és duzzasztotta vissza közel ugyanabban az időpontban. Ez eredményezte Margittaszigeten a szakadásokat, ugyancsak több km hosszban meghágva a töltéskoronát. A szakadások helyét és a kitört árvíz által maximálisan elborított árterületet a 2. ábra mutatja. Az így elborított terület összesen 130 200 kh= 74 200 ha, mely öblözetenkint az alábbiak szerint oszlik meg: Öblözet megnevezése Elöntött terület kat. hold. hektár Fadd-tolnai .... Bogyiszlói Mözsi Sióagárdi Bátai Baja—Dusmok-i Margittaszigeti . 7 200 8 900 3 200 10 200 6 500 44 000 50 020 Összesen 1 30 200 Kultúra szerinti megoszlása Szántó Ebből vetés Rét-legelő Egyéb 93 200 35 400 17 100 19 900 4 100 5 060 1 820 5 820 3 700 25 100 28 600 74 200 53 100 20 200 9 750 1 1 350 A Duna magyar szakaszán 467 km hosszú fővédvonalon a mellékfolyók 283 km hosszú töltésein, továbbá kb. 36 km lokalizáló vonalon, ezen belül kb. 150 km hosszban nyúlgáltalással nagy erők bevetésével mindent elkövetett a védelem, hogy megvédje az érintett árterületet a jeges ár pusztításaitól. A vízügyi szolgálat műszaki irányításával a honvédség és a MAV pályamunkások képezték a védelem gerincét. A helyi párt és tanácsi szervek vezetésével lelkesen vettek részt a védelemben az üzemek dolgozói, valamint a veszélyeztetett községek és városok lakossága. A közel 200 fő műszaki irányító és 40 000 fő munkás megfeszített munkája, valamint a bevetett hatalmas anyagi erők, (pl. 1 440 000 db zsák, 43 0001 kő, 4320 db tehergépkocsi, 186 db dumper, 27 db exkavátor stb.) bevetése ellenére sem sikerült a gátakat mindenhol megvédeni. Megnehezítette a védők munkáját az a körülmény is, hogy helyenként, a —7, —10 C°-os hőmérséklet mellett, rendkívül nagy hullámverés keletkezett, mely a nyúlgátakon átcsapott. A jég sok helyen letolta a nyúlgátakat vagy érzékenyen megrongálta a töltéstestet. A téli jeges árvíz egyébként szokatlan tartóssággal támadta a védőtöltéseket. A jégtorlaszok következtében az árhullám levonulásában 6—8 napos késleltetés állott be, ennek következtében a védekezés lényegesen hoszszabb lett a szokásos téli védekezéseknél. Az átfagyott talajú töltések vízfelöli oldalán a +1, +2 C hőfokú víz hatására a fagy felengedett, arról az oldalról a szivárgás megindulhatott. A mentett oldalon a fagy hatása továbbra is érvényesült, melynek következtében a szivárgás a töltéstest belsejében sok helyen a töltéskoronáig felhúzodott és a töltések teljes átázásra vezetett. A töltések megrogyását, szétfolyását, vagy szakadását sokhelyen (a Sió-jobbparti töltésen) csak hatalmas homokzsák-leterheléssel s megtámasztással lehetett ellensúlyozni. Az árvíz levonulásával azonnal megindult a szakadások elzárása, a védvonalak helyreállítása, nehogy a zöldár nyitva találja a védvonalakat. Azonban az idei jeges árvíz ismételten figyelmeztet arra, hogy nem elegendő ezeknek a munkáknak az elvégzése, hanem népgazdaságunk nagyobb áldozatvállalásával fokozni kell árvédelmünk biztonságát, egyrészt töltéseink korszerű megerősítésével, másrészt a meder olyan rendezésével, hogy minél kevesebb ok maradjon jégtorlaszok képződésére. Felül kell vizsgálnunk a most előállott árvízszintek alapján az eddig mértékadó árvízszinteket, azokat megfelelően helyesbíteni kell. Annak alapján meg kell erősíteni árvédelmi műveinket, árvédelmi szervezetünket. . KÖNYVISMERTETÉS Strauss, A. F. : Vízkészlet előrejelzése hófelmérés útján. Journal American Water Works Association 1954. szeptember. A California államban működő hófelmérő szolgálat révén a hóolvadásből származó vízmennyiség pontos előrebecslése vált lehetővé. A nyári vízigényeket a téli hónapokban lehullott, természetes vagy mesterséges úton tározott csapadékból kell kielégíteni. A szolgálat 1918-ban kezdte meg működését, de folyamatosan csak 1929. óta működik és 31 vízgyűjtőre terjed ki. Az előjelzés számos tényező, elsősorban azonban az ápr. 1-én végzett hófelmérés eredményeinek figyelembevételével készül. A tapasztalat szerint a teljes hőmennyiség 53%-a febr. l-ig, 80%-a máre. l-ig és 100%-a április l-ig lehullik. A vízkészlet nagyságát illetően tehát mái' korán vonhatók le nagyfontosságú következtetések. A felmérés helyszíni hótakaró-vastagságmérés, nagyszámú összegező csapadékmérő és legújabban távjelző önműködő hóréteg-vastagságmérő műszerek segítségével történik. Ennél az utóbbi módszernél a földrehelyezett tartályban lévő rádioaktív anyag (kobalt 60) sugárzását a függőlegesen föléje szerelt Geiger—Miller cső fogja fel. A sugárzás intenzitása arányos a hótakaró víztartalmával. A G. M. cső rádió útján továbbítja a jeleket a központban lévő felfogószámláló berendezés részére. A hófelmérés nagy gazdasági jelentőségét igazolja, hogy a szervezet fenntartási költségeinek felét mezőgazdasági és ipari vállalatok önkéntesen vállalták magukra. 853—863 old. 6. ábra. Szilvássy Zoltán