Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Dr. Bolberitz Károly: Sörgyárak ipari vízháztartásának vizsgálata

154 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. ez. Dr. Bolberdtz K.: Sörgyárak; ipari vízháztartáséinak vizsgálata képességet; emellett kicsapja a foszfátokat, amire pedig az élesztőnek szüksége van. Ezért a nagy karbonát-keménységű vizeket lágyítani szokás. A kalciumnitrát és a kalciumszulfát ezzel szemben igen kedvezően liat a sör minőségére. Ezek a víz oIdóképességét erősen növelik, a színt nem befolyásolják, a főzésnél nem csapódnak ki, viszont kicsapják az albuminoidokat, a sör tehát kevésbbé zavarosodik meg. A kalciumszulfát elősegíti az élesztő szaporodását és szabályozza a komló keserű anyagának kivonását. így nagyobb menynyiségű komló is alkalmazható, anélkül, hogy a sör színét sötétedés fenyegetné. A vízben oldott sók a sörgyártási műveletek pH értékének szabályozása útján fejtik ki hatásukat. Az erjedés folyamán keletkező tejsav és oxálsav savanyú közeget hoz létre. A gyengén alkalikus vizek ezt a savasságot tompítják, ami az erjedésre előnyös. A puffer-hátás szempontjából a vízben lévő sók lehetnek savcsökkentők vagy sav-növelők. Az előbbiek körébe a hidrogénkarbonátok tartoznak, az utóbbiakhoz a szulfátok, nitrátok és kloridok. Mint a fentiekből látható, a vízben levő kationok és anionok aránya szabja meg a víz hatását a gyártott sör minőségére. Ezek között is legnagyobb szerepe egyik oldalon a kalciumhidrokarbonátnak, a másik oldalon a kalciumszulfátnak van. Ez adja magyarázatát annak, hogy igen sok sörgyárban a vizet kezelik és lágyítással, kalciumszulfát adagolásával, vagy más eljárással állítják be a kívánt vízösszetételt. A budapesti sörgyárak tulajdonában levő kutak vizeiket a 110- 200 m mélységben levő vízadórétegekből nyerik. Mint azt az 1. táblázatban található vizsgálati eredmények mutatják, a vizek összetétel szempontjából négy csoportba oszthatók : 1. Ebbe a csoportba az I. telepen levő Parkkút, a kazánházi kút és a II. telepen levő 1., 2. és 4. számú kutak tartoznak. Hőfokuk 14—16 C°, összes keménységük 19—29 nkf., változó keménységük 10—17 nkf., állandó keménységük 7 -19 nkf. Ezek a vizek tehát 70- 190 mg/liter CaO-nak megfelelő mennyiségben tartalmaznak „savnövelő" kalcium- és magnézium-sókat. 2. Ide tartoznak a IV. telepen levő 2. és 4. számú kutak, valamint az V. telepen levő Györgyés Mátyás-kutak. Mélységük 110 m, 143 m, 176 méter, illetve 200 m. Hőmérsékletük 16—17 C°, összes keménységük 12 16 nkf., karbonát-keménységük 12—13 nkf'., a bennük levő keménységet okozó kationok tehát, csaknem kizárólag karbonát formájában vannak jelen. 3. Ennek a csoportnak tagjai a Csírázda-kút, a Maláta-kút, a kerti-kút, all. telep 5. kútja és a Ili. telep 2. kútja, valamint a IV. telep 6. és 8..számú kútjai. .Mélységük az I. telepen a 180 m, a II. telepen a 147- 150 m, a IV. telepen pedig 197— 200 m. Összes keménységük 4,0—9,5 nkf., állandó keménységük nincs, ezzel szemben eléggé erősen alkalihidrokarbonátosak (szikesek). 4. Egészen elüt a többitől a IV. telep 8. kútjának a vize, mely 22—26 C°-os, összes szilárd anyag tartalma igen nagy, keménysége viszont rendkívül kicsiny (1,2 nkf.). A víz nagy mennyiségben tartalmaz alkalihidrokarbonátokat és alkalikloridokat. Mindezek azt mutatják, hogy az egyes kútcsoportok vizei meglehetősen eltérő jellegűek. A 4.-be tartozó víz lágyságánál és magasabb hőmérsékleténél fogva igen alkalmas a kazánok táplálására, teljesen alkalmatlan viszont hűtővíz céljára. Megfelelő volna árpa-áztatásra és palack-mosásra is, sörgyártásra viszont kevésbé felel meg, mert túlságosan lúgos. A sörgyártás igényeit legjobban az 1. csoport vizei elégítik ki, mert nagyobb menynyiségben tartalmaznak nem-karbonáthoz kötött kalcium-sókat. Az árpaáztatásra, a palack-, valamint hordóöblítésre legmegfelelőbbek a 3. csoportba tartozó vizek. Mindez erősen ellene szól a vizek összekeverésének és az ingadozó minőségű, kevert víz felhasználásának. Ezen viszont csak párhuzamos vezetékek építésével lehetne segíteni, ami a termelési folyamatok mai szétszórtsága mellett egyelőre nem látszik megvalósíthatónak. Egyedül a IV. telep 8. kútjánál nyílik lehetőség a külön-vezetésre (erre ugyanis a már meglevő I— IV. telepeket összekötő külön vezeték részben felhasználható lenne), mert ez esetben a permutitos vízlágyítás nagyrészben kiküszöbölhető lenne. * A sörgyárak rendkívül nagy vízfogyasztása mellett, mint azt a 2. táblázatban láttuk, tekintélyes mennyiségben keletkeznek szennyvizek. Ezek megtisztításával a gyárak nem foglalkoznak, mert rendelkezésre áll a főváros csatornahálózata, mely ezeket elszállítja és a Duna-folyam, mely ezeket befogadja. A növekvő termeléssel járó vízhiány azonban szükségessé teszi ezeknek az ipari szennyvíznek vizsgálatát abból a szempontból, hogy eredeti állapotban vagy egyszerűbb tisztítás után nem használhatók-e fel valamely más üzemrészben. Ezért néhány tájékoztató vizsgálatot végeztem az egyes üzemrészekben keletkező szennyvizek összetételének megállapítására. A külföldön végzett ílyirányú vizsgálatok szerint e szennyvízféleségek összetétele igen tág határok között mozog, mint azt az alábbi adatok mutatják (1): pH >9 — 5,1 össz. szilárd anyag. . . . 288—14080 mg/liter izzítási veszteség 45 —13540 mg/liter izzítási maradék 159 — 1708 ing/liter alkalinitás 2,1— 26,6 ml n H01/1 oxigén-fogyasztás eredeti vízben 5,4— 1120 mg 0/1 oxigén-fogyasztás szűrt vízben 3,2— 720 mg 0/1 80 kevert szennyvíz-mintában átlagosan található volt : nitrogén 156,4 mg/liter PoO

5 46,5 mg/liter I\

20 64,3 mg/liter CaO 131,5 mg/liter