Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Dr. Bolberitz Károly: Sörgyárak ipari vízháztartásának vizsgálata

150 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. ez. Dr. Bolberdtz K.: Sörgyárak; ipari vízháztartáséinak vizsgálata 2. Egy másik, a vízhiányt generálisan megoldó lit volna az, hogy a gyártás folyamán keletkező szennyvizeket és hulladékvizeket összegyűjtve, ezeket erélyes biológiai tisztításnak, és ezt követően többszörös homok- és humuszszűrésnek vetjük alá. Megfelelően tervezett és méretezett berendezéssel az elhasznált víz ivóvíz minőségűre tisztítható és a gyártásnál újra felhasználható. A víz egy részét azonban a felhasználáskor végbemenő betöményedés és az ásványi anyagok folyamatos kioldásából származó sótartalom-növekedés miatt el kell engedni és friss vízzel kell pótolni. A jelenleg használt vizek átlagos összes szilárd anyag tartalma kereken 400 mg/liter; a gyártás folyamán a vizekben az oldott ásványi anyagok mennyisége mintegy 4—500 mg/literrel növekszik. Az összes szilárd anyag tartalom jelentékenyen befolyásolja a sör ízét és így minőségét is. Ha tehát csak például 600 mg/liter összes szilárd anyag tartalmat engedhetünk meg, a felújított víznek csupán a felét vezethetjük vissza az üzembe, másik felét egyéb célokra kell igénybe venni. Ha viszont pl. 2000 mg/liter összes szilárd anyag tartalmat engedhetnénk meg, ami azonban jelen esetben aligha fogadható el, úgy csupán 10%-ot kell kiengedni és csak ennek pótlásáról kell gondoskodni, ami már lényegesen kedvezőbbé teszi a megoldást. Amint látjuk tehát, a gyártásnál megengedhető legnagyobb összes szilárd anyag tartalom alapvetően befolyásolja az elérhető megtakarítás mértékét ennél a megoldásnál. Egy másik szempont, amiről nem szabad megfeledkeznünk az, hogy a sörgyártás jelentős mennyiségű 14—16 C°-os hűtővizet kíván. A hosszadalmas tisztítás folyamán a víz különösen a nyári hónapokban a jelenlegi kútvizeknél és az 1. alatt említett Dunavíznél magasabb hőmérsékletű lesz, ami azt jelenti, hogy a hűtésekre lényegesen nagyobb mennyiségeket kell . használni. Mindezek mellett ez a megoldás amilyen nagyvonalú, ugyanolyan költséges is. A napi 12 000 m

3 szennyvíz teljes megtisztítására szolgáló berendezés megépítésének költsége 20 millió forint körüli érték, amihez még hozzá kell számítani az érdekelt öt gyártelepet összekötő szennyvízcsatorna Ipari vízvezeték Ivóvíz-vezeték • Kút • Mell/tároló, elosztó O Magas-tó roló 1. ábra. A gyárak vízszolgáltató berendezései Puc. 1. ycmpoücmea öah eodocnaöJicenun 3aeodofí Fig. 1. Wafer supplies of the factories. megépítésének jelentős költségét is. A tisztító berendezés céljára kb. 20 000 m

2 területet kell biztosítani. A termelés tervbe vett felfejlesztése esetén ezek a számok mintegy 50%-kal növekednek, 3. A vízproblémák megoldására harmadik lehetőségként az az út kínálkozik, hogy megkíséreljünk a jelenlegi adottságok mellett megtakarításokat elérni. Attól függően, hogy milyen mértékű fogyasztás-csökkentéseket sikerül megvalósítani, lehet a várható vízhiányt megszüntetni, sőt ezen túlmenően a termelés növekedése révén fellépő víztöbbletet is bizonyos határokon belül biztosítani. Ez az út az adott esetben nem egészen sima. A sörgyártás minőségi igényei a vízzel szemben meglehetősen nagyok. Az összetétel csak szűk határok között mozoghat, a hőmérsékleti követelmények többnyire még szűkebbek. A másik oldalról viszont a vizek nagy része a felhasználás folyamán igen erős mértékben szennyeződik. Végül, mint azt a fentiekben már láttuk, sörgyárainkban eddig sem pazarolták a vizet; a vízproblémák már igen régen jelentkeztek, ami a termelőket takarékosságra kényszerítette. Mindezek mellett a legnagyobb akadályt az képezi, hogy — élvezeti cikkről lévén szó — a gyártási technológiát befolyásoló bármilyen tényező megváltoztatása ilyen iparágnál különös aggodalommal tölti el a termelés irányítóit, mert nem tudják, hogy a változtatás milyen hatással lesz a termék minőségére és a termelés hatásfokára. Müidezek ellenére ezt az utat tartom követendőnek, mert kisebb költséggel és gyorsabban megvalósítható, mint a másik kettő. Emellett, ha sikerül megtakarításokat elérni, ez nemcsak a vízlielyzétet javítja, hanem pénzbeli megtakarításokat is jelent az előző két megoldás jelentős állandó üzemi költ ség-többletével és a második megoldás igen tekintélyes beruházási költségével szemben. Végül, a megtakarítási lehetőségek kidolgozására fektetett munka akkor sem vész kárba, ha a további fejlődés során az előbbi két megoldás valamelyike megvalósul, mert a csökkentett fajlagos vízfogyasztás továbbra is megmarad és az ipari víz vásárlása esetén ennek költségeit, a szennyvizek teljes megtisztítása esetén a tisztítandó szennyvizek mennyiségét, tehát a tisztítás költségeit csökkenti. 11a tehát a termelés további növelésénél a gyárak vízszükséglete emelkedni is fog, a jelenleg kidolgozott megtakarítások abszolút értékben szintén arányosan nőni fognak. * A budapesti sörgyárak termelése ma öt gyártelepen folyik. A gyártelepek mindegyike a X. kerületben, Kőbányán van; a 11—V. telepek egymás mellett, az I. telep az előbbiek mögött. Az I., III. és az V. telepek csak malátát készítenek. A II. csak a sörgyártást végzi. A IV. telepen készítenek malátát is és sört is. A telepek vízellátása túlnyomórészt saját kutakból történik. A kutak víztermelése napi 9— 10 000 m

3. Minthogy ez a szükségleteket nem elégíti ki, városi víz vásárlására is szükség van. A vásárolt víz mennyisége kereken 2000 m

3 naponként. A kutak megoszlását a telepeken az 1, ábra mutatja. Az üzemben lévő