Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Szalay Miklós: Lemezes ülepítőmedencék hidraulikai kérdései és kismintavizsgálatai

/)f 1/ Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. Szalay M.: Lemezes ülepítőmedencék kásos hosszanti átfolyású ülepítőket. Ezek közt az előnyök közt sorolhatjuk fel a kisebb helyszükségletet, a jobb hatásfokot és a kisebb építési költségeket. Ezért a lemezes ülepítőmedencékre fontos szerep vár új létesítmények és a régi medencék korszerűsítése terén egyaránt. IRODALOM 1

. Fischerstrom

, C. : Sedimentation in Rectangular Basins. Proceedings ASCE, 1955. Sep. No. 687. 2. Oariel, P. : Nouvelles dispositions de dessableurs. La Houille Blanche, 1951. 630—639. o. 3. Szalay M. : Szakvélemény a lemezes ülepítőmedence áramlástani és ülepítési vizsgálatáról. Kézirat, 1955. rHflPABJlMMECKHE BOnPOCbl M MOAEJ1MPOBAHHE nJIACTMHMATblX ÓTCTOfÍHMKOB AL Cajiau Pa3BHTne TeXHHKII 0Ca>KAeHIiH ri03B0JlIIJI0 BBeCTII HOBbiii Tiin OTCTOHHbix őacceüHOB. 3a rpammeií y»e B iuiipoKHX Macurraöax npiiMermiOTCH n/iacniHMaTbie OTCTOHHIIKII, y Hac OHII B CKOPOM BpeMeHll TaKJKé HaHAYT npHMeHeHiie. B STIIX OTCTOüHiiKax npocTpaHCTBO OTCTaiiBaHHH pa3aejiaeTCH npn noMomii njiacTiiH. ilpenMymecTBO 3T0M KOHCTpyKumi 3aKJiioqaeTcyi B TOM, MTO MUCJIO PeidHOJibAca npoxoAHoro cenemiH MOHCHO OTHGCTW B oßjiacTb jiaMiiHapHoro ABIIWCHIIH, a micjio <t>pyAa M0>KH0 nOAHHTb B TaKOH CTeneHH, MTO M0>KH0 AOCTIirHyTb yCTOHIHBOCTb ABHVKCHIIH HOTOKa. KpOMe STOrO BCJieACTBiie CHiiweHiiH AJinHbi nyTii OTCTANBAMIFL B BepTiiKajibHOM HanpaBJiemin HeoőxoAiiMbifi oőteM OTCTOÍÍH11KA 3HAMITEJIBH0 MeHbrne, ieM B CJIY^AE NPNMEHEMIFL ropii30HTajibHbix OTCTOHHIIKOB ciaporo Tima. Ilocjie ii3Jio>KeHiiH 3apy6e>KHoro onbna B CTaTbe cooőmaeTCH pHA BaHCHeftmiix pe3y;ibTaT0B MOAeJUipoBamiH, npoBeAeHHoro B SyAaneiiiTCKOM nomiTexHimecKOM iiHCTHTyie. Einige hydraulische Fragen der Lainellar-Absitzbecken und der damit verbundenen Modellversuche von : Szalay Miklós Die Entwicklung der Absitztechnik ermöglichte den Bau eines neuartigen Absitzbeckens. Der Absitzraum der Lamellar-Absitzbecken, — die im Auslände schon weit verbreitet und in Ungarn auch unter Ausführung sind, — ist mit Platten in der Längsrichtung geteilt

. Der Vorteil dieser Anordnung besteht darin, dass man dadurch die Reynolds'sche Zahl des Beckenquerschnittes in das Bereich der laminaren Strömung herábdrücken, die Froude'sche Zahl dagegen derart erhöhen kann, dass die Stabilität der Strömung gesichert wird. Darüber hinaus, durch Verminderung des lotrechten Absitzweges ist der Raumbedarf wesentlich kleiner als bei den bisher üblichen Absitzbecken mit horizontaler Durchströmung. Die Abhandlung schildert nach ausländischen Erfahrungen die bedeutenderen Ergebnisse der Modellversuche, die im hydraulischen Laboratorium der Technischen Universität zu Budapest ausgeführt worden sind. Karl Imhoff: Élesztett iszapos berendezések kétfokozalií működtetése (Sewage and Industrial Wastes, April 1955). Külföldön újabban gyakran alkalmazzák az ún. kétfokozatú élesztett iszapos eljárást. Imhoff cikke a szennyvíztisztításnak ezt a módját ismerteti. A szokásos, kb. 40 éve gyakorolt eljárásnál nem használják fel, hanem rothasztókban megsemmisítik a fölös iszap biológiai tisztító erejét. Ennek az eljárásnak egyik hátránya a fölös iszap viszonylag nagy víztartalma következtében a feleslegesen nagy rothasztási helyigény, ami általában a háromszorosa az előülepítésből származó iszapénak. Ez a hátrány elkerülhető az eljárás két fokozatba osztásával. Imhoff a kétfokozatú, illetve többfokozatú elnevezést csak abban az esetben használja, ha minden fokozatnak levegőztető és utóülepítő medencéje is van és akkor nem mikor a szennyvizet megosztottan adagolják a levegőztető berendezésbe mint a Gould-féle eljárásnál. A kétfokozatú berendezés mindkét fokozatában van . levegőztető és utóülepítő medence. A visszatérő iszap csak a saját fokozatában kering. A fölös iszapot azonban a második fokozatból az első fokozat elé vezetik vissza. Itt ez az iszap is fejt ki működést : felfrissíti az első fokozat túlterhelt iszapját. A folyamatból csak akkor távolítjuk el, amikor tisztítóereje már kimerül. Csak a teljesen kimerült iszapot távolítják el. Imhoff a kétfokozatú eljárás előnyeit az egyfokozatúval szemben a következőkben foglalja össze : 1. A fölös iszap kisebb víztartalmú, így térfogata is kisebb és kisebb a szükséges rothasztótér is. Azonkívül ez az iszap jobban is ülepedik. 2. Az elevenített iszap teljes tisztítóereje ki van használva. Ezáltal kisebb levegőztető medencék szükségesek. 3. Ha megkerülő vezetéket létesítünk a második fokozat mellé, tetszőleges fokú biológiai tisztítást lehet elérni. A második fokozatban ilyenkor mindössze anynyit adagolnak az első fokozat elfolyó szennyvízéből, mint amennyit a második fokozat elevenített iszapja tökéletesen meg tud tisztítani. A telepet elhagyó szennyvíz ilyenkor az első fokozat részlegesen, és a második fokozat teljesen tisztított szennyvizének keveréke. 4. A telep lökésszerű túlterhelése könnyen ellensúlyozható az első fokozatból a részlegesen tisztított szennyvíznek a megkerülő vezetéken át való eltávolításával. Hátránya a kétfokozatú működésnek a mindkét fokozat részére szükséges külön utóülepítő medence. A második fokozat utóülepítőmedencéje méreteiben és kialakításában megegyezik a szokásossal. Az első fokozathoz szükséges utóülepítőnek azonban nem kell akkorának lennie, mivel az első fokozat erősen túlterhelt iszapja sűrűbb és sokkal gyorsabban ülepedik. Imhoff szerint az előülepítő medencék a szokásostól eltérőleg esetleg el is hagyhatók, s ekkor a kétfokozatú eljárás hasonlóvá lesz a Gould-féle nagyterhelésű élesztett iszapos eljáráshoz, az összes iszap áthalad az első levegőztető medencén és az első utóülepítő medencén ülepedik le. Némelyik amerikai telepen a rövid előlevegőztetési időt 30 percre növelték és az előlevegőztetés hatását a visszaforgatott iszap hozzáadásával növelték. Itt az előülepítés és előlevegőztetés egyesítése megfelel a kétfokozatú eljárás első fokozatának. Meglévő szokásos elrendezésű telepeknek kétfokozatúra való átalakítása nehézségekbe ütközik, mivel a szennyvizet az első fokozatból a másodikba szivattyúkkal kellene átemelni és az első fokozat részére líj ülepítő medencékről kellene gondoskodni. Chasik nem a tisztítótelepen áthaladó szennyvíz útját, hanem a telepet két részre osztva, az iszap útját változtatta meg. A visszatérő iszap minden egyes csoportban épp úgy kering mint azelőtt a csoporthoz tartozó utóülepítő medencéből a levegőztető medencébe, azonban a fölös iszapot az egyik fokozatból nem távolítja el, hanem annak az iszapnak a tisztító erejét a másik csoport levegőztető medencéjébe szivattyúzva használja fel és csupán ennek a csoportnak a fölös iszapja kerül eltávolításra. Az így elért tisztítási hatásfok szerinte a teljes biológiai tisztítás és a nagy terhelésű élesztett iszapos eljárás között áll. Székely György