Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Szalay Miklós: Lemezes ülepítőmedencék hidraulikai kérdései és kismintavizsgálatai

/)f 1/ Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. Szalay M.: Lemezes ülepítőmedencék mának összehangolása, amit a be- és elvezetés módjának változtatásával lehet végrehajtani. Az ábra alsó részén az Összehangolás első lépése után jelentkező iszapvastagságokat láthatjuk. Az eloszlás lényegesen jobb, de még további korrekciókra van szükség. Az I. Vízépítési Tanszéken végzett kismintakísérletek ismertetése A kísérleti berendezést 1. képünk mutatja be. A trapézkeresztmetszetű medence befolyási oldalánál kisméretű magastartályt szereltünk fel. amely magába foglalta a vízhozamszabályozó tolózárat, a fölös víz elvezetésére szolgáló túlfolyóbukót, végül a Thomson-rendszerű mérőbukót és a hozzátartozó elektromos vízszintmérő tűt is. A laboratórium padlója alatt elhelyezett mélymedencéből kisszivattyú nyomta fel a kísérlethez szükséges vizet a magastartályba, ahonnan 0,1 -3,0 l/sec határok között tetszésszerinti vízhozamot tudtunk az ülepítőmedencébe bocsátani. .Maga a medence három részből, a lemezekkel osztott ülepítőtérből, a víznek a lemezek közti egyenletes elosztását szolgáló előtérből és végül a már tisztított víz összegyűjtésére hivatott utótérből állt Az elő- és" utótér hossza 35—35 cm, a lemeztéré pedig 120 cm volt. A megtisztult víz a kifolyási oldal homlokfalán elhelyezett bukóélen átbukva távozott ismét a mélymedencébe. Az elvégzett kísérletek több részre tagozódtak. Első feladatunk volt a medencébe érkező víz szétosztását és az eltávozó víz összegyűjtését úgy megoldani, hogy holtterek és káros örvénylések sehol ne keletkezzenek, s hogy valamennyi lemezközben az átáramló víz középsebessége közel egyforma legyen. Ezeket a tisztán hidraulikai jellegű vizsgálatokat szennyezetlen vízzel végeztük el. Összesen 9 elrendezési változatot vizsgáltunk meg. mindegyik változatnál felhasználva az előzőnél tett megfigyeléseket és szerzett tapasztalatokat. A méréseket KMn0

4-oldat adagolásával végeztük, megfigyelve a keletkező holttereket, örvényeket és mérve a szükséges időt. ami alatt a víz az egyes lemezközökön végighalad. Az adott aszimmetrikus. trapézkeresztmetszet mellett elérhető legkedvezőbb eredményeket nyújtó 9. sz. változat elrendezését a 6. ábrán láthatjuk. Ennek elemei: I. a domború oldalával folyásiránnyal szembeállított, perforált gömbsüveg, amely az érkező vizet szórólencseszerűen, közel egyenletesen szétosztotta a keresztmetszeten (2. kép), 2. egy 30 mm '0 lyukakkal hálózatosán perforált eternitlemez, amely szintén irányító hatást fejtett ki a szétosztásnál (3. kép), 3. egy merülofal az utótérben, amely fékezte a felszín közelében egyébként kialakuló gyorsabb áramlást és végül 4. egy görbe terelőfelület, amely a medence fenekéről érkező vízszálakat holttér kialakulása nélkül irányította a túlfolyó bukóéi felé (6. ábra). Az így kialakított elrendezés mellett a legnagyobb átfolyási sebességet mutató lemezköz maximális sebessége mintegy kétszerese volt a 1. kép. Lemezes ülepít ömedence kismintája 0omo 1. Modejib UAacmumamoio omcmoüHUKa Bild 1. Modell eines Lamellen-Klärbeckens 3. kép : A lemeztér felülnézete <t>omo 3. Bud ceepxy na pa3MeiifeHue ruiacmuH Bild 3. Draufsicht auf den Lamellenraum 2. kép : Vízbevezető- és vízelosztóelemek 0fírno 2. SAeMeHnihi, pacnpedeAHiouiue u nodawujiie eody Bild 2. Einlass- und Wassertcilungselemente