Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Szalay Miklós: Lemezes ülepítőmedencék hidraulikai kérdései és kismintavizsgálatai

/)f 1/ Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. Szalay M.: Lemezes ülepítőmedencék viszonyai egyezzenek az alsóbb zárt rekeszek jellemzőivel. A szokásos osztásmódok áttekintését az I -3. ábrák nyújtják. Külföldi iilepítöniedencékkel szerzett tapasztalatok Fischerstrom számos svédországi ülepítőmedencével kapcsolatosan végzett méréseket (1). Ezek közül némelyek eleve lemezes megoldássl készültek, másokat viszont régi medencék átépítése útján alakítottak lemezessé. Az utóbbiak különösen értékes tapasztalatokat szolgáltattak a kétféle rendszer, működésének összehasonlítását illetően. Nézzünk néhány idevonatkozó példát. I. Kénsavgyári derítőmedence. A két régi medence 1935-ben épült. Hosszuk 32 m, szélességük 7,90 m, mélységük 5,20 m volt. A medencék alapterülete egyenként 250 m

2. A vízelosztás perforált fallal, az elvezetés túlfolyóbukóval történt. A bevezetett nyersvíz lágy és színeződött. A pelyhesítéshez 80—90 mg/l alumíniumszulfát volt szükséges. A medencében az áramlás nem volt stabil. Ősszel mindig felszíni visszaáramlás indult meg. Néha az ülepítési hatásfok nullára csökkent. Vízszintes függőleges Ferde Vízszintes rekeszes Vízszintes rekeszes Ferde rekeszes 1. ábra. Lemezes ülepítőmedencék keresztmetszetének szokásos osztásmódjai Puc. 1. Oömubiü Memod paíOenenun jicueoeo c actum nAacmumambix omcmoünux öacceunoe Abb. 1. Die üblichen Teilungsarten des Querschnittes vön Lamellen-Klärbecken 2. ábra. Többszörös osztású lemezes ülepítő hosszmetszete. (P. Gariel nyomán) Puc. 2. npodOAbHbiü pa3pe3 riAacmumamozo omcmoüHuna c MHoeoKpamHbiM pa3denenueM (no íl. rapueA) Abb. 2. Längsschnitt eines mehrjach geteilten Lamellen Klärbeckens (

nach P. Gariel) 3. ábra. Többszörös osztású lemezes ülepítő szállítószalagos tisztítással (P. Gariel nyomán) Puc. 3. IlAacmumambiü omcmoüHUK c MHoiOKpamnuM pa3öeAenueM u oHucmicoií mpamnopmepoM (no FI. rapueA) Abb. 3. Mehrjach geteiltes Lamellen-Klärbecken mit Förderbandreinigung (nach P. Gariel) A medencéket 1947-ben átépítették és igen kis költséggel két-két, fából készült vízszintes és függőleges fallal 9 rekeszre osztották. Ezáltal a nedvesített kerület mintegy négyszeresére, az ülepítési összalapterület kétszeresére nőtt. (Azért nem háromszorosára, mert az új medence 1/3-át pelyhesítésre , és 2/3-át ülepítésre használták.) A tartózkodási idő 6 órától 2,4 órára, a felületi terhelés 20 400 l/m

2 nap-ról 16 700 l/m- nap-ra csökkent. A lleynolds-szám 1500-ról 1100-ra, a Eroude-szám 7x10 7-ről 7x10 G-ra változott. A medencében visszaáramlás többé nem volt észlelhető és az ülepítési hatásfok mindig jó volt. II. Kénsavgyári vízderítő medence. Ez a példa azért tanulságos, mert módot nyújt annak összehasonlítására, hogy lemezekkel való osztás esetén a rekeszek párhuzamos, vagy soros' kapcsolása előnyösebb-e. A medence 3 „emelettel", 1940-ben eredetileg soros kapcsolással épült. Az alsó emelet egy hét alatt megtelt üledékkel, ezután pedig már az érkező víz ismét elmosta a korábban leülepedett anyagot. A 2. és 3. emeleten viszont a megnövekedett ' felületi terhelés miatt alig mutatkozott ülepedés. 1948-ban a medencét párhuzamos működésűre alakították át. A vízszintes osztásokon felül 3.. illetve 7 függőleges fal alkalmazása mellett vizsgálták a medence működését. A 1. jelű bevezetési, V. jelű kivezetési és a közbülső 11 IV. keresztmetszetekben mért sebességeket és a belőlük számított Reynolds- és Froude-számok értékét a 4. ábra mutatja be.