Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
2. szám - Dr. Nógrádi Tamás: Adatok a Fülöpszállás környéki szikes tavak limnológiájához
132 Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. Dr. Nógnádi T.: Adatok a Fülöpszállás környéki tavak limnológiáj álhoz szélső eset között a szikes típusba sorolt 263-as Fehérszék és a „nem szikes" jellegű 266-os tavacska. Ezeknek a Ca-tartalom alapján tulajdonképpen helyet kellene a két csoportban cserélniök. A Fehérszék azonban még elég zavaros szürkevízű tó, bár valamivel tisztább, mint a Kelemenszék, vagy a Zabszék. A 266-os tavacska pedig nem annyira tisztavízű, mint a többi „nem szikes", kissé sárgásbarna vizű tó. Hasonló különbségeket láthatunk a SO^'-tartalom vizsgálatánál. A szikes tavakban ez az ion hiányzik, vagy alig mérhető, a „nem szikes" tavakban már számottevő SO^-tartalom van. így tehát az átlátszóság, Ca + + - és SO' -tarlom alapján jól meghatározott különbségek észlelhetők a tipikus szikes és a tisztavízű „nem szikes" tavak között. Kétségtelen, hogy ezeket a különbségeket szárazanyag- és vezetőképességi vizsgálatokkal még jobban ki lehetett volna hangsúlyozni. mert a szikes tavak olyan mennyiségű lebegő agyagkolloidot tartalmaznak, amely a fizikai faktorok (átlátszóság, átvilágitottság, hővezetés) közvetlen befolyásolása mellett adszorptív úton a kémiai viszonyokra és az életközösségek összetételére, valamint a termelésbiológiai viszonyokra közvetett hatással kell hogy legyen. III. Biológiai viszonyok A tipikus szikes tavak — mint már említettük —' nagykiterjedésű, de igen sekély, jellegzetes fehéresszürke vizű tavak, amelyek területünkön részben szántóföldek, részben szikes puszták, legelők, vagy lápos területek között terülnek /. ábra. a) Brachionus Novae-Zelandiae újzélandi törzsalakja b) Brachionus Novae-Zelandiae délafrikai alakja c) Brachionus Novae-Zelandiae var. hungaricus n. var. Puc. 4. a) OcHoemH Hoeo-3eAandcKaa (popMa Brachionus Novae-Zelandiae b) lOMCHO-afßpuKaHCKaa <ßopMa Brachionus Novae-Zelandra c) Brachionus Novae-Zelandiae var. hungaricus n. var. 4. a) Neuseeländische Grundform der Brachionus Novae-Zelandiae b) Südafrikanische Form der Brachionus NovaeZelandiae c) Brachionus Xovae-Zelandiae var. hungaricus n. var. el. Parti növényzetük szegényes, ritkás PhragmitesBolboschoenus asszociáció, amely a nagy tavakban a parton kívül beljebb is nagy kerek szigeteket alkot. Alámerülő növényzet, kiterjedt hínárosok nem találhatók. A „nem szikes" jellegű tavacskák növényzete hasonló, bár itt gazdagabb a makroflóra ; gyakran találunk Myriophyllumot, sőt ittott satnya Chara-t is. Mindenesetre feltűnő, hogy vizük erősen sárgásbarna árnyalatú, szinte már a humuszos, disztróf vizek színére hasonlít. A területet négyízben kerestem fel: 1941. áprilisában és július elején, majd 1953. április és május végén. Több napot, sőt hetet töltöttem • helyszíni vizsgálatokkal, és konzervált anyagot is feldolgoztam. Tizenkét évnek a folyamán a fiziográfiai és biológiai viszonyokban kevés változás következett be, így az adatok összevethetők. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a néhány vizsgálat, amely csak a tavaszi és kora nyári viszonyokat öleli fel. legfeljebb tájékoztató jellegű. Gyűjtéseim során a biocönózisok mennyiségileg és fajszám szerint is legjelentősebb részét kitevő Rotatoria, Cladocera és Copepoda faunával foglalkoztam. Minthogy részben időszakos jellegű, kisméret ű, ám mindenképpen kevéssé tagolt tavakkal volt dolgom, az egyes biotopok elhatárolása ritkán volt lehetséges. Ezért csak a szikes — „nem szikes" gyűjtőfogalmak alapján teszünk különbséget az előfordulások között. A 2. táblázatban összefoglaltuk a feldologozott faunát, amely a monoton miliőtényezőket figyelembevéve gazdagnak mondható : a Rotatoriálc közül 52 faj és 6 változat (köztük egy új faj és egy új forma) fordul elő, a Cladocerák 31, a Copepodák pedig 14 fajjal vannak képviselve. A táblázatban az előfordulási gyakoriságot jelöltük keresztekkel, a maximális + + + tehát azt jelenti, hogy az illető faj a legtöbb vizsgált tóban előfordul (nem pedig azt, hogy egy tóban vezérfaj). A talált fajok legnagyobb része kozmopolita, és így ezekkel, a továbbiakban nem foglalkozunk. Kissé részletesebb tárgyalást érdemel azonban néhány faj, amelynek faunisztikai, állatföldrajzi érdekessége van, vagy hozzájárul a szikes tavak biológiai jellemzéséhez. Rendszertani fejtegetésekbe azonban ezen a helyen nem bocsátkozunk, azokat később, más helyen közöljük. Rotatoria A kerekesféreg-fauna tanulmányozásánál általánosságban feltűnő a Notommatidák csekély száma, valamint a Loricaták faj- és egyedszámban uralkodó szerepe. Ritka fajnak mondható a Cephalodella ventripes, amelyet Varga (16, 18, 19) a Hanság, az aszófői öböl és a Kisbalaton vízében talált, Itt kevés példányban, nem szikes vízből került elő. Ugyancsak ritkán előforduló a Rhinoglena frontalis, amely egy alkalommal, nem szikes tócsából, ám akkor tömegesen került elő. Rendkívül érdekesnek kell mondanunk a Brachionus Novae-Zelandiae felbukkanását. Ezt a fajt 1913-ban Morris (10) Új-Zélandból írta le. c. Magyarországi forma
