Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Dr. Nógrádi Tamás: Adatok a Fülöpszállás környéki szikes tavak limnológiájához

Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. 1J/3 A Duna-Tisza közi szikes tavak limnológiai feldolgozása a tavak gazdasági hasznosítása érdekében igen jelentős. A Fülöpszállás környéki tavak és kisebb állóvizek első limnológiai feldolgozását nyújtja a tanulmánv. Adatok a Fülöpszállás környéki szikes tavak limnológiájához* dr. N Ó G R .í D I TAMÄS I. Topográfiai és hidrográfiai viszonyok Fülöpszállás nagyközségtől nyugatra terül el a Kiskunság szikes tavakban és vadvizekben talán leggazdagabb vidéke. Kb. 25 km- területen öt nagy, kilométeres kiterjedésű, és számos kis szikes tó terül el, amelyeknek egy része csak időszakos jellegű (1. ábra). Ezek a vizek, elsősorban a nagy szikes tavak, az ún. „székek" lefolyástalan igen lapos, legfeljebb 50 60 cm mély medencék, amelyek a csapadékvízből és az errefelé 1 méter mélység körül ingadozó talajvízből táplálkoznak. A tavak feneke ragadós, szikes agyag. A nagy, állandó tavak közepén kis Ca00

3 plató van. (Keletkezésüket lásd Smaroglay) (13). Minthogy a nagy székek - a magas talajvízszint miatt meglehetősen állandó kiterjedésűek és nyáron is csak kevéssé húzódnak össze, helyenként jól elhatárolt partszegélyt is találunk. A parti és pelágikus zónák elhatárolása ennek ellenére nem lehetséges. Ennek főoka az, hogy bár az uralkodó E—ÉXy-i szél nagy hullámokat nem tud a sekély tavakban kelteni, erős szél esetén könnyen áll be denivelláció, amely a sekély medencében a vizet 1. ábra. Fülöp-szállás és környékének térképvázlata Puc. 1. Kapma c. QwAencajiAaui u eeo oKpecHOcmu 1. Lageskizze von Fülöpszálláé und Umgebung több száz méterre is képes eltolni. Ezért megfigyelhető, hogy amíg a déli partokon 20—40 cm magas, éles padkák, vagy turzások alakulnak ki, az északi partok általában egészen laposak, tocsogós, sáros résszel kezdődnek. * A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1955. október 14-i klubestjén megtartott beszámoló. A víz hőmérséklete a felszínen gyorsan követi a levegő hőmérsékletét, tehát aránylag erősen ingadozik. A „mélyebb" vízrétegek azonban más hőmérsékletet mutathatnak, amely 4—6 C°-kal is alacsonyabb, mint a felszínen. Ennek az oka elsősorban az, hogy a tipikus fehéresszürke víz jól veri vissza a napsugarakat. Az átlátszóság igen csekély az állandóan felkavart kolloid agyag miatt, általában csak néhány centiméter (1. táblázat). A nagy és többé-kevésbé állandó vizű tavakon kívül találunk a területen szép számmal kis időszakos szikes tavacskákat és tócsákat, is Ezek alapvető sajátságaikban megegyeznek a nagy tavakkal. Vannak itt azonban olyan tavacskák és knbikgödrök is, amelyek már első pillantásra erősen eltérnek a szikes vizek típusától. Medencéjük nem olyan lapos, talajuk homokosabb, bár sziken fekszenek. A legfőbb ismertetőjelük feltűnően tiszta vizük. A szikes tavakra jellemző szürke szín nem jelentkezik, fenekükig átlátszóak, vizük esetleg barnássárga színű. Ilyenek pl. a 258., 266. és 268. számú tavacskák (lásd 1. ábra) és a köztük elterülő kubikgödrök (az út mentén), amelyeknek a hossza több száz méter, szélességük 5—10 méter, mélységük pedig 80—100 cm. Érdekes módon ezek a tisztavízű tavacskák igen gyakran tipikus szikes tavak közvetlen közelében vannak, néha csak néhány méterre ezektől, jellegükben azonban élesen eltérnek tőlük. Így tehát durva megközelítésben két típusú tó különböztethető meg ezen a területen r tipikus szikes tavak (ide tartozik az összes nagy tó) és egy másik, átlátszó vízéről azoimal felismerhető tótípus. Ez utóbbit a továbbiakban egyszerűen „nem szikes" tónak fogjuk nevezni, annak ellenére, hogy ez az elnevezés — a kémiai vizsgálatok alapján — nem teljesen jogosult ; itt tulajdonképpen átmeneti típusról van szó. II. Kémiai viszonyok A tavak fizikai viszonyai alapján felállított két helyi tótípus létjogosultságát tehát a kémiai vizsgálatnak kell eldöntenie : van-e jellemző különbség a két típus között kémiailag is, vagy csak az agyagkolloid jelenlétében, illetőleg hiányában áll a különbség. A nagyszámú biológiailag megvizsgált tó közül azonban nem valamennyinek vizét elemeztük, elsősorban technikai nehézségek és időhiány miatt. Másrészt a jellegzetes szikes vizek analízise, éppen rendkívüli zavarosságuknál és az agyagkolloid nagy adszorbeáló felületénél fogva olyan nehézségekbe ütközik, amelyek folytán megbízható ered-