Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Galli László: Javaslat a geohidrológiai vizsgálatok megbízhatóságának megállapítására

Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. 1J/3 HIDROGEOLOGIA .A szokásos geohidrológiai számítások és modellvizsgálatok majdnem kivétel nélkül valamilyen szabályos áramlásra vonatkoznak. A vizsgálatok megbízhatósága tehát gyakorlati szempontból attól függ, hogy a vizsgált területen a talaj ró tegeződés mennyire szabályos és homogén. Javaslat a geohidrológiai vizsgálatok megbízhatóságának megállapítására OAILl L Á S Z L Ó A geohidrológiai számítások kivétel nélkül síkban történő, vagy tengelyszimmetrikus áramlásokra, a kisminta vagy elektromos analógiavizsgálatok pedig mindig valamilyen szabályos áramvonalképre vonatkoznak. Mind a számításoknak, mind a vizsgálatoknak megbízhatósága nagyrészben attól függ, hogy a vizsgált területen a talajrétegződés mennyire homogén, milyen mértékben következhetnek be tehát azok a szabályos vízmozgások, amelyeket a vizsgálatokkal meghatároztunk. A talajrétegződés azonban csak a legritkább helyen és a legritkább esetben tekinthető szabályosnak. Nemcsak az egyes rétegeknek a határai, a rétegek kiterjedése, dőlése, vastagsága stb., szóval a rétegződés geometriai formája változhat egyes területeken igen szeszélyesen, hanem az egyes réteghatárokon belül a finomszemcsék számaránya és minősége, tehát igen jelentős mértékben a réteg áteresztőképessége is. A talajban lejátszódó hidrológiai folyamatokat tehát nemcsak a vizsgálatokkal meghatározható hidratdikai törvényszerűségek befolyásolják, hanem igen nagy szerepet játszanak azokban a földtani adottságok, a rétegződés törvényszerűsége, az egyes rétegek felépítése, minősége és szerkezete is. A rétegződés szabályosságának vagy szabálytalanságának valamilyen vizsgálattal történő számszerű megállapítása és figyelembevétele, a geohidrológiai számítások vagy vizsgálatok eredményeinek az értékesítésénél, tudomásom szerint még ismeretlen az irodalomban. Minden talajréteggel kapcsolatban azonban — amely többé vagy kevésbé vízvezető, tehát geohidrológiai szempontból vizsgálatot igényel már a feltárások során a helyszínen, egyszerű módon megállapítható egy olyan szabálytalan sági tényező, amellyel részben a számítások és vizsgálatok eredményeinek a megbízhatóságát lehet jellemezni, részben pedig egyes hidrológiai folyamatok bekövetkezésének a valószínűségére lehet következtetni. A szivárgási tényező megállapítására szokásos próbaszivattyúzásoknál, ha a szivattyúzás több figyelőkúttal történik és a figyelőkutakat a szivattyúzott kút körül egyenlő távolságban helyezzük el, az egyes figyelőkutakban mért depresszió nagyságából, egyszerű számítással, a rétegződés homogén, vagy nem homogén voltára következtetést vonhatunk le és a réteg szabálytalanságára számszerű jellemzőt is megállapíthatunk. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha a figyelőkutakat egyenlő távolságban helyezzük el a szivattyúzott kúttól, szabályos és homogén talajrétegződés esetében — akármilyen ismert, vagy ismeretlen hidraulikai törvényszerűség szerint alakul is ki a szivattyúzás hatására a depressziós felszín minden figyelőkútban azonos nagyságú depressziónak kell jelentkeznie. Ha tehát a mért depressziók között különbség mutatkozik, az csak a talajrétegződés szabálytalansága következtében állhat elő. Ez a szabálytalanság számszerűen is kifejezhető, ha a figyelőkutakban azonos időpontban mért depressziók közötti legnagyobb különbséget (zlsmax) elosztjuk a legnagyobb depresszió értékével (Smax). Az így számítható szabálytalansági tényező: Asmax oc = Smax Az x érték mindig 0 és I közé esik. 0 akkor, ha mindén figyelőkútban egyenlő volt a depresszió, a réteg tehát homogén, 1 pedig akkor, ha valamilyen irányban depresszió egyáltalában nem jelentkezett, a figyelőkút és a kút között tehát szivárgási összeköttetés, valamilyen rétegeződéstől függő ok miatt, nem volt. Az a szabálytalansági tényező tehát alkalmas arra, hogy a kutak körüli rétegek felépítésének az általános rendszerét áteresztőképességi szempontból számszerűen jellemezze. Több ponton megállapítva pedig, nagyobb területek földtani felépítésének a hidrológiai jellegéről is adjon összehasonlításokra lehetőséget. Részletesen a következők megállapítására használható fel. : 1. A vizsgálati eredmények megbízhatóságának a jellemzésére Az eddigi tapasztalatok alapján ha értéke : 0,0- 0,2 között van, a réteg többé-kevésbé homogén és a számítások eredményei jól elfogadhatók, 0,2—0.4 között a hibahatárok már nagyok, 0,4—0,6 között számításokat már csak a valószínű határértékek megállapítására, a legelőnyösebb és a legelőnytelenebb egyszerűsítő feltételezésekkel lehet végezni. 0,6-nál nagyobb értéknél a talajban lejátszódó hidrológiai folyamatok a megszokott számítási és vizsgálati módszerekkel már egyáltalában nem határozhatók meg. 2. Műtárgyak méretezésénél a talajtörések valószínűségének a megállapítására Műtárgyak alatti szivárgások vizsgálatának egyik legfontosabb célja, hogy a műtárgy mögött felszínre lépő víz kilépési sebességét, vagy a fedő-