Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

2. szám - Kovács György: A fakadóvíz elleni védekezés különböző eljárásainak hidraulikai összehasonlítása

Hidrológiai Közlöny 36. évf. 2. sz. ,9,'? HIDRAULIKA A gát alatti szivárgás hatásának gazdaságos módon történő megakadályozása hazánkban rendkívül fontos feladat. Jelentősége még tovább növekszik nagyobb folyóinkon tervezett, állandóan magas vizet létrehozó duzzasztásaink megvalósítása után. A tanulmány legnagyobb értéke, hogy a különböző műszaki megoldások egységes gazdasági értékeléséhez hidraulikai alapot teremt. Figyelemreméltó kezdet, amely még számos közelítést tartalmaz, s ezért még további finomítása szükséges. Már ebben a formájában is használható eszköz az árvédelmi töltések alatt átszivárgó víz elleni védelem gazdaságos megoldásának kiválasztásához. A fakadóvíz elleni védekezés különböző eljárásainak hidraulikai összehasonlítása* KOVÁCS GYÖRGY Bevezető A folyók mentén található kavicsos üledékekkel fedett területeken, a folyó magas vízállása esetén, nem elégséges védekezési mód a felszíni vizeknek árvédelmi töltéssel történő távoltartása. A nagy áteresztőképességi együtthatóval jellemezhető, sokszor igen vastag kavicsrétegek ugyanis huzamos magas vízállás esetén jelentős vízmennyiséget szállítanak az árvédelmi töltések által mentesített területekre. Itt ezek a vizek — a mentett oldal fedőrétegének minőségétől, illetve vastagságától függően — előbb-utóbb fakadó víz formájában feltörnek és a termésben, illetve a mélyebb területeken lévő településekben vízkárokat okozhatnak. Ez a jelenség az 1954. év júliusi, hosszan tartó dunai árvíz idején jól megfigyelhető volt, a Dunának csaknem teljes magyarországi szakaszán. Fokozott abban jelentkezik a fakadó vizek veszélye, ha a vízhozamtól függetlenül hosszú szakaszon állandósítjuk a folyó magas vízállását. Kétségtelen, hogy ilyenkor a védekezés különböző módozatai közül legteljesebb megoldást, a mentesített oldal védelmének legmegnyugtatóbb módját az a változat adja, ahol fúrt, vert vagy kotrással elhelyezett, a kavicsréteg fekvőjéig lenyúló vízzáró fallal rekesztjük el az áteresztőréteg teljes szelvényét. Ennek a megoldásnak azonban mind gazdaságossági, mind műszaki szempontból nehézségei lehetnek. Külföldi folyóiratok tanúsága szerint i)0 in mélységben jelentkező záróréteg is elérhető ugyan öblítéssel fúrt zárófallal, azonban kérdéses, hogy más egyszerű védekezési móddal szemben gazdaságosnak bizonyul-e ez a megoldás. Ezért ilyen feladatnak a megoldása során összehasonlító vizsgálatokat kell végeznünk az egyéb lehetséges védekezési módok között. lízek a nem teljes védelmet nyújtó megoldások a következők lehetnek : 1. Lecsapoló rendszer a mentett oldalon, amelynek célja az összes átszivárgó vízmennyiségnek az összegyűjtése és az eltávolítása a folyóba történő szivattyúzás útján. * A tanulmány a Vízügyi Tervező Irodában készült a Mérnökgeológiai Csoport dolgozóinak közreműködésével. Igazgató: dr. Mosonyi Emil, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A kézirat érkezésének időpontja: 1954. XI. 3. 2. A vízzáró réteget részben lezáró, függőleges, ugyancsak fúrással vagy leveréssel készülő fal, amelynek célja az átszivárgó vízmennyiségnek a csökkentése a szivárgási úthossz növelésével és az átfolyás szelvényének csökkentésével. 3. Ugyancsak a szivárgási úthossz növelésével csökkenthetjük a szivárgás mértékét olyan módon is, hogy az árvédelmi töltés elé — ahol erre megfelelő szélességű partsáv áll rendelkezésünkre — a duzzasztómfívek előfenekéhez hasonló, nagyobb hosszúságú vízszintes vízzáró elemet — agyagterítést — helyezünk el. 4. Végül a fakadóvizek elleni védekezést megoldhatjuk az előző három, részleges védelmet nyújtó védekezési mód bármilyen kombinációjának a segítségével is. A döntést a különböző védekezési módok között csak gazdasági vizsgálatok alapján hozhatjuk meg. Megnehezíti azonban ezt a vizsgálatot, hogy összehasonlítani csak a védelem szempontjából egyenértékű megoldásokat szabad. A gazdasági számítás előfeltétele tehát az egyenértékű megoldások meghatározása volna. Ez azonban, különös tekintettel a többféle kombinációs lehetőségre, igen komoly feladatot jelent. Tanulmányunk célja az, hogy olyan eljárást dolgozzunk ki, amely hidraulikai alapon lehetővé teszi a különböző védelmi módok egyenértékű megoldásainak meghatározását. Az 1. pontban említett lecsapoló rendszer műszaki megoldása többféle lehet. A számítások során, legegyszerűbb megoldásként, a nyíltfelszínű csatorna méreteit határozzuk meg. Ez a csatorna összegyűjti a talajból átszivárgó víz egy részét és magába fogadja a szivárgó vizekből felszínre törő mennyiséget. Ilyen nyílt csatorna természetesen csak akkor alkalmazható, ha találunk olyan burkolási módot, amelyik nem akadályozza a szivárgó vizeknek a csatornába való bejutását és biztosítja a csatorna állékonyságát mind a talajból beszivárgó, mind a felszínről befolyó vizek eróziója ellen. Másik megoldás lehet a felszínre feltörő vizeknek kisméretű, betonnal burkolt csatornával történő összegyűjtése és elvezetése, a szivárgó vizek befogadására pedig zúzottkő szivárgóval • körülvett drain-cső alkalmazása. A megfelelő műszaki megoldás kiválasztása a részletes tervezés feladata. Az egyenértékű