Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Schulhof Ödön: A magyar balneológia tíz éve

Schulhof ö.: A magyar balneológia tíz éve Hidrológiai Közlöny. 35. évi. 1955. 3—4. sz. 89 lapottal szemben végbement minőségi változást itt is könnyű íélmérni. A gyógyfürdőkórházakon kívül egészen ujtípusú intézmények is keletkeztek a gyógyhelyeken és ezek a gyógyhelyi szakszervezeti szanatóriumok. Ezek szovjet mintára létesültek és talán a legmegfelelőbb, ha ezzel kapcsolatban emlékezünk meg arról a segítségről, melyet a Szovjetunió nyújtott a magyar balneológáának. A Szovjetunióban a gyógyfürdők nagy megbecsülésben állnak és így nem csodálható, hogy már a háborús események közepette is az egyes szovjet katonai parancsnokságok a maguk lehetőségei szerint segítségére voltak a gyógyfürdők dolgozói által öntevékenyen megindított rekonstrukciós munkának. Később hallottunk és a szakirodalomban olvastunk a Szovjetunióban folyó gyógyhelyi munkáról, de tényleges lendületet a magyar gyógyfürdőügyek megszervezése akkor kapott, amikor az Egészségügyi Minisztérium meghívására fél évig nálunk időzött G. A. Nyevrajev, aki megismertette velünk a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma Gyógyhelyi Főigazgatóságának szervezési és a moszkvai Központi Kurortológiai (balneológiai) Intézet tudományos munkáját. Tőle tanultuk meg, hogy a Szovjetunió gyógyhelyein miként állítanak mindent a gyógyítás szolgálatába, a beutalt pályaudvari fogadtatásától, a szórakozáson, sporton keresztül a legmagasabbrendű orvosi kezelésig. Ennek a legmagasabbrendű gyógykezelésnek megtestesítője a gyógyhelyi szanatórium, melynek komplex kezelésében egyaránt fontos helyet foglalnak el a helybeli adottságok által nyújtott természetes gyógytényezők, az orvosi kezelés, az ápolás, a szórakozás. A környezet összességének és az emberi szervezet kölcsönhatásainak helyes értékelése a gyógyítás és a betegségmegelőzés szolgálatában előkelő helyet biztosítanak ezeknek a szanatóriumoknak. G. A. Nyevrajev útmutatásai alapján eddig Hévizén és Párádon létesültek szakszervezeti szanatóriumok, Balatonfüreden pedig most folyik megfelelő épület átalakítása erre a célra. Ezekbe a szanatóriumokba szabadságuk idejére azokat a dolgozókat utalják be, akiknek munkaképességük fenntartása érdekében az üdülő pihenésen kívül komoly orvosi kezelésre is szükségük van. A gyógyhelyek régi szállodáinak és panzióinak legnagyobb része szakszervezeti üdülő lett. Elvben ide is olyan dolgozók jöhetnek, akiknek a pihenésen kívül a gyógyhely speciális gyógytényezőire is szükségük van. Ezeknek megfelelő szakorvosi ellátásáról szovjet mintára a gyógyfürdőkórházhoz tartozó járóbeteg rendelés gondoskodik. Amint az elmondottakból látható, a gyógyvizek, gyógyhelyi gyógytényezők szakszerű felhasználása érdekében az elmúlt tíz évben jelentős, kihatásaiban alig felmérhető haladás történt, melyhez döntő segítséget G. A. Nyevrajev személyén keresztül a Szovjetunió adott nekünk. A nagyobb gyógyhelyek átalakulásán és célszerűbb felhasználásán kívül fejlődés észlelhető az eddig kevéssé kiaknázott gyógyvizek területén is. A gazdasági erők másirányú lekötöttsége, sajnos, nem tette lehetővé ezeknek a kívánt mértékben való fejlesztését, de azért Mezőkövesd, Bükkszék, Csokonyavisonta forrásai körül, ha még egyelőre kezdetleges alakban is, kezdenek kibontakozni a jövő gyógyhelyeinek csírái. Több helyen, így Orosháza-Gyopároson, Hódmezővásárhelyen, Miskolcon végeztek termálvíz feltárás céljából mélyfúrásokat a legutóbbi években, még sokkal több azonban a más célú kutató fúrások nyomán feltört hévvizek száma. Ezeknek célszerű felhasználása még a jövő feladata. A gyógyvizek palackozásának ügye a háború pusztításai után talán még rosszabbul állt, mint a gyógyfürdőké. Valamikor a vüág minden tájára exportáló keserűvíz üzemeinknek a nullpontról kellett újból elindulniok és még ma sem érték el teljes termelési kapacitásukat. A Balaton környéki szénsavas források közül előbb Mohán, később Csopakon indult meg újra a palackozás, míg a háború előtt nagy kedveltségnek örvendő kékkúti víz újbóli palackozása most van tervbevéve. Határozott, nagyjelentősségű fejlődés ezen a téren, hogy az utolsó 5 évben két új értékes gyógyvíz-palackozó üzem létesült. Előbb Sóshartyánban az ottani magas jód-tartalmú vizet hozták forgalomba „Jódaqua" néven, majd röviddel utána Bükkszék alkalikus héwize, került a piacra „Salvus gyógyvíz" néven. Mindkettőnek termelési grafikonja meredeken emelkedik és a legutóbbi évben már külkereskedelmi vonatkozásban is jelentős szerephez jutottak. Hiányos lenne a kép, ha az elmúlt tíz év áttekintésekor nem foglalkoznánk röviden a balneológia tudományának sorsával. Budapesten már 1938-ban létesült a Reuma és Fürdőkutató Intézet, melyben kitűnő szakemberek jelentős tudományos munkát végeztek. Mivel ezt az intézetet a budapesti gyógyfürdők érdekképviselete, a Budapesti Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság tartotta fenn, az ott dolgozó tudósok a vidéki gyógyvizekkel nem igen foglalkozhattak és véleményük nyilvánításában is feszélyezve voltak. A Budapesti Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság 1948-ban megszűnt és vele együtt megszűnt az általa fenntartott kutató intézet is. A fejlődés új irányának azonban — jobban, mint valaha — szüksége volt olyan szervre, mely a gyógyvizek felhasználásának minden vonalán a tervezés és fejlesztés, a célszerű felhasználás minden kérdésében, az egész országra kiterjedően elfogulatlan szakvéleményt tudjon adni. Ebből az elgondolásból kiindulóan létesült 1949ben az Egészségügyi Minisztérium főhatósága alatt az Országos Balneológiai Kutató Intézet. Ennek az intézetnek nemcsak a gyógyvizek hatásával foglalkozó orvosi kutatás a feladata, hanem a gyógyvizek felhasználásával kapcsolatos