Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Éber Zoltán: A Kárpát-medence folyóinak planktonja

72 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. Érdekes ebből a szempontból Entz-Sebes­tyén könyvének idevonatkozó részeit összeha­sonlítani. Bár több helyen megismétli a közis­mert szabályt a phytoplankton s általában plankton őstáplálék szerepéről, mégis néhol, ahol saját nézetét fejti ki, nyomatékosan hang­súlyozza a detritus és a parti növényzet döntő fontosságát. Mint érdekességet megemlítem, hogy planktonevő halunk alig van. Az édesvízi planktonnak — véleményem szerint sincs döntő, közvetlen szerepe a táplá­lékláncban. Talán inkább elhalása után, mint detritus szolgál elsősorban a fenéklakó fauna táplálékául, amely azután a halak eledele. Azt hiszem, hogy az édesvízi phytoplankton által termelt szerves anyag tavaink állatvilágának talán csak töredékét tudná eltartani. Természe­tesen a planktonnak nagy szerepe lehet, mint biológiai indikátornak, hiszen ebben a cikkben én is indikátorként használom a planktondia­tomákat. Véleményem szerint a plankton ilyen egy­oldalú, túlzó értékelése azért terjedt el, mert a tengeri planktonra vonatkozó — s kétségtele­nül ma is helytálló — nézeteket kritikátlanul vitték át a limnoplanktonra. A potamoplankton, mozgása miatt, még annyira sem jöhet táplálékként számításba, mint limnoplankton. Magam úgy jöttem rá ezekre a gondola­tokra, hogy észrevettem, hogy a Duna öblei limnoplankton jának phytoplankton és zoo­plankton része csak a lehető leglazább kapcso­latban van egymással. Maximumaik semmine­mű összefüggést sem mutattak. Sőt az igen nagymennyiségű állati anyagot termelő telma­toplanktonban sem maximuma előtt, sem maxi­muma alatt jelentős mennyiségű phytoplank­tont nem találtam, jeléül annak, hogy ezek az állatok elsősorban detritus-evők s nem a phyto­planktonnal táplálkoznak. Az elmondottak után könnyen megérthető, hogy a planktonnélküli Körös, de különösen a kis Ipoly, a plaktonhiány ellenére csodálatosan gazdag halban. A potamoplanktonnak nagy szerepe van a petróleumképződésben. A Duna a töméntelen planktonorganizmussal, amely a Fekete-tenger sós vízében elhal, továbbá az organikus detri­tussal annyi organikus anyagot dönt, különösen a nyári félévben, a tenger vízébe, hogy a bomló anyagok 400 méteren alul teljesen el­használják az oxigént. Ettől a kénhidrogénes bomlástól életnélküli a Fekete-tenger az emlí­tett mélységen alul, s ez a bomlás okozza feke­tés színét is, amitől nevét kapta. Geológiai idők folyamán ebből a potamoplanktonból, amelyhez természetesen még a tengeri plank­ton is hozzájárul, kőolaj lesz. Ezért a modern kőolajkutatásban a planktondia tornák, mint vezérkövületek szerepelnek. Éber Z.: A Kárpátmedence folyóinak planktonja ÖSSZEFOGLALÁS. 1. A Kárpátmedence folyóit planktondiato­máik alapján 3 csoportba soroltam: I. Teljes planktonú folyók: Duna, Vág, Turóc. II. Cson­kaplanktonú folyók: Tisza, Maros, Bodrog, Mar­cal, Sió, Kapós. III. Planktonnélküli folyók: Kö­rös, Zagyva, Ipoly. 2. Az előbbi folyók analógiája alapján az eddig ismeretlen-planktonú folyókat is megkí­séreltem beosztani. I. Rába, Dráva, Száva, Her­nád. II. Garam, Szamos, Olt. III. Temes. 3. A Balaton jellemzésének kulcsa is ke­zembe került. Mivel a Balaton csonkaplank­tonú, könnyen megállapíthatjuk erről egy tavi vízminta balatoni eredetét. Elsősorban az As­terionella és Fragilaria crotonensis hiánya jel­lemzi. 4. Ezek e vizsgálatok példát mutattak arra, hogy mikroorganizmusokkal is jellemezni lehet egész folyórendszereket, még hozzá egyszerűen. IRODALOM 1. J. Brunnthaler: Das Phytoplancton des Donaustro­mes bei Wien. V. Z. B. G. Bd. 50. p. 308—311. 1900. 2. Entz G„ ifj.: Bemerkungen über das Protisten­plankton der Umgebung von Budapest. Verh. Int. Ver. theor. angew. Limn. Bd. 5. p. 462—487. 1931. 3. Entz G., Sebestyén O.: A Balaton élete. Budapest, 1942. 4. Éber Z.: Diatomák Turóc vármegyéből. Fólia Crypt. Vol. 1. col. 989—1020. 1930. 5. V. Grimalschi: Das Plankton der Deltagewásser und seine Entwicklung unter dem Einfluss der Ameliorationsarbeiten. Grig. Antipa hommage a son oeuvre. Bucuresti. p. 221—237. 1938. 6. Halász M.: Adatok a soroksári Dunaág algavegetá­ciójának ismeretéhez. Bot. Közi. 33. k. p. 139—181. 1936. 7. Halász M.: A soroksári Dunaág Bacillariái. Bot. Közi. 34. k. p. 204—222. 1937. 8. Istvánffi Gy.: A budapesti vízvezeték növényzete. Term. Tud. Közi. 1895. 9. Krepuska Gy.: Budapest véglényei. Állatt. KözL 16. k. p. 1—60. 1917. 10. J. Lepsi: Über das Oktoberplankton des Muras (Marosch). Verh. u. Mitt. Siebenb. Ver. Natur­wiss. Hermannstadt. 1925—26. p. 31—38. 11. F. Schallgruber: Das Plankton des Donaustromes bei Wien in qualitativer und quantitativer Hin­sicht. Arch. Hydr. Bd. 39. p. 665—689. 1944. 12. B. Schiöder: Über das Plancton der Oder. Ber. d. Bot. Ges. Bd. 15. p. 483—492, 1897. 13. Szalai I.: Adatok a Körösök phytopseudoplanktonja ismeretéhez. Acta Bot. 1. p. 113—154. 1942. 14. Szemes G.: A Zagyva folyó kovamoszatainak elter­jedése a forrástól a torkolatig. Borbásia. 8. k. p. 89—113. 1948. 15. Tamás G.: Adatok a budapesti Duna-szakasz alga­vegetációjának ismeretéhez. Hidrológiai Közlöny 29. k. p. 206—211. 1949. 16. Unger E.: Adatok a Duna faunájának és oekoló­giájának ismeretéhez. Állattani Közi. 15. k. p. 262— 281. 1916. 17. Woynarovich E.: A Bellyei-tó, Kopácsi-tó, vala­mint a Duna és a Dráva limnológiai viszonyainak keresztmetszete. Albertina. 1. k. p. 34—64. 1944.

Next

/
Thumbnails
Contents