Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Éber Zoltán: A Kárpát-medence folyóinak planktonja

Éber Z.: A Kárpátmedence folyóinak planktonja Azonban, miként a Marossal kapcsolatban említettem, ezeknek planktonjában is igen nagyszámban találhatunk benthikus eredetű diatomát. Az Ipollyal kapcsolatos vizsgálataim indították el ennek a cikknek a gondolatmenetét. Itt vált tudatossá bennem, hogy aránylag jelentős folyók lehetnek plankton nélkül. Jó ideig nem akartam hinni a szememnek, különösen, mert a kis Turóc járt eszemben a maga teljesértékű planktonjával. A Körösből (Sebeskörösből) már jóval Szálai előtt gyűjtöttem s utána is. Abban az időben azzal magyaráztam a valódi plankton hiányát, hogy valószínűleg „nem volt szerencsém". Mikor aztán Szalai dolgozata egyéves vizsgálat alapján „phytopseudoplanktonnak" jelölte meg a Körösök planktonját, eleinte még neki sem hittem. Később, mikor tőle függetlenül planktonnélkülinek nyilvánítottam a Köröst, láttam csak meg elnevezésének helyességét. A Zagyvából Szemes gyűjtései után szereztem planktont. Különösnek tartom, hogy a Fragilaria crotonensis planktondiatomát csak a benthosban találta meg. Ezzel az állításával egyedül áll, mert az irodalom planktonnövényként ismeri kovamoszatunkat. Én egyáltalán nem találtam meg a Zagyvában. A Nitzschia acicularis viszont, amelyet ő főleg a planktonban talált meg óriási mennyiségben, még hozzá télen, gyakori a benthosban is az irodalom tanúsága, valamint saját tapasztalataim szerint is. Tekintsük át most azokat a folyókat, melyeknek planktonját eddig még nem ismerjük. Az előbbi folyók analógiájára már elég nagy valószínűséggel meg tudom mondani, hogy melyik csoportba fognak tartozna. Erre vonatkozó véleményemet már csak azért is közlöm, mert kíváncsi vagyok, mennyire fogják azt a későbbi vizsgálatok igazolni. Teljes planktonú nagy valószínűséggel a Rába, Dráva, Száva és a Hernád. Az első három az Alpesekben ered s az ottani tavak teljes planktonját veszi át. Valószínű, hogy le is hozza, a diatomákat kissé meggyarapítva. — A Hernáddal ellentétes folyású Vág teljes planktonú. Nincs ok rá, hogy a Hernád más legyen. Csonkaplanktonú: a Garam, Szamos és az Olt. Az utóbbi kettő a Maros analógiájára. Planktonnélküli: a Temes a Körös analógiájára. Kulcshelyzetet foglal el négy folyó: a Garam, Hernád, Szamos és a Sió. Eddig csak az utolsónak planktonja ismert. A Garamot a II. csoportba, a csonkaplanktonú folyó közé soroltam ugyan, de majdnem ugyanekkora a valószínűsége annak is, hogy teljes planktonú, vagyis az I. csoportba tartozik, sőt annak is elég nagy valószínűsége van, hogy planktonmentes, vagyis a III. csoport tagja. Északra közel van hozzá a teljes planktonú Turóc és Vág, délre még közelebb a planktonnélküli Ipoly. Planktonjának ismerete talán kezünkbe adja a magyarázatát annak, hogy miért I. csoportbeli a Vág s miért III. csoportbeli az Ipoly. Ennek a kérdésnek nyitja itt lehet valahol ezen a vidéken. A Hernád azért érdekes, mert minden valószínűség szerint ellátja a Tiszát teljes planktonnal. Az A. szakasz tagjai, vagyis a legfontosabb planktondiatomák azonban elpusztulnak a Tiszában. Ennek a kérdésnek nyitját pedig talán errefelé kell keresni. Megjegyzem, hogy az A. szakasz tagjai, így az Asterionella formosa és a Fragilaria crotonensis néha-néha hálóba kerülnek a Tiszában is, többnyire elhalt állapotban, de mindig csak egyesével. Ezek minden valószínűség szerint a Hernádból származnak. A Szamost a II. csoportba soroltam, mint valószínűleg csonkaplanktonú folyót. Akár ide tartozik majd, mint ahogy gondolom, akár az I. csoportba, mindenképpen érdekes lesz, mert feletet ad talán arra a kérdésre, hogy az Asterionella formosa és a Fragilaria crotonensis miért nem került elő eddig Erdélyből, vagy a Keleti Kárpátokból. Ennek a kérdésnek eldöntése növényföldrajzi szempontból is nagyon érdekes lesz. A magam részéről inkább hajlok arra a föltevésre, hogy eddig talán csak elkerülte a kutatók figyelmét. A rendelkezésemre álló kevés erdélyi anyagban nem fordul elő. Legérdekesebb számunkra, természetesen a Balaton miatt, a Sió. Ennek tanulmányozása közben döbbentem rá, hogy a Balaton planktonja csonka. A Melosirákat kivéve hiányzanak belőle az A. szakasz, tagjai, vagyis a legfontosabb planktondiatomák. Élsősorban az Asterionella formosa, A. gracillima és a Fragilaria crotonensis. Ezzel kezembe került a Balaton jellemzésének kulcsa. Ezen az alapon akár százakra menő európai tó vízimintája közül egy csepp alapján azonnal felismerhető a Balaton vize. Arról tehát, hogy a legközönségesebb és legfontosabb planktondiatomák nincsenek meg benne. Ez egyúttal váratlan igazolása Entz Géza paradox, többek által kételkedve fogadott állításának, hogy a Balaton pár nélkül áll Európában. Rokon után kutatva elsősorban az olyan tavakat kellene összehasonlítani a Balatonnal (talán van néhány), amelyekből hiányzanak az A. szakasz diatomái. Entz Géza (illetőleg Sebestyén Olga) is sejtett ilyesvalamit, mert a „Balaton életé "-ben ezt mondja (74. old.): „Tavunk valódi nyíltvízi kovamoszat fajokban — az alpesi tavakhoz viszonyítva — nem mondható gazdagnak". Sőt, bizonyára észrevette ezt más kiváló kutató: Pantocsek, Istvánffi stb. is, ha nem is írt róla. Megemlítem még, hogy a plankton-Melosirák, amelyek az A. szakaszba tartoznak, megvannak a Balatonban, noha ennek a sza-