Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Dr. Éber Zoltán: A Kárpát-medence folyóinak planktonja

Éber Z.: A Kárpátmedence folyóinak planktonja Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. C9 tonja a nyári félévben általában tízezres nagyságrendű, (literenként tízezernél több planktonddatoma van a vízben, a kolóniákat is egynek-egynek számítva). Viszont a Turóc és a Vág planktonja csak ezres nagyságrendű. Egyszer sem láttam ezek próbáiban a Duna nyári planktonjára annyira jellemző zöldes, főleg diatomákból álló lepedéket az abioseston tetején. Ez természetes is, ha arra gondolunk, hogy a planktondiatomáknak időré van szükségük a tömegesebb elszaporodáshoz. Ügy látom, hogy a Dunában a tömeges elszaporodáshoz szükséges idő még kedvező körülmények között is legalább egy, inkább két hét. Nyilvánvaló, hogy a 60 km hosszú Túróéban (amelynek teljes vízmennyisége egy napon belül folyik le) s a 400 km hosszú Vágban (3—4 napos lefolyási idővel) éppen az elszaporodáshoz szükséges idő hiányzik. Más a helyzet a Dunánál. Forrásvidékétől két hét alatt f olyik le vize Budapestig s Budapesttől a Fekete-tengerig 5-6 hét alatt. Ennyi idő bőven elég a potamoplankton elszaporodásához. Pompásan megfigyelhetjük ezt a Duna nyári árvízhullámai alkalmával. Ezek az árvizek felhígítják a planktont hirtelen jött nagy víztömegükkel, amely jóval hidegebb is. Ilyenkor alig van a Dunának számottevő planktonja. Ez a jelenség rendszeresen ismétlődik évente május vége felé, amikor a „zöld ár" levonul. Idén, 1954-ben a nagy árvíz miatt ez a felhígulás vagy két hónappal tovább tartott. A „zöld ár" apadásának kezdetétől számítva kb. két hét kell a potamoplankton regenerálódásához, azaz ismételt elszaporodásához. Folyóinkkal kapcsolatban is megállja tehát helyét a szabály, hogy a plankton mennyisége fordítva arányos a vízfolyás sebességével és a vízállással. Tehát: minél nagyobb a folyó, minél lassúbb folyású, s minél alacsonyabb Vízállású, annál nagyobb planktonra számíthatunk, feltéve, hogy a folyónak egyáltalán van planktonja. Azt várhatnánk, hogy planktondiatomáink a Fekete-tengerig, tehát a halálukig, rendelkezésükre álló idő alatt óriási módon elszaporodnak. Még sincs így, amint azt Grimalschi elég hiányos adataiból látom. Talán a víz felmelegedése miatt. (Lásd lejjebb.) Az azonban nagyon valószínű, hogy az Orsováig rendelkezésre álló idő, vagyis 1 hét alatt, a mi viszonyainkhoz képest hatalmasan elszaporodnak. Woynarovich szerint a Duna planktonjában a Dráva torkolata táján igen dús zooplankton található, amely főleg Rotatoriákból, Copepodákból és Cladocerákból áll. A zooplankton ilyen hatalmasarányú elszaporodása a Budapesttől 200—250 km-re levő pontig, amely 3—4 napi folyástávolságra van a víz zömét tekintve, nem a nyílt vízben történik, hanem az igen lassan folyó parti vizekben, amelyek bizonyára csak hetek múlva érnek le oda. Sajnos, a phytoplanktonról nem emlékezik meg. A Duna tízezres nagyságrendű planktonját a Balatonéval összevetve (amelynek százezres nagyságrendű limnoplanktonja van), első pillanatban kicsinek találjuk. De ha meggondoljuk, hogy a Dunán 2 hét alatt folyik le a Balatonénak megfelelő vízmennyiség, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a nyári félév 20—25 hete alatt a lefolyt víziben lévő plankton mennyisége 10—12-szerese a 2 hetes tömegnek. így százezres nagyságrendű planktont kapunk, ami megfelel a Balatonénak. A tengerbe kerülő potamoplankton sorsáról dolgozatom végén szólók még néhány szót. Egyébként ezekkel a kérdéseikkel részeletesen (adatokkal, grafikonokkal) az említett, Dunáról szóló tanulmányomban foglalkozom majd. II. Csonkaplanktonú folyók: a Tisza, Maros, Bodrog, Marcal és a Sió a Kapóssal. Ezekben csak a B. szakasz kovamoszatai vannak meg, tehát a Cyclotella comta, Stephanodiscus Hantzschii, Nitzschia acicularis, Synedra acus, S. a. var angustissima, S. a. var radians. Tehát a teljes A. szakasz hiányzik élén az Asterionella formosa és a Fragilaria crotonensis-szel. A csillagszerű Asterionella és Tabellaria, szalagszerű Fragilaria, fonálszerű Melosira és zegzugos láncszerű Diatoma kolóniák hiánya idegenszerűvé teszi e planktont, amelyben a kör alakú Cyclotellák és esetleg a tűalakú Nitzschiák és Synedrák tűnnek fel. A Maros planktonjáról Lepsi közölt 1926ban adatokat. 14 diatomát sorol fel, de egyik sem planktonorganizmus. A 24 megemlített szervezet közül csak a Ceratium hirundinella és Pediastrum Boryanum tekinthető valódi planktonlénynek. Mivel valamivel később megtaláltam a B. szakasz dia tornáit, azért tettem a Marost ebbe a csoportba. A Maros planktonjában egyébként igen nagy számban találhatók benthoslakó kovamoszatok. Ezeket említette meg Lepsi is. (Bár 2 rajzát nehéz valamely kovamoszatfajjal azonosítani.) A csonkaplanktonú folyók potamoplanktonja is elérheti a tízezres nagyságrendet. Azonban a Dunáéihoz hasonló szép, zöldes lepedéket ezek planktonpróbáiban legalább is eddig, nem láttam. Megjegyzem, hogy a Tiszából vannak olyan planktonaim is, amelyekben semminemű élőlénynek, még az egyébként igen közönséges benthoslakó dia tornáknak sincs nyoma. Egy ilyen Tokajban 1926. őszén gyűjtött próbám mai napig megvan. — Mint érdekességet jegyzem meg, hogy a Dunával kapcsolatban ugyanígy járt Schröder is, amint arról az irodalomban felvett dolgozatából meggyőződhetünk. Ez a jelenség élénken mutatja, mennyire fontos, hogy minél több gyűjtés alapján formáljunk véleményt. III. Planktonnélküli folyó a Körös, Zagyva és az Ipoly. Mint elnevezésük mutatja, hiányzik belőlük minden valódi planktonorganizmus.