Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Egyesületi Hírek

66 Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. Kivonatok LIMNOLÓGIA A tanulmány tudományos jelentősége az, hogy empirikus módon megállapítja hazai folyóink planktonszervezeteit. Keresi azokat a szervezeteket, melyek igazi, folyóvizekre jellemző fajoknak tekinthetők. A rendelkezésre álló adatok is saját vizsgálatai alapján 16 olyan kovamoszatfajtát állapít meg, melyek a folyóvizekre legjellemzőbbek. A Kárpátmedence folyóinak planktonja' Dr. É B K E ZOLTÁlf. (Budapest) Évtizedek óta vizsgálom a Kárpátmedence folyóinak planktonját. Az egyes folyókból való planktonok a következő évekből származnak: Duna: 1926. óta rendszeresen gyűjtöm. 1946-ig évente legalább kétszer, 1946. dec. 1. óta a mai napig pedig kéthetenkénti sűrűséggel. Ez tette lehetővé ennek a cikknek megírását azzal, hogy szemem a különböző planktonok végtelennek tetsző változatossága közepette is eligazodik. (A Dunával kapcsolatos részletes vizsgálataimról más alkalommal számolok be.) Tisza: 1925—1930, 1936, 1942, 1948, 1952. Maros: 1925—30, 1936, 1942. Körös: 1926, 1927, 1936, 1942. Turóc és Vág: 1926, 1929, 1940. Sió: 1936, 1943, 1947, 1950. Ipoly: 1944, 1948. Zagyva: 1949, 1951. Marcal: 1952. Bodrog: 1953. Kapós: 1954. A planktonok túlnyomó többségét magam gyűjtöttem, de a három utóbbi folyó planktonját, továbbá néhány Tisza-planktont, is Dr. Maucha Rezső akadémikustól és Dr. Donásy Ernő tudományos kutatótól kaptam. Fogadják érte e helyen is hálás köszönetem. Mielőtt eredményeim ismertetésére rátérnék, néhány szót szólok a folyóvizek planktonjáról: a potamoplanktonról. Az irodalmat lapozgatva a potamoplanktonnal kapcsolatban két szélsőséges álláspontot találunk. Egyes szerzők szerint minden folyóvíznek, még az esőcsatornában csordogáló víznek is megvan a maga jellemző planktonja. Mások — a többség — szerint pedig még nagy folyóknak sincsen önálló planktonja, márcsak azért sem, mert minden faj, amely a potamoplanktonban előfordul a limnoplanktonból, illetőleg a heleoplanktonból, vagyis a tavak, öblök: azaz állóvizek planktonjából kerül a folyóba. Nincs jellemző, azaz csak a potamoplanktonban előforduló faj s ezért nem beszélhetünk potamoplanktonról sem. A kérdés eldöntése végett vegyük szemügyre a tavak, mély folyóöblök planktonját: a limnoplanktont. Ebben a növények, vagyis a phytoplanfcton, nagyjában egyenlő arányban szerepelnek az állatokkal, azaz a zaaplanktonnal. Szépen fejlett limnoplanktonja van a Duna öbleinek, pl. a lágymányosi vtéli kikötőnek. * A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1953. december 18-án tartott ülésén elhangzott előadás. Phytoplanktonja május körül, zooplanktonja szeptember táján uralkodik. Az utóbbiban főleg a Cyclops, Diaptomus, Leptodora, Anuraea, Brachionus, Synchaeta, Notholca, és Asplanchna genusok fajai szerepelnek, nem egyszer igen dús zsákmányt adva. Itt került hálómba 1949-ben a Mysis relicta több pompás példánya is. Az öböl phytoplanktonjának fő alkotórészei a szokásos Bacillariophyceae, Chlorophyseae, Cyatophyceae, Conjugatophyceae és Flagellatae fajok; a diatomák néha vízvirágzásszerű tömegben lépnek fel, pl. 1948-ban a Cyclotella comta és C. glomerata, 1949-ben pedig a Diatoma vulgare var. tenuis. A limnoplanktontól kétfelé történhet eltolódás; a heleoplankton és a potamoplankton irányában. A heleoplankton, illetőleg telmatoplankton a kisebb vizekben: halastavakban, tócsákban, állandóbb vizű árkokban található. Erre általában a zooplankton néha csodálatos túlsúlya jellemző, bár alkalom adtán különösen Flagelláták és Cyanophyseák vízvirágzást is okozhatnak. Ilyen túlnyomóan zooplanktonból álló telmatoplankton van pl. a lágymányosi vasúti árokban (igen ritkán szárad ki!), amely a vasúti hidra vezető töltés északi oldalán található. Pl. 1947 márciusában Rotatoria fajok (főleg Anuraea cochlearye), 1948 februárjában Cycslops fajok (főleg C. strenuus), 1949 májusában Daphnia fajok (főleg Ceriodaphnia pulchella) festették barnászöldre a vizet óriási tömegükkel. Néhány húzásra megtelt a planktonháló a nyüzsgő, barnás vöröses, halszagú zsákmánnyal. Egyébként ez az árok az akvaristák egyik fő „Daphnia" gyűjtőhelye. A zooplankton uralkodása idején, amely többnyire állandó, aligalig akad benne növényi szervezet. Néha azonban a phytoplankton szervezetei is elszaporodnak benne s vízvirágzást okoznak. Pl. 1950. márciusában az egyáltalán nem planktonlakó Nitzschia communis diatoma tette zavarossá a vizet, míg 1951. máj. és jún. hónapokban Euglena fajok (főleg E. viridis) okozott vízvirágzást, amely egyfolytában 2 hónapig tartott. 1952-ben viszont olyan zöldszínű vízvirágzást is láttam június folyamán, amely mindössze egy napig tartott. Kis kitérés után — amely a, továbbiak megértése miatt volt szükséges — lássuk most a folyóvízi planktont: a potamoplanktont. Ezt úgy foghatjuk fel, mint a limnoplanktontól a másik irányba: a túlnyomó phytoplankton irányába történő eltolódást. A potamoplankton ugyanis elsősorban növényi szervezetekből áll s zooplanktonja igen alárendelt szerepet ját-