Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

1-2. szám - Láng Sándor: A Duna kárpáti vízgyűjtőjének felszíne

Láng S.: A Duna kárpáti vízgyűjtőterületének felszíne Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 1—2. sz. 51 cén teraszokkal. Nagyobb jobbparti mellékfolyója a sóbányavidékről jövő Róna, ezen az oldalon (700—900 m-es dombvidék) oligocén fliss és miocén, sótartalmú rétegekből áll a felszín. Balparti mellékfolyói a Kőhát-GutinCibles szintén oligocén-miocénkori üledékes kőzetű alapra telepedett andezitvulkáni felszínről jönnek le s jóval bővizűbbek, ilyen a Mára. Az Iza a teraszos Máramarosi-medencében torkoll a Tiszába. Az Iza után balról a Tisza nagyobb mellékfolyót nem is vesz fel, a helyi vízválasztó a Tisza és a Tur között a Tiszához egészen közel húzódik az Avas-Kőhát gerincén. A Visó-Iza vízgyűjtője túlnyomórészt Romániához tartozik. A Tisza balparti nagyobb mellékfolyói közül az elsők a bővizű Kiszva (Koszovszká) és a Szopurka, folyásuk végig magashegységi terepen húzódik, mindkettő a Szvidovec havas tönkjéről D felé lefutó egymással párhuzamos konzekvens vízfolyás, és a Máramarosi 'medence felső végénél torkollnak. Az előbbieknél jóval nagyobb folyó a Tarac (Tereszva), kb. a Tiszával egyenrangú folyó. Az Északkeleti Kárpátok vízválasztó gerincén ered. A Királymező (Usztcsorna) feletti forrásvidéke az Északkeleti Kárpátok legcsapadékosabb tája, ez 1500—1800 m-ig emelkedő magashegység, főleg eocén (kismértékben kréta- és oligocén) kori kárpáti homokkőből áll. Forráspatakjai a Mokranka és a Teresulka (Bruszturanka). Királymező alatt a Tarac völgye áttöri a belsőbb homokkőtönkök (Pojana Kraszna 1568 m, Apecka 1511 m) kréta és eocén kori homokkő vonulatát is és csak alsó szakasza tartozik a Máramarosi medence alacsonyabb térszínű dombvidékéhez. A Tarac pleisztocén és pliocénvégi teraszai Királymező alatt bontakoznak ki, majd a Máramarosi medencében jobban fejlettek. Ezen a területen a Tisza és a többi nagy mellékfolyó teraszai is igen szépen fejlődtek ki s a tiszai teraszok esésében beálló hirtelen csökkenés igazolja a medence fiatal (pleisztocénvégi) sülylyedését. Ezzel lehet magyarázni pl. a Talabor mederváltozását is, amely a középpleisztocénben állott be, amikor a folyó Kövesliget (Drahovo) és Szeklence (Szokiernica) közti szakasza megszűnt s helyette a mai Bustyaháza (Bustino) felé tartó völgy alakult ki. A Talabor (Terebla) szintén a Kárpátok főgerincén, a Duna és a Dnyeszter vízválasztóján ered. Völgye, akár a Taracé, kissé tektonikusán előre kijelölt, de azért alapjában konzekvens völgy. Túlnyomórészt felső kréta és eocén kori kárpáti homokkő építi fel, akár a nyugatabbra levő Nagyág vízgyűjtőterületét is. A Talabor vízgyűjtőterülete valamivel alacsonyabb 1000—1500 m-ig emelkedő középhegység. Teraszai Szinevér alatt már nyomozhatok, de igazán csak a Máramarosi medencében fejlődtek ki. A Nagyág (Rika), mint a Talabor nyugati szomszédja, szintén az Északkeleti Kárpátok fő vízválasztó gerincén ered, vízgyűjtőterülete majdnem teljes egészében 1000—1600 m magas, kárpáti homokkőből felépült középhegység. Már a Talabornál, Taracnál és Felső Tiszánál is látható, itt azonban még fokozottabban érvényesül az a jelenség, hogy a folyó forrásvidéke aránylag alacsonyabb medenceszerű térszín, ahová DNy felől hátráló erózióval tolta előre a folyó a völgyfőjét, s így középső szakasza mentén jóval szűkebb és magasabb hegységek közé vágódott be a völgy. A forrásvidékén helyet foglaló Hidegpataki medence éppen úgy, mint a Tarac felső folyásánál a Királymezőbruszturai és a Tisza mellett a Kőrösmezői (Jaszinyai) medence, nem igazi medencék, hanem olyan élénkebb reliefü térszínük van, amelyen jóval kisebb a magasságkülönbség, mint az 1500 m-ig, vagy efölé emelt kárpáti-homokkőtönkökön. Nyilván ezek a homorú térszínű részletek kevéssé emelkedtek ki a fiatal hegységképződés folyamán. A Nagyág teraszai Ökörmező (Volové) alatt kezdenek kifejlődni st különösen szépek a Máramarosi medence nyugati peremén. A Tisza, valamint mellékfolyói a Máramarosi medence térszínén széles, teraszos völgyben folynak, a teraszok az Alföld felé kissé alacsonyodnak. A medencetérszín fiatal pliocénvégi-pleisztocén süllyedék, közepe a folyók sok hordalékától ma is állandóan feltöltődik. A medence besüllyedése előtt a Tisza jóval magasabb térszínen folyt, erről tanúskodnak régebben lerakott törmelékkúp- és teraszkavicsai, amelyek az Avas és a Nagyszőllősi (Vinográdi) hegység vállain nem süllyednek el, hanem helyben maradtak, vagy a két hegységgel együtt kissé fel is emelkedtek. Ezek a kavicsfoltok (kvarc- és homokkőkavicsok) 200—300 m magasan vannak a Tisza mai ártere felett. Különösen szépen látszik a Tisza pannon-pontusi törmelékkúpjának magasra kiemelt foszlánya Rákásztól északra, a Királyháza—Huszt közötti alföldi kapu területén. Az óriási görgetegekből s apróbb kavicsból álló törmelékkúp igen erősen lejt Ny felé, kb. hatszor erősebben, mint a mai Tiszavölgy, a Tisza—Borsava között a Beregszászi hegységig nyomozható. A Borsava az Északkeleti Kárpátok belsőbb láncán, a Szolyvai (Szvaljavai) havason (1679 m) ered. Rövid futás után elhagyja a homokkőterületet és az Alföld ÉK-i széléhez simuló vulkánikus övezethez simul hozzá. A vulkános csoport DK-i sávja a Borsava balpartján a Nagyszőllősi hegység (878 m) tufa-breccsatömege. Jobbpartján a Buzsora (1086 m) és Szinyák (1040 m) sztrátóvulkánjainak erősen felnyílt kaldérái emelkednek. A Borsava szép terraszos völgyet fejlesztett az áttöréses szakaszon is és az Alföld szélére a pliocén végén a Tiszával közös törmelékkúpot épített. Ma már belevágódott e régi törmelékkúpba s újabbat épített, ezt is közösen a