Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)
11-12. szám - Bélteky Lajos: Az artézi kutak építésével kapcsolatos időszerű kérdések
J f3Jf Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 11—12. sz. Bélteky L.: Artézi kutak építése és ezután még inkább országos perspektívából kell elbírálni a vízszerzési feladatokat. A helyi különleges kívánságokat csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha annak teljesítése az országos célkitűzéssel nem ellenkezik. Gondolok itt pl. azokra a tervekre, amelyek szerint nagy területet akarnak öntözni, vagy halastavat táplálni pozitív artézi kutakból. Időszerű volna ezzel a kérdéssel is részletesen foglalkozni, főleg általános vízgazdálkodási szempontból, Másik időszerű probléma, amelyről meg kell emlékezni, az ún. nehezített fajsúlyú öblítővízzel való fúrás. Ennek az eljárásnak a célja az anyagtakarékosság. Az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy — ahol ismeretlen a rétegsor — gyakran az előirányzottnál nagyobb mélységű lesz a kút, s mivel az előirányzottnál lényegesen kisebb mélységű rétegek kipróbálásáról le kell mondanunk, tulajdonképpen kizárja a kis mélységből való vízszerzés, a jelentősebb anyagtakarékosság lehetőségét. Köztudomású, hogy ha az irány cső saruja és a bekapcsolandó vízadó réteg közötti távolság 70—80 m-nél nagyobb, a vízadó réteg elérése a mélységtől függően — több csőrakat beépítésével válik lehetővé. Egy 300 m mély kút fúrásához pl. 5 6 csőrakatot kell felhasználni. (1. ábra). A kutak ilymódon való béléscsövezése azért alakult ki, mivel a kútfúró kisipar a köpenycsövek mindenáron való visszahúzására törekedett, azonkívül műszaki felkészültségük is ezt a megoldást tette általában szükségessé. Az utóbbi időben azonban a Mélyfúró Vállalatok műszaki felkészültségének fejlődése folytán lehetővé vált, hogy egy-egy csőrakattal necsak 70 80, hanem 300 400 m-t tudjanak a talajban haladni. (2. ábra). Ezt a sűrűbb öblítővíz használata, a nagyteljesítményű öblítővízszivattyú és a megfelelő teherbírású fúrótorony és felvonóberendezés tette lehetővé. A sűrű öblítővíz előállítására bentonitot is használnak. Előnye ennek a fúrási módnak, hogy megnöveli a fúrási sebességet, azonkívül 3 400 m-es kúthoz elég három csőrakatot használni, beleértve az iránycsövet és a szűrőrakatot is. Kevesebb a csővágás és a tömszelence s így az ezekből származó hibaforrás is. Az iránycső után következő rakatokat tehát ki lehet hagyni, elég a szűrőrakat előtti csőrakattal bélelni végig az egész furatot, így meg lehet takarítani a tényleges és az elmaradt béléscsövek súlykülönbözetét. A kevesebb számú csőrakat lehetővé teszi 500 m-nél nagyobb mélységű kutak készítését a jelenleg itthon gyártott csőméretek felhasználásával. Hátránya, hogy a nehezített fajsúlyú öblítővíz, a nagyobb fúrási haladás a mintavételt, a vízadó réteg észlelését és helyének meghatározását megnehezíti, a felsőbb vízadó rétegek kipróblását lehetetlenné teszi. Hátrányos továbbá: hogy a hosszú csőrakatok rendesen több vízadószintet harántólnak és amennyiben a cső hátamcgctti körgyűrűt nem töltik fel cementpéppel, ágy a harántolt vízadó rétegek vize egymás között ellenőrizhetetlen mértékben közlekedni fog és ezzel az összes rétegek vízszolgáltatóképességét lerontja. Alkalmazása csak olyan területen engedhető meg, ahol a talajrétegeződés teljesen ismert s a kúttelepítés ennek az ismert rétegsornak egyik meghatározott vízadó rétegére van tervezve, s ahol ezen a mélységen belül a kútszabványban is előírt rétegpróba mellőzhető, a csőrakatot pedig vízzáró módon végig becementezik. A nehezebb fajsúlyii öblítővizet csak a bekapcsolni szándékolt vízadó réteg fedőjéig, illetve a szűrő előtti csőrakatnak a fedőrétegben való zárásáig szabad használni. A vízadó réteg átfúrását már jóval ritkább, vagy tiszta, tehát cserélt öblítővízzel kell végezni. A gyakorlat azt mutatta, hogy sokszor a fenti feltételeket nem tartják be s minden nagyobb mélységű kutat igyekeznek nehezített fajsúlyú öblítővízzel fúrni. Ott is használják ezt az eljárást, ahol nemcsak a közvetlen közelben, hanem még 8—10 km távolságban sincs másik mélyfúrású kút, és a vízadó réteget is bentonitos vízzel fúrják át. Mindezek azt eredményezik, hogy igen gyakran az előirányzott mélységen túl kell fúrni s így hiába van a kisebb átmérőjű csőrakat használata miatt megtakarítás, a túlfúrás ezt felemészti, vagy túl is haladja. Az agyagos, főleg pedig a bentonitos vizet majdnem lehetetlen a porózus réteg szemcséi közül teljesen kimosni. N. ' I. Sacov: „Olajkutak fúrása" című könyvében is azt olvashatjuk:.,hogyha az agyagos iszap homokba hatol, a homok áteresztőképessége hamarosan csökken, mert az iszapban levő igen apró részecskék betömik a falak likacsait s belső kérget hoznak létre. A keletkező kéreg igen nagy ellenállást fejt ki a víz behatolásával szemben." Kivitelezőink ebbe a kérgesedett falú furatba tették bele a szíírőt és belülről való mosatással igyekeztek a kérget megbontani. A gyakorlati tapasztalat azt mutatta, hogy a mosatás több esetben nem járt eredménnyel és számos helyen a közeli fúrással feltárt s ott 200 -300 liter/perc kifolyó vizet adó rétegből csak 20—30 liter/perc vizet kaptak. 500 m mélységet meghaladó néhány kútnál, ahol nagy nyomása volt a vízadó rétegnek és a víz emelkedési magassága meghaladta a 10 m-t, sikerült ugyan a vízadó réteget megnyitni, de a viz hosszú ideig volt homokos és agyagtól színezett. Az eddigi rossz tapasztalatok miatt a nehezített öblítővizet az előbb említett feltételek mellett és csak a Földtani Főigazgatóságnak a vízföldtani szakvéleményen alapuló esetenkénti engedélyével szabad használni. Helyes lenne, ha a tervezők is az ismertetett kivitelezési módot csak akkor írnák elő, ha a Földtani Intézet Vízföldtani Osztálya szakvéleményében hozzájárult, hogy bizonyos mélységig mellőzhessék a kivitelezésnél a rétegek kipróbálását. Ha országunk területét már jobban feltárjuk, több helyen alkalmazható lesz ez a fúrási és kútkiképzési mód, jelenleg azonban, amikor a fúrásaink túlnyomó része kutatójellegű is, kisebb értékű gazdasági előnyökért nem lehet lemondani arról, hogy a fúrásaink rétegsora pontos és megbízható legyen. Már többször szóba került, hogy mintakutakat kellene létesíteni. Addig is, míg erre népgazdaságunk fedezetet tud biztosítani,
