Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

11-12. szám - Bélteky Lajos: Az artézi kutak építésével kapcsolatos időszerű kérdések

Bélteky L.: Artézi kutak építése Hidrológiai Közlöny 35. évi". 1955. 11—12. sz. ^31 részére fúrt kut aknál fordul elő, liogy nem akarják átvenni az elkészített kutat, ha a vize nem, vagy _ csak kissé emelkedik a térszint fölé s egyáltalában nincs, vagy csak kevés a terepszint felett kifolyó vize, jóllehet a kivitelező teljesen a szerződéses költségvetésnek, illetve a vízjogi engedély kikötésének megfelelően létesítette a kutat s a víz minőségileg is kifogástalan. Az egyik Bihar megyei tsz kútjának előirányzott- mélysége 280 m volt, a megadott vízszükséglet pedig 100 liter percenként. A kutat a 275—281 ni közötti vízadó rétegre telepítették 286 m mélységgel. A nyugalmi vízszint azonban valószínűleg a fúrási pont magas fekvése következtében 0,5 m-rel a térszint alatt maradt s a kompresszorozás során 700 liter/perc vizet vettek ki a kútból 12 in depresszióval. A fajlagos vízhozam 58 liter perc, ami azt jelenti, hogy 100 liter/perc víz kivételénél a depresszió 2 m alatt marad, tehát igen kedvező. A víz hőmérséklete 22 C°, vas 0,37 mg literenkint, keménysége pedig 6,2 nkf A kutat nem voltak hajlandók átvenni, mert a kút nem pozitív, a kivitelező viszont nem hajlandó a szűrőt kivenni és tovább fúrni, mert a környéken nem ismeretes mélyebb fúrás s így bizonytalan, hogy a műszaki 'ehetőség határán belül van-e remény újabb vízadó réteget harántolni. Egy másik tsz kútjának mélységét 150 m-re irányozták elő. Mivel kifolyó vízre ebből a mélységből nem lehetett számítani, a megfelelőnek látszó 108- 114 m-es homokrétegre képezte ki a kivitelező a kutat. A kútból 170 liter/perc vizet vettek ki 13,5 m depresszió mellett. Egy kéziszivattyús kút követelményeit ez bőségesen kielégítette s a víz minősége is kifogástalan volt. Vastartalma 0,3 ing/liter, keménysége pedig 5 nkf. Itt a kivitelező engedett a továbbfúrási követelésnek, pedig nemcsak a szűrőt, hanem az ezt megelőző csőrakatot is ki kellett építeni, hogy a 250 méterig való továbbfúrás lehetőségét biztosítani lehessen. 250 m körül durva homokréteget harántoltak, amelyet beszűrőztek. A víz csak 0,55 m-rel emelkedik a térszint fölé s percenkint 120 liter vizet vettek ki szivattyúval ti.2 m-ig leszívott vízszint mellett. A víz kiemelési erőszükséglete tehát csökkent, de rosszabb lett a víz minősége. A vastartalom 3,76 mg-ra növekedett literenkint s a víz hőmérséklete is emelkedett 5 C°-kal. A továbbfúrás 140 000 forintjába került a népgazdaságnak. Az építtető ezt a kutat sem hajlandó elfogadni s újabb továbbfúrást követel. Ennek műszaki lehetősége azonban már igen korlátozott. mivel csak 102 mm-es rakattal folytatható a fúrás. Lehet, hogy 100 m-rel mélyebben kapnak 60 80 liter/perc kifolyó vizet, de ez további 70- 80 000 forintjába kerül az államnak, a víz melegebb lesz és — előreláthatólag a vastartalom sem lesz kevesebb 0,5 mg/liternél. Mindezt az anyagi áldozatot nem egy nagy gazdaság vízellátásáért hozta a népgazdaság, hanem csak egy állatitatóhely vályújának vízzel való ellátásáért. A kút átvétele körül támadt huza-vona a kivitelezőt hónapokkal vetette vissza a tervteljesítésben. Az ilyen túlkapásokat megakadályozni nem lehet, mivel nincs olyan törvényes rendelkezés, amelynek alapján a Vízügyi vagy a Földtani Főigazgatóság szakmai és országos vízgazdálkodási szempontból beavatkozhatna és meggátolhatná, hogy szakértelemmel nem rendelkező építtetők tíz- és százezreket dobáljanak ki ugyanakkor, amikor egyéb vonalon a legszigorúbb takarékosság kötelező mindenkire.

2 Az ilyen és hasonló esetek azonban sajnos — igen gyakoriak és egyik legnagyobb akadályát képezik a kivitelezésnél a tervszerinti munkának. de hátrányosak azért is, mivel a kivitelezőnek a kút kiképzés során gyakran kényszermegoldást kell alkalmaznia. Egy 200 300 m mélységre tervezett kutat ugyanis ahol ez a kívánság a leggyakrabban fordul elő általában nem lehet káros következmény nélkül lényegesen nagyobb mélységig lemélyíteni, főleg abban az esetben, ha az előirányzott rétegre a kutat már kiképezték. A szűrő előtt i csőrakat átmérője ugyanis határt szab a továbbfúrásnak, mert ha ez a rakat 133 mm-es s a rakat már nem mozdítható meg, továbbfúrni csak 102 mm-es csővel lehet, ebbe pedig csak 76 mm-es szűrő építhető be. melyet már csak kényszermegoldásként szabad alkalmazni. Elsősorban a tsz-ek felügyeleti hatósága segíthetne az ilyen indokolatlan igények leszerelésében. Meg kellene győzni a tsz-eket, hogy gazdaságosabb és korszerűbb, ha ún. törpe vízművet létesítenek víztoronnyal vagy hidroforral s az elosztó hálózatról 1—2 atm. nyomású vízzel látják el a lakóépületek és az istállók csapjait, mert így a gazdaság távolabbi pontjaira is el tudják juttatni a vizet, s nem kell nagymélységű pozitív artézi kutak építésére törekedni. Megfelelő a kismélységű kút is, amelynek vize ivásra legtöbbször alkalmasabb. Szükség esetén a vastalanítás is könnyen megoldható s az udvari, vagy épületbeli csapokon kifolyó víz teljesen kielégíti a kényelmi követelményekot is. Mindezekre fedezetül szolgálhat a továbbfúrás elmaradása folytán elért megtakarítás. Szükség volna ezenkívül olyan törvényes rendelkezésre, amely megtiltaná a továbbfúrást abban az esetben, ha ennek célja kizárólag a térszint felett kifolyó víz szerzése és az építtető vízszükséglete abból a vízadó rétegből, amelyre a kutat tervezték, mennyiségileg és minőségileg biztosítható. E t ilalom alól csak a legfőbb irányító szerv adhatna felmentést, de csak akkor, ha az építtető elfogadható gazdaságossági indokokat tud felhozni. A falusi vízellátás területén a törpe vízmű megvalósítása fogja talán majd egyszer leszerelni a pozitív artézi kútért folyó harcot, mivel a törpe vízmű mindazokat az előnyöket nyújtani tudja, amelyekért a falusi lakosság a pozitív kutakhoz annyira ragaszkodik. Most nézzük meg tárgyilagosan a statisztika tükrében, hogy indokolt-e a pozitív artézi kutakat feltétlen előnyben részesíteni. 2 A vitaülés után hozott és az 1. lábjegyzetben idézett utasítás lehetőséget ad az ilyen túlkapások megakadályozására is. v