Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

11-12. szám - Kovács György: Az árhullámok levonulására jellemző hidrológiai mennyiségek meghatározása

Kovács Gy.: Árhullámok levonulása mok számításánál is a (32), illetve (50) és (51) képleteink végső formája : A

3(O>~ 1)+ «(«-/*) ~ VT^a" j B(A a) ~

l

n lT=HSJ + a (a — /?) VI— aj ' P(P—«) VI — /? illetve apadó hullám számítására ,, (1 + 2

2)

3 + í

1 — — - _ 8 __ 2 2 > áz 3 ~q

li'

lC (1 + 2

2)

3 +•(! + Cz

3) 2 (1 -f z

2)

3 + jLí^lcz—±-Cz*Y (1L

) F'l

1 2 2 J - dx _ 4 ?/if ^ v ' # dz ^ ^ (1 + z

2)

8 + (i. + Cz*y A redukálás helyességének igazolására bemutatjuk egy áradó hullámnak á számított görbéit n = 3,06 ; —j = 1,1251 és a sztálinvárosi | n — 3,27 ; ^ — 1,67 j szelvényekben (26 és 27. ábra.) Az eltérés a számított és a valóságban kialakult görbe között alig néhány százalékos az idő tengely irányában, míg a vízmélységben néhány centiméter csupán. Több számpélda kidolgozása során kitűnt, hogy a számítások igen érzékenyek a vízszállító mélység, a vízszállítás megszűntét jellemző szint pontos meghatározására. Abban az esetben, amikor már észlelt árhullámot kívánunk számítással nyomonkövetni, többszöri közelítéssel jól meghatározhatjuk ennek a szintnek az értékét. Ilyen módon tehát a számításokat az árhullámok után bekövetkező mederváltozások mértékének megállapítására is felhasználhatjuk. Nehézséget jelent azonban ez a tény az előrejelzések során. Itt helyesen járunk el, ha a kérdéses 5 = 0 értékhez tartozó szintet az előrejelzést közvet lenül megelőző árhullám adataiból határozzuk meg. A 26. és 27. ábrán első pillanatra az előbb említett értékeknél nagyobb eltérés mutatkozik az áradó hullám felső szakaszán. A két görbe eltérése azonban indokolható, ha megnézzük az áradást követő apadó hullámot pl. a nagymarosi szelvényben (28. ábra). Erről az ábráról ugyanis rögtön leolvashatjuk, hogy az apadás már az árhullám tetőzése előtt megindul, és az észlelt értéknek a számítottnál alacsonyabb vízállása az időközben bekövetkező apadás következménye. A tetőzés környezetében mind az áradó, mind az apadó hullám számítása során az észlelt vízállásnál alacsonyabb szintet kapunk, amely minden valószínűség szerint egy, a mellékfolyók felől az alaphullámra ráfutó hullám következménye. Ezek a következtetések jelölik ki a vizsgálatok további irányát. Az alapösszefüggések felderítése és gyakorlati igazolása után ugyanis az áradó és apadó hullámok összegeződésének és az alaphullámra ráfutó másodlagos hullám szuperponálódásának törvényszerűségeit kell majd kutatnunk. A számpéldákról szóló fejezet befejezéseként táblázatosan közöljük egy áradó és egy apadó hullám számításánál felhasznált alapadatokat és a számítás menetét (4. és 5. táblázat). 4. táblázat, Áradó hullám számítása (Nagymaros, 1949. aug.) Y, = 134 cin Yn = 534 cm A

m = 4,00 111 m, — 2,86 111 ml = 6,86 m A

q = 8,01495 m

2/sec Q, = 1350 m

3/sec Q', = 6095 m

3/sec »«,•„ = 1,60555 m/sec B

t = 455 m tí

2 = 555 m q, = 2,96703 m

2 sec g

t = 10,98198 m

2/seo v = 2,00374 m/sec A„ = —0,99673 a = 1,45565 i„ = 7,7 X 105 m.

n A, = 1,74729 p = 1,00562 —— = 1,125 m A„ '= — 1,01766 A,= 0,19755 = 6,87X10 a = 0,05 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 t [nap] = 8,45 6,55 5,16 4,28 3,78 3,18 2,76 2,37 1,94 1,47 t' [nap] = 9,50 7,37 5,76 4,81 4,11 3,59 3,11 2,67 2,IS 1,65