Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

11-12. szám - Kovács György: Az árhullámok levonulására jellemző hidrológiai mennyiségek meghatározása

1(12, Hidrológiai Közlöny 35. évf. 1955. 11—12. sz. Kovács Gy.: Árhullámok levonulása [m] A 12. ábrán felrajzolt árhullámhurokról láthatjuk, hogy eszerint a~feltevés szerint a hurok két ága (a és b szakasz) hegyes szögben metsződnék össze a vízhozamgörbe vonalában akkor, ha az áradó és apadó hullám között a permanens állapot kialakulhatna. 12. ábra. Az áradó és apadó hullám szuperponálódásának képe a vízállás és vizhozam-grafikonon, illetve a vízhozamgörbén. PHC. 12. KapTHHa cyMMiipoBaHHH noateMa H cnana Ha rpat}>nKe ypoBHefl II pacxoAOB H cooTBeTCTBeHHO Ha' KPHBOH pacxo.noB Fig. 12. Effect of superposition of rising and falling waves on stage-discharge graph or discharge curve. Az árhullámhurok hegyes szakaszának v a" legömbölyödése (c jelű görbe szakasz) az áradó és apadó hullám átfedésének (a vízállásgörbe és a lefolyási görbe C szakasza) következménye. Minél nagyobb mérvű a két hullám átfedése, annál erőteljesebb a huroknak ez a legömbölyödése. Ezzel magyarázható az is, hogy a felső csúcs általában tompább, mint az alsó. Az apadás után ugyanis a hosszantartó kisvizek jobban megközelítik a permanens állapotot, míg az áradást gyorsabban követi apadó hullám, így a két ág fedése nagyobb mértékű. Ennek alapján akkor, amikor külön áradó és apadó hullámot vizsgálunk úgy, hogy a hullám előtt és után időben változatlan vízhozamot tételezünk fel, a hullám ideje alatt az m = i(q) függvény jellemzésére az árhullámhurok egy-egy ágát (az a, illetve b szakaszt) használjuk fel. A görbe két legömböm m 11