Hidrológiai Közlöny 1955 (35. évfolyam)

11-12. szám - Sebestyén Olga: A magyar hidrobiológia útja

HIDROBIOLÓGIA A magvar biológiai kutatás új ötéves tervének elkészítésekor a hidrobiológusok szükségesnek tartották, hogv áttekintsék a magvar hidrobiológiái kutatás eddigi történetét és megvitassák a jövő föladatait. A tanulmány ezt a feladatot oldja meg. A mag var hidrobiológia útja A magyar limnológiai kutatás 1944-ig és 1945—1954-ig* SEBESTYÉN OLGA, Tihany Rapaicsnak ,,A magyar biológia története" c. munkája bevezetésében azt olvassuk, hogy „a munka hatodik fejezete, amely a két világháború között eltelt korszakot tárgyalja, annyiban hiányos, hogy e korszak élő biológusaival lehetőleg nem foglalkozik. Ez tudatosan és kellő megfontolás után történt így. Sajnos ez a körülmény lényeges hiányt jelent, mert ennek következtében a magyar biológia fontos újabb irányai (pl. hidrobiológia, talaj biológia, biofizika, stb.) maradtak ki a fejezetből. Viszont figyelembe kell venni, hogy ezek a magyar biológia jelenéhez tartoznak, történeti értékelésre még nem alkalmasak", (i. m. 4. o.) Ez idézetből két dolog érdekel most minket, egyik az, hogy Rapaics a magyar hidrobiológia kezdetét a két világháború közötti korszakra teszi, másik pedig, hogy még nincs kellő táylatunk ahhoz, hogy a jelen eseményeit történeti szempontból értékelhessük. llol keressük a magyar hidrobiológia gyökereit? Szaktudományunkat bizonyos kettősség jellemzi, a fiziográfiai és biológiai vonal, s ez a kettősség éppen lényege annak, anélkül, hogy megosztottságot jelentene. Ez a két vonal nem fonódott -— szinte elválaszthatatlanul — egybe, mint korunkban, s külön utakon indult. A magyar hidrobiológia"* gyökereit egyaránt kereshetjük a hidrológiai-geológiai, másfelől a biológiai, helyesebben a növénytani-állattani vonalon. Ha a Gombocz-féle botanika történetét s zoológiai irodalmunk régebbi listáit, átpillantásait átlapozzuk, érdekes nyomokra akadunk. A biológiai vonalon egyik legrégebbi adatnak látszik az az 1803-ból való feljegyzés, mely Haranghynak a Rapaics-féle biológia történet tavaly megjelent kritikai ismertetésében olvasható. Haranghy Debrecen város hajdani főorvosának, Szerdgycrgyi Józsefnek nevét idézi, aki Németországban fejezte be tanulmányait, s onnan hozott mikroszkópjával, mely valószínűleg a legelső ilyen műszer volt ha* A Magvar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1955. június 24-én tartott klubestjén elhangzott előadás. zánkban, a vízi mikroszkopikus élővilágot tanulmányozta. Egy későbbi érdekes adat van Krepuska Gyula : Budapest véglényei c. dolgozatában, aki egy külföldön tanuló magyar diákra, Gáspár Jánosra utal. Gáspár János eljárt Ehrenbergnek a mikrokozmoszról tartott népszerű előadásaira, s hazatérve „A láthatatlanul munkáló létműves (organikus) élet vagy az ázacs világ (lnfusoriewelt)" címmel ismertetést közölt 1846-ban a Kolozsvárt megjelenő „A Természetbarát"-ban (Krepuska Gy. Budapest véglényei 87 o.). A halak ismerete természetesen a legősibb korba nyúlhat vissza. A fiziográfiai vonalon a már idézett botanika története szerint „Kitaibel (1757—1817) llydrographica Hungariae-ja volt az első olyan mű, mely valamely ország forrásvizeit quantitatív elemzési adatok alapján leírta, ismertette és orvosi szempontból méltatta". Incze Györgyre (1927) hivatkoiva Gombocz írja, hogy nemcsak a magyar irodalomban, de a világirodalomban is az első ilyen munka ez. „Magyarországon azóta sem jelent meg ily részletes összefoglaló munka." Vannak vizek, ahol még ma is Kitaibel adataira kell hivatkozni. (Gombocz, 352. o.) Ezzel a vonallal magam többet nem is foglalkozom, mert a vizek fiziográfiai sajátsága megismerésének fejlődését arra hivatott szakemberektől kell várnunk. * A vízi élet megfigyelése során már kezdetben felbukkan a hidrobiológiához vezető út. Amint tudjuk, ennek a vonalnak hazai vonatkozásban tündöklő fejezetei vannak (id. Entz G., Daday stb.). De móg mielőtt a fejlődésnek ezt a szakaszát érintenők, megemlékezünk egy-két olyan adatról, mely még az eddigi hézagos történeti előtanulmányok során is megállásra kényszerít. A Berecz Antal szerkesztésében megjelent ,,Természet" című folyóiratban Pap Jánosnak több cikke van a vízi életről. Egy helyen azt írja, hogy „az élet folytonossága nem egyéb anyagváltozásnál. A mag, mely a föld méhében ismeretlen erők közreműködése által nyer új életet, dúsan termő növénnyé fejlődik, belőle állatok változatos alakjai táplálkoznak, melyek ismét másoknak